• Tartalom

69/2016. (X. 14.) FM rendelet

69/2016. (X. 14.) FM rendelet

a 2016. évi körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló körzeti erdőtervezési keretértékekről

2016.10.23.

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112. § (3) bekezdés 2. pontjában,
a 10–12. § tekintetében az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112. § (2) bekezdés 5. pontjában és (3) bekezdés 2. pontjában
kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 65. § 4. és 9. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. Általános rendelkezések

1. § (1) E rendelet hatálya az erdőterv rendelet előkészítésének, és a körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. számú mellékletében foglalt ütemezés szerint 2016. évre meghatározott erdőtervezési körzetek körzeti erdőtervezésére terjed ki.

(2) A körzeti erdőtervezésnek az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 31. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti

a) alapelveit

aa) az erdőtervezési körzetek mindegyikére vonatkozóan a 2–8. §,

ab) az egyes erdőtervezési körzetekre vonatkozóan az 1–15. melléklet,

b) az erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékeit az egyes erdőtervezési körzetekre vonatkozóan az 1–15. melléklet

tartalmazza.

(3) E rendelet alkalmazásában véghasználati időszak a fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén az első és az utolsó véghasználati fakitermelés között eltelt idő.

2. Az erdőrészletek kialakítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

2. § (1) A körzeti erdőtervezés során az erdő faállomány-, termőhelyi, tulajdon- és erdőgazdálkodási viszonyai, közérdekű funkciói, valamint rendeltetései tekintetében jelentősen eltérő részeit lehetőség szerint a természetben jól fellelhető határok mentén, önálló erdőrészletként kell elhatárolni.

(2) A körzeti erdőtervezés során az erdészeti hatósági nyilvántartások folytonossága, illetve az erdőgazdálkodási tevékenységek nyomonkövethetősége és értékelhetősége érdekében az erdőrészletek határai, valamint az erdőtagok és erdőrészletek erdőgazdasági azonosítói kizárólag az alábbi esetekben módosíthatóak:

a) az erdőrészletek határainak természetbeni változása esetén,

b) az Evt. 16. § (5) és (6) bekezdésében foglalt, az erdőtag és az erdőrészlet kialakítására vonatkozó szempontok teljesülése érdekében,

c) az erdőrészletek erdészeti hatósági nyilvántartási adatok vonatkozásában történő egyértelmű besorolhatósága érdekében vagy

d) az erdőgazdálkodóval történő egyeztetés alapján

da) a szálaló és átalakító üzemmódú erdőtömbök optimális kialakítása érdekében, illetve

db) a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú állományrészek erdőrészletként való lehatárolása érdekében.

(3) A jogszabályban erdőtervi jellel lehatárolt,

a) védett vagy fokozottan védett természeti területen álló erdők, valamint

b) erdőrezervátumok

erdőtag- és erdőrészlet-azonosítói csak a védetté nyilvánító jogszabályban foglalt területi lehatárolás Országos Erdőállomány Adattárban való egyértelmű nyomonkövethetőségének biztosításával változtathatók meg.

3. Az erdőgazdálkodás üzemmódjának megállapítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

3. § (1) Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot a hatóság azokra az erdőkre vonatkozóan állapíthat meg,

a) amelyek termőhelyi okok miatt gyenge fejlődésűek, de hosszú távon állékonyak és önfelújulásra képesek,

b) amelyekben a terepviszonyok az erdőgazdálkodást nagymértékben korlátozzák,

c) amelyek kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj, továbbá védett vagy fokozottan védett faj jelentős, az 5. § (2) bekezdésében foglaltak alapján meghatározott állományának élőhelyei,

d) amelyek fokozottan védett természeti területen helyezkednek el, és a természetvédelmi cél a bolygatatlanság fenntartása,

e) amelyekben a környezeti adottságok miatt a vízvédelmi, partvédelmi vagy árvízvédelmi cél más módon nem érhető el vagy

f) amelyek esetében az erdőgazdálkodó azt kéri,

ha ez az erdők védelmét, fennmaradását nem veszélyezteti, valamint az a)–c) pontban foglalt esetekben az erdő rendeltetéséből következő védelmi célok más üzemmód mellett nem valósíthatóak meg.

(2) Szálaló üzemmód az erdőgazdálkodó javaslatára vagy egyetértésével, a magtermő kort elért, elsősorban természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében állapítható meg.

(3) Átalakító üzemmódot kell megállapítani azokban az erdőkben, amelyekben az erdőgazdálkodó hosszútávon szálaló üzemmódban kíván gazdálkodni, de annak alapfeltételei teljes körűen még nem adottak.

(4) Szálaló és átalakító üzemmódú erdőrészletek tervelőírásait és javaslatait a már korábban elfogadott, hatályos átalakítási és szálalási tervek figyelembevételével kell meghatározni, illetve megtenni.

(5) A nagyvízi mederben elhelyezkedő erdők üzemmódjának megválasztásakor minden esetben tekintettel kell lenni a nagyvízi mederben való elhelyezkedés tényére és a nagyvízi mederkezelési terv szerinti érintett levezető sávokra vonatkozó előírásokra.

4. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésére vonatkozó erdőtervezési alapelvek

4. § (1) Vágásérettségi kort csak a vágásos és az átalakító üzemmódú erdők faállományára kell meghatározni az adott erdőre vonatkozóan e rendeletben meghatározott vágásérettségi szakasz határértékei között, az erdő termőhelyi viszonyai, fafajösszetétele, eredete, egészségi állapota és felújulóképessége figyelembevételével.

(2) A vágásérettségi szakasz felső határértékénél magasabb vágásérettségi kort meghatározni csak az erdőgazdálkodó egyetértésével vagy az adott határértéknél idősebb erdőben lehet. A vágásérettségi szakasz felső határértékénél magasabb vágásérettségi kort az adott határértéknél idősebb erdőben csak az erdőgazdálkodó egyetértésével lehet meghatározni akkor, ha a vágásérettségi kor a körzeti erdőtervezés ciklusán túlmutat.

(3) A vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort meghatározni és ahhoz kapcsolódóan rendkívüli véghasználatot tervezni – az e rendeletben foglalt eltéréseken túl – csak a faállományban történt elháríthatatlan külső ok esetében, az erdő egészségi állapotának jelentős romlása vagy fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás tervezése esetén lehet. Rendkívüli véghasználat tervezése esetében a véghasználat területét az e rendeletben rögzített, az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai tekintetében nem kell számításba venni.

(4) Tarvágást – a fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás esetét kivéve – csak az erdő azon fafajára lehet tervezni, amelynek a kora a körzeti erdőterv időbeli hatálya alatt eléri a vágásérettségi kort.

(5) Fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén a vágásérettségi kort úgy kell megállapítani, hogy az a véghasználati időszak közepére essen.

(6) A véghasználat során fakitermelési korlátozás alá eső vagy kitermelni nem szándékozott faegyedek (a továbbiakban: hagyásfa) visszahagyását csoportos jelleggel kell megtervezni oly módon, hogy azok

a) a 2 hektár vagy annál nagyobb, végvágott vagy tarvágott területen lehetőség szerint legalább 0,05–0,5 hektár,

b) az a) pontban foglalt területnél kisebb területen 0,1 hektárnál kisebb

területű csoportokban maradjanak vissza.

(7) Egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportokat összevontan is ki lehet alakítani.

(8) A véghasználat során a hagyásfákat, hagyásfa csoportokat lehetőség szerint őshonos fafajokhoz tartozó, idősebb, de még állékony, illetve böhöncös, odvas faegyedekből kell visszahagyni. A hagyásfa csoportokat úgy kell kialakítani, hogy azok lehetőleg a természetvédelmi vagy közjóléti jelentőségű, ismert vonalas, illetve pontszerű helyszíneket – így különösen fokozottan védett madár fészke, forrás, patakmeder, barlang bejárata, erdei emlékmű vagy közjóléti létesítmény, berendezés – is tartalmazzák.

(9) A véghasználat során a hagyásfák, hagyásfa csoportok erdészeti tájban honos fafajú egyedei csak kivételesen indokolt esetben, így különösen veszélyelhárítás, az erdő védelme és fenntartása érdekében termelhetők ki. A hagyásfa csoportokban található, az erdészeti tájban honos fafajú holtfát, valamint az előzőek szerint kitermelt faanyagot vissza kell hagyni a területen.

(10) A véghasználatok után visszamaradó, 0,5 hektárnál nagyobb mikroélőhelyek, hagyásfa csoportok területét külön erdőrészletbe kell tervezni, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmóddal vagy olyan vágásos üzemmódú erdőrészlet kialakításával, ahol a vágásérettségi kor legalább az e rendelet mellékleteiben meghatározott vágásérettségi szakasz felső határának másfélszerese.

(11) Természetes, természetszerű és származék erdőben a holt faanyag megfelelő mértékű előfordulásának biztosítása érdekében egészségügyi termelés csak akkor tervezhető, ha az erdőben legalább 5 m3/ha mennyiségű holt faanyag található.

(12) A (11) bekezdésben foglaltak alól kivételt képezhetnek

a) az egészséges egyedekre is veszélyt jelentő, fertőző károsítás megelőzése érdekében szükséges fakitermelések,

b) a közjóléti rendeltetésű erdőkben tervezett fakitermelések, ahol holtfát visszahagyni csak a balesetveszély elkerülésével lehet, valamint

c) a nagyvízi meder elsődleges, másodlagos és átmeneti levezető sávjaiban lévő erdőkben tervezett fakitermelések, ahol fekvő holtfát visszahagyni csak az árvízvédelmi szempontok figyelembevételével lehet.

(13) A körzeti erdőtervezés során egyéb termelés

a) közjóléti, természetvédelmi, örökségvédelmi vagy árvízvédelmi cél elérése érdekében,

b) balesetveszély vagy káresetek megelőzése, elhárítása,

c) idegenhonos fafajok kitermelése, faállomány-szerkezet javítása,

d) – ha az adott fakitermelés más tervezett fakitermelés keretében nem valósítható meg – az alacsonyabb vágásérettségi korú fafajokból álló erdőfoltok kitermelése céljából, valamint

e) faanyagtermelést nem szolgáló erdőkben szükségessé váló fakitermelés esetében

tervezhető.

(14) A nagyvízi mederkezelési terv a nagyvízi meder elsődleges és másodlagos levezető sávjában az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról szóló 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet 4. számú mellékletében meghatározott erdőfelújítási elvárt csemete számtól – a felnyíló erdőkre vonatkozó szabályok figyelembevételével – eltérhet.

(15) A nagyvízi mederben elhelyezkedő erdőknél a fakitermelések és erdőfelújítások tervezésekor minden esetben tekintettel kell lenni a nagyvízi mederben való elhelyezkedés tényére és a nagyvízi mederkezelési terv szerint érintett levezető sávokra vonatkozó előírásokra.

5. Természetvédelmi célú erdőtervezési alapelvek

5. § (1) E rendeletet védett természeti területek esetében a jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az Evt. 33. § (2) bekezdés e), f) és i) pontjában foglaltakat védett természeti területen álló erdő esetében a jogszabályban foglalt természetvédelmi kezelési terv vagy annak hiányában a természetvédelmi kezelési állásfoglalás, a Natura 2000 hálózat részét képező területen (a továbbiakban: Natura 2000 terület) lévő erdő esetén a Natura 2000 fenntartási terv vagy annak hiányában a Natura 2000 javaslat figyelembevételével kell meghatározni oly módon, hogy

a) a közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése érdekében adott javaslat vagy előírt korlátozás csak azokra az erdőkre vonatkozik, amely a faj – a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által felmért adatok alapján – jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál, továbbá

b) a védett, fokozottan védett faj megőrzése, védelme érdekében adott javaslat vagy előírt korlátozás csak azokra az erdőkre vonatkozik, amely a faj – a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv rendelkezésére álló adatok alapján – populáció kialakítására képes állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál.

(3) Védett természeti területen, illetve Natura 2000 területen lévő erdő körzeti erdőtervezése során kiemelt figyelemmel kell lenni

a) az erdők – különösen a közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek – természetességi állapotának, biológiai és genetikai sokféleségének, fajkészletének fenntartására, illetve lehetőség szerinti javítására vagy bővítésére,

b) a védett vagy fokozottan védett, illetve a közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű fajok élőhelyének és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Tvt.) meghatározott egyéb természeti értékeknek a védelmére, valamint

c) az erdő által meghatározott tájképi értékek megőrzésére, táji léptékben az erdőtársulások sokszínűségének fenntartására.

(4) A (3) bekezdésben foglaltak érvényesülése érdekében az érintett erdőkben

a) – ahol a természetvédelmi szempontok indokolják, és a természeti feltételek lehetővé teszik – a védett vagy fokozottan védett, illetve Natura 2000 területen a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelynek minősülő erdőkben

aa) hosszabb véghasználati időszakú, egyenlőtlen bontáson alapuló, fokozatos felújítóvágás vagy szálalóvágás tervezésével, valamint

ab) a tarvágások térben és időben tagolt tervezésével

vágásos üzemmódú erdőgazdálkodás esetén is az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására kell törekedni;

b) tarvágás véghasználatként csak akkor tervezhető, ha az erdő felújítása más erdészeti módszerrel nem vagy – természetvédelmi szempontból is – legcélszerűbben így kivitelezhető, azonban ebben az esetben is törekedni kell az egybefüggő vágásterület kiterjedésének csökkentésére;

c) az erdőneveléseket úgy kell megtervezni, hogy azok a termőhelynek nem megfelelő vagy erdészeti tájidegen elegyfafajok – így különösen az intenzíven terjedő fajok – visszaszorítását, az őshonos fafajok elegyarányának emelését, az elegyesség fenntartását, javítását, a faállomány szerkezeti változatosságának növelését, valamint a meglévő őshonos cserjeszint és erdőszegélyek lehetséges megőrzését szolgálják;

d) a vágásérettségi kort természetes, természetszerű vagy származék erdőben a természetvédelmi céloknak, a hozamvizsgálat eredményeinek, a természetes felújítás követelményeinek és az erdő egészségi állapotának együttes figyelembevételével, lehetőség szerint a vágásérettségi szakasz felső felében kell meghatározni;

e) a véghasználatok tervezése során arra kell törekedni, hogy az erdészeti tájban honos fafajokkal jellemezhető faállomány-típusok, illetve a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok esetében a korosztályviszonyok kiegyenlítettek legyenek;

f) a 2 hektár vagy annál nagyobb területű, természetes, természetszerű vagy származék erdő véghasználatát az erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek során a korábban megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket, a szomszédos erdőrészletekben meglévő hagyásfa csoportot vagy csoportokat és a 4. § (10) bekezdése szerint megosztással leválasztott, önálló erdőrészleteket is figyelembe kell venni;

g) a termőhelynek nem megfelelő vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők véghasználata után a fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítást alternatív lehetőségként minden esetben meg kell tervezni;

h) a véghasználatot követő erdőszerkezet-átalakítás kizárólagos módon történő tervezése védett természeti területen a természetvédelmi céloknak, az erdei haszonvételi lehetőségeknek és az erdő egyéb rendeltetéseinek együttes figyelembevételével, ütemezetten történhet;

i) a Tvt. 23. § (2) bekezdése alapján védett természeti területek, a Tvt. 48. § (2) bekezdésében meghatározott, védetté nyilvánított mesterséges üregek, valamint védett természeti területen az Evt. 13. § (1) bekezdés a) pont af) alpontja és – az érintett erdőrészlet leírólapján is feltüntetett – az Evt. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és erdei tavak védelme érdekében, azok földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban tervezhető.

(5) A nem védett és nem honvédelmi rendeltetésű Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetés elsődleges rendeltetésként minden olyan erdőrészletre vonatkozóan megállapítható és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartható,

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított, jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes vagy természetszerű erdő természetességi állapotú erdő található.

6. Közjóléti célú erdőtervezési alapelvek

6. § A közjóléti rendeltetésű parkerdőkben és gyógyerdőkben a közjóléti funkciók megfelelő érvényesülése érdekében

a) törekedni kell a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérésre,

b) vágásos üzemmód esetén az erdő egészségi állapotának és az idős erdő alatt megtelepedett újulat életfeltételeinek figyelembevételével a vágásérettségi kor emelésére kell törekedni, a véghasználatot – lehetőség szerint – több ütemben kell végrehajtani, valamint fokozatos felújítóvágás esetén hosszabb véghasználati időszakot kell alkalmazni,

c) az erdőfelújítás és az erdőnevelés során változatos korú, fafajösszetételű és szerkezetű, hosszú távon állékony faállományt kell kialakítani, amelynek érdekében – az erdő természetességi állapotának fenntartása mellett –

ca) az erdők esztétikai értékét növelő,

cb) oktatási célokat szolgáló,

cc) idegenhonos,

cd) intenzíven nem terjedő vagy

ce) allergiás kockázatot nem növelő

fafajú vagy fajtájú faegyedek szálankénti, soros, illetve csoportos elegyítése vagy visszahagyása is tervezhető.

7. Vízvédelmi, partvédelmi és árvízvédelmi célú erdőtervezési alapelvek

7. § (1) A folyók nagyvízi medrében lévő erdők körzeti erdőtervezését a jogszabályban foglalt nagyvízi mederkezelési tervben vagy annak hiányában a nagyvízi mederkezelési tervdokumentációban meghatározott árvízvédelmi szempontok figyelembevételével kell elvégezni.

(2) Amennyiben a nagyvízi medret, illetve azon belül az egyes levezető sávok határvonalait a vízügyi hatóság vagy a nagyvízi mederkezelési terv nem határozza meg, akkor az Evt. 33. § (2) bekezdés e), f) és i) pontjában foglaltakat a körzeti erdőtervezés során a vízügyi igazgatási szerv, természetvédelmi vagy Natura 2000 rendeltetésű erdő esetén a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv véleményének figyelembevételével kell meghatározni.

(3) A vízbázisok védelmét szolgáló erdők esetében törekedni kell az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására, valamint a víztermelő helyek környékén a megfelelő cserjeszint kialakítására és fenntartására. A folyamatos erdőborítás mielőbbi elérése érdekében az erdőfelújításokat – egyéb jogszabályi korlátozások hiányában és a termőhelyi adottságok figyelembevételével – lehetőség szerint különböző vágásérettségi korú fafajok elegyes erdősítésével kell megtervezni.

(4) A síkvidéki, mezőgazdasági művelés alatt álló területekkel körülvett ivóvízbázisokat határoló vízvédelmi erdők tarvágás jellegű véghasználatát csak több ütemben, a lehető legkisebb területre kiterjedő tarvágásokkal kell megtervezni.

8. Az egyéb védelmi rendeltetésű erdőkre vonatkozó erdőtervezési alapelvek

8. § (1) A gyenge termőhelyen álló, talajvédelmi rendeltetésű, mageredetű természetes felújításra alkalmas, természetes, természetszerű és származék erdőkben a véghasználatok tervezése során elsősorban elnyújtott fokozatos felújítóvágást vagy szálalóvágást kell alkalmazni.

(2) A mezővédő rendeltetésű erdőkben az erdőnevelések tervezésekor az elegyesség kialakítására és fenntartására, valamint az erdőszerkezet megőrzésére és javítására kell törekedni.

(3) Településvédelmi rendeltetésű erdőkben az elegyes állományok létrehozására, a véghasználatok térben és időben több ütemben történő végrehajtására, valamint a funkcióhoz illő fafajválasztásra kell törekedni.

(4) Műtárgyvédelmi rendeltetésű erdőkben a közlekedés biztonságának és a védelmi szerepnek a folyamatos fenntartására kell törekedni. Ennek érdekében többszöri, mérsékelt erélyű nevelővágást, részterületes véghasználatot, valamint szükség szerint egészségügyi termelést kell tervezni.

(5) Az egyéb védelmi rendeltetésű erdők nagyvízi mederben való elhelyezkedése esetén az erdőtervezés során az árvízvédelmi biztonsági követelmények elsődlegességét biztosítani kell.

(6) E § alkalmazásában funkcióhoz illő fafajválasztás az elegyes erdők létrehozása nem intenzíven terjedő, tájidegen elegyfafajok alkalmazásával és az allergén fajok mellőzésével.

9. Záró rendelkezések

9. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

10–12. §1

1. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Ásotthalmi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdeinek meghatározó hányada (majd 90%-a) elsődlegesen faanyagtermelést szolgál. Az alig 5%-nyi védelmi elsődleges rendeltetésű erdőnek mindössze 60%-a természetvédelmi rendeltetésű. A Natura 2000 hálózat részeként a körzet erdeinek 1,3%-a került kijelölésre. Ennek megfelelően az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során általános esetben az Alföldön már hagyományos és bevált tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok és hazai nyárasok esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű általánosságban alkalmazni.

    A körzetben nagy hányadban található határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

a) az V–VI. fatermési osztályba tartozó, gyenge termőhelyen álló, védelmi rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdők,

b) a határ termőhelyeken álló, kiemelt természetvédelmi jelentőségű borókás-nyáras, valamint erdőssztyepp tölgyes felnyíló erdők

esetében indokolt.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Közjóléti rendeltetésű tanerdők és kísérleti erdők

4.1.1. Az állami tulajdonú közjóléti rendeltetésű erdők közül a tanerdőkben és a kísérleti rendeltetésű erdőkben a tanulmányi és tudományos célokat szolgáló funkciók megfelelő érvényesülése érdekében

a) a hagyományos erdőgazdálkodási elvek mentén történő gazdálkodás tervezése mellett törekedni kell a kezelési alternatívák felmutatására az erdőrészlet teljes vagy részterületén;

b) az erdőfelújítások tervezésekor alkalmazásra kerülhetnek az erdészeti tájra nem jellemző erdősítési célállományok – az erdő természetességi állapotának fenntartása mellett – az erdők esztétikai értékét növelendő vagy oktatási, tudományos célokat szolgálva. Erre a célra elsődlegesen az intenzíven nem terjedő, allergiás kockázatot nem növelő fafajok vagy fajták, klónok alkalmazhatóak;

c) az erdőneveléseket a tervidőszakon belül több beavatkozással kell megtervezni;

d) az erdőrészletek megosztása csak erdőgazdálkodó egyetértésével tervezhető.

4.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. Amennyiben kultúrerdő vagy faültetvény helyén az adott termőhelyen az erdészeti tájban őshonos fafajokból várhatóan csak alacsonyabb záródású felnyíló erdő létesíthető, az invazív fajok visszaszorítása érdekében szükséges záródás fenntartása céljából az erdőfelújítás erdészeti tájidegen, de nem intenzíven terjedő elegyfafajokkal is megtervezhető.

4.2.2. Erdőszerkezet-átalakítással járó erdőfelújítás tervezése során az erdősítési előírások ajánlott elegyfafajai között szerepeltetni kell az idős faállomány alatt felverődött, a termőhelynek megfelelő és őshonos fafajokat is. Megfelelő mennyiségű természetes újulat megmaradását az erdőrészlet megosztásával 0,5 ha-os területnagyságtól elő kell segíteni.

4.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.3.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhely-típusok:

a) Keményfás ligeterdők (91F0): alföldi zárt kocsányos tölgyesek,

b) Euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyesek (91I0): nyílt, gyepekkel mozaikos lösztölgyesek, nyílt, gyepekkel mozaikos sziki tölgyesek, nyílt, gyepekkel mozaikos homoki tölgyesek,

c) Pannon homoki borókás-nyárasok (91N0).

4.3.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok, kiemelten a fekete harkály (Dryocopus martius) és a szalakóta (Coracias garrulus) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3.3. A természetes, természetszerű erdőállományok természetes záródáscsökkenése esetén az erdő fenntartását szolgáló tervelőírásokat kell preferálni mindaddig, amíg prognosztizálható, hogy a tervidőszak alatt a záródás nem csökken az erdőtörvényben előírt minimális érték alá. A természetes záródáscsökkenési folyamatot lehetőség szerint a felnyíló erdővé való minősítéssel kell segíteni.

4.3.4. A közösségi jelentőségű, valamint kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó erdővel vagy jelölő gyep élőhellyel határos intenzíven terjedő főfafajú erdősítés, valamint intenzíven terjedő elegy-fafajokkal történő erdőfelújítás csak az erdészeti tájban őshonos fa- vagy cserjefajokból álló, legalább 20 m széles védőzóna létesítése mellett tervezhető.

4.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.4.1. A sarjaztatással már nem felújítható, talajvédelmi rendeltetésű erdő felújítását – amennyiben arra lehetőség van – mesterséges módon, első változatként lombos célállomány-típussal (például elegyes hazai nyáras és elegyes akácos), második változatként a feketefenyves, elegyes feketefenyves vagy elegyes erdeifenyves célállomány-típussal kell megtervezni.

4.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.5.1. Védett és közösségi jelentőségű jelölő növényfaj, a homoki kikerics (Colchicum arenarium) vagy a homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatikailag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyét tartalmazó erdőrészlet esetén az erdőgazdálkodás esetleges korlátozását fel kell tüntetni az erdőrészlet lapon.

4.5.2. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Barna kánya (Milvus migrans):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – július 31.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.5.3. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a rétisas (Haliaeetus albicilla), a barna kánya (Milvus migrans), valamint a fekete gólya (Ciconia nigra): lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegy-fafajok megmaradását, például: magyar kőris, mezei juhar, feketegyűrű (tatár) juhar, vénic-szil, mezei szil, feketenyár, rezgőnyár, vadkörte, kislevelű hárs, molyhos tölgy.

5.1.2. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően nemes nyár esetén 4 éves, akác, hazai nyár esetén 6 éves, szilek és fenyők esetén 8 éves, tölgyek esetén 15 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

5.1.3. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

5

35

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

20

45

5.1.4. A fenti értékeket meghaladó előhasználati mértékek olyan erdőkben tervezhetőek, ahol a túlzott mértékű NNY elegy visszaszorítása a cél.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Kocsányos tölgyesek

80–100

90–120

100–120

100–120

 

3.

Cseresek

60–75

70–80

70–80

70–80

 

4.

Akácosok

2535

30–40

25–40

25–40

 

5.

Juharosok

60–80

70–90

70–90

70–90

 

6.

Kőrisesek

60–80

70–100

70–100

70–100

 

7.

Egyéb kemény lombosok

45–80

45–80

45–80

45–80

 

8.

Nemes nyárasok

15–25

20–30

15–30

20–30

 

9.

Hazai nyárasok

30–40

35–70

40–70

30–70

 

10.

Nemes nyáras – hazai nyárasok

(25)30–35

30–50

30–50

30–50

 

11.

Fenyő elegyes – hazai nyárasok

35–50

40–70

40–70

40–70

 

12.

Füzesek

35–50

50–65

40–70

40–70

 

13.

Égeresek

50–70

60–80

60–80

60–80

 

14.

Hársasok

40–50

45–70

45–70

45–70

 

15.

Egyéb lágy lombosok

30–70

30–70

30–70

30–70

 

16.

Erdeifenyvesek

35–50

40–60

40–60

35–60

 

17.

Erdeifenyő elegyes feketefenyvesek

40–60

45–70

45–70

40–70

 

18.

Feketefenyvesek

40–60

50–70

50–70

40–70

 

19.

Egyéb fenyvesek

40–60

40–70

40–70

40–70

    Gazdasági rendeltetésű, a részletben előforduló hazai nyár faegyedek sarjaztatására alkalmatlan termőhelyen álló és 35%-nál nagyobb nemes nyár elegyarányú nemes nyár elegyes hazai nyárasokban véghasználat már 25 éves kortól tervezhető.

5.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

4200

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe*

 

4.

Összesen

4200

    * Hiteles és szakmailag megalapozott gazdálkodói igény esetén kísérleti jelleggel előfordulhat.

5.2.3. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) a természetes, természetszerű vagy származék erdő természetességi állapotú erdőben, amennyiben termőhelyi okok miatt az természetes úton magról nem újítható fel (elsősorban hazai nyáras, füzes, kocsányos tölgyes vagy magas/magyar kőrises faállomány-típusú erdők),

b) a származék erdő természetességi állapotú, a termőhelynek nem megfelelő faállomány-típusú (elsősorban kőrises, cseres, hársas, gyertyános, juharos) erdők, ha véghasználatuk során az erdészeti tájban honos és a termőhelynek megfelelő fafajokkal végrehajtott erdőszerkezet-átalakításra kerül sor,

c) a természetszerű vagy származék erdő természetességi állapotú, erősen károsodott erdőben.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

2. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Dél-Hansági erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

2.1. Az országos átlaghoz közeli erdőborítottság a vizek világában kiemelt fontossággal bír. Szerepe a gazdasági értéken messze túlmutat, hiszen az erdők jelenléte szoros összefüggésben van az árvíz elleni védekezéssel, a térség környezeti állapotával, tájképi megjelenésével és turisztikai vonzerejével.

    A védett természeti területek, illetve a Natura 2000 területek magas aránya, az árvíz- és talajvédelem nagy jelentősége, valamint a térség idegenforgalmi és turisztikai szerepe miatt az erdők három kiemelt funkcióján (gazdasági, védelmi és közjóléti) belül nagyobb teret kell biztosítani a védelmi és a közjóléti prioritások érvényesülésének. Emellett azonban továbbra is fontos vidékfejlesztési cél az erdők gazdasági potenciáljának lehetséges mértékű kihasználása is.

    Az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során tehát a védett és közjóléti rendeltetésű területeken a környezet- és természetvédelmi, valamint a közjóléti szempontok érvényesítése kiemelt cél, egyébként pedig törekedni kell a védelmi elvárásokat is figyelembevevő, magas szakmai színvonalú, fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítására.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódok megállapítása fokozottabban biztosítja

a) települések belterületével közvetlenül érintkező természetes és természetszerű erdőkben;

b) erdészeti közjóléti létesítményekben, közjóléti rendeltetésű parkerdőkben és azok fokozottabban látogatott környezetében;

c) az erdőt átszelő vagy határoló közutak melletti, 1-2 famagasságnyi sávban;

d) szigetszerű erdőfoltokban;

e) érzékeny élőhelyek (patak, mocsár, láp, forrás) környezetét alkotó erdőkben;

f) a védelmi célok függvényében a védett, fokozottan védett és közösségi jelentőségű fajok élőhelyéül szolgáló erdőkben, valamint közösségi jelentőségű élőhelyeket tartalmazó erdőkben;

g) a mezőgazdasági területek között elhelyezkedő, a termőhelynek megfelelő, az erdészeti tájban honos fafajokból álló ökológiai zöldfolyosót alkotó állományokban.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

4.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.2.2. Az akácosok legalább 10%-át, a nemes nyárasok legalább 20%-át a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké.

4.2.3. A hazai nyárasok sarjaztatással történő erdőfelújításakor a vágásérettségi kort lehetőség szerint a vágásérettségi szakasz alsó felében kell megállapítani.

4.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.3.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a mézgás éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0), Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraea-val és Carpinus betulus-szal (91G0);

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic (Ulmus laevis) és mezei szil (Ulmus minor), magas (Fraxinus excelsior) vagy magyar kőris (Fraxinus angustifolia) fafajokkal (Ulmenion minoris) (91F0), valamint a Pannon cseres-tölgyesek (91M0).

4.3.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok, kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.5.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőtervezés egyedi szempontjai:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Parlagi sas (Aquila heliaca):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Kerecsensólyom (Falco cherrug):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 31.

    A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

f) Uhu (Bubo bubo):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészek – kőbánya esetében a bányaudvar, folyópartfal, löszfal – szélétől számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

g) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.5.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a parlagi sas (Aquila heliaca), fekete gólya (Ciconia nigra), rétisas (Haliaeetus albicilla), valamint a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, parlagi sas (Aquila heliaca), fekete gólya (Ciconia nigra), uhu (Bubo bubo) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

4.5.3. Az odúlakó, védett és fokozottan védett denevérfajok élőhelyéül szolgáló erdőrészletekben található odvas fák augusztus 20. és október 15. közötti időszak kivételével csak a természetvédelmi szempontokkal összhangban tervezhetők kitermelésre.

4.5.4. Az előírás-javaslatok megállapítása során kiemelt figyelmet kell fordítani a hazánkban csak itt előforduló, védett északi mocsári csenkesz (Scolochloa festucacea) állományainak megőrzésére.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (pl. madárcseresznye, rezgő nyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, bibircses nyír stb.) megőrzését.

5.1.2. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék- vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

10

60

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

15

90

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Kocsányos tölgyesek

75–110

90–130

100–130

90–130

 

3.

Cseresek

70–100

80–130

90–130

80–120

 

4.

Akácosok

20–50

30–50

30–50

30–55

 

5.

Kőrisesek, egyéb kemény lombosok

60–100

70–120

80–120

70–110

 

6.

Nemes nyárasok

15–40

20–40

20–40

20–40

 

7.

Hazai nyárasok

30–55

35–70

35–70

35–70

 

8.

Füzesek

25–50

30–60

30–60

30–60

 

9.

Égeresek

45–80

50–100

60–100

60–100

    Készletgondozó használatokat követően vagy azok tervezése esetén a vágásérettségi kort indokolt a vágásérettségi szakasz felső határához közelítve megállapítani.

5.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

Tarvágással érintett terület, illetve fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

2000

 

3.

Összesen

2000

5.2.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) természetes, természetszerű vagy származék erdő természetességi állapotú erdőben, amennyiben az az idős erdőnek megfelelő főfafajjal, természetes úton, magról nem újítható fel (pl. egyes tölgyes – védett természeti, valamint Natura 2000 területen a kocsányos tölgyes területeken elsősorban származék erdőkben, cseres, kőrises, égeres, nyáras, füzes, fenyves faállománytípusú erdők, az erősen károsodott erdőfoltok, valamint intenzíven terjedő fa- vagy cserjefajok újulatával erősen fertőzött erdőrészek);

b) származék erdő természetességi állapotú, a termőhelynek nem megfelelő faállománytípusú erdőben, amennyiben abban a véghasználatot követően fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (pl. egyes elegyes vagy elegyetlen gyertyános, juharos, kőrises, illetve hársas faállománytípusú erdők);

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdőben;

d) a kis területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

5.2.4. Kocsányos tölgy, cser vagy kőris főfafajú, faanyagtermelést szolgáló erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében, egyszeri, egyenletes, 40–50% erélyű bontással, majd az újulat megjelenését vagy alátelepítését követően egy menetben történő végvágással is lehet tervezni.

5.2.5. Az erdőfelújítás során felnyíló erdőként kezelhetők a vizes vagy igen száraz termőhelyeken álló, természetessége miatt jelenleg felnyíló erdők közé nem sorolható erdők, melyek erdősítési előírásaként őshonos fafajú célállománytípus kerül megtervezésre.

5.2.6. A száradással érintett erdőkben előírt egészségügyi termelés mellett az állomány egészségi állapotának függvényében tarvágásos véghasználat is tervezhető.

5.2.7. A gyorsan növő, lágy lombos faállomány-típusú erdőkben, valamint akácosokban a tervidőszakra szükség szerint gyérítés és véghasználat is tervezhető.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak a természetes, természetszerű és származék erdő természetességű erdőkben március 1-től augusztus 31-ig tart.

6.2. A vegetációs időszak az átmeneti, kultúrerdő és faültetvény természetességű erdőkben április 1-től augusztus 31-ig tart.

6.3. A felsorolt védett növényfajok csoportja esetén az érintett faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

 

Védett növényfajok csoportja

Vegetációs időszak eltérése

 

Védett geofiton növényfajok (pl. hóvirág, tavaszi tőzike, nyári tőzike)

február 15-től kezdődik

 

Talajlakó orchideák

szeptember 30-ig tart

3. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Felsőtárkányi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

2.1. A körzetben található erdők több mint 2/3-a természetvédelmi elsődleges rendeltetésű, védett természeti terület, a Bükki Nemzeti Park része. Ezek a területek egyben a Natura 2000 hálózat részei is.

    Az erdők gazdasági funkcióinak érvényesítésére a fentiekre tekintettel csak olyan módon kerülhet sor, ami a védelmi funkciók egyidejű érvényesülését nem akadályozza, és az erdők természetességi állapotának megőrzését vagy növelését eredményezi.

    A védett természeti területeken álló erdőkben jelentős területű túltartott erdőállományok találhatók, ezek a nagy területtel jelenlevő idős faállományok rendkívül megnehezítik a hozamszabályozást és a tartamos tervezést. A körzeti erdőtervezés során emiatt különösen körültekintően kell eljárni.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

3.1. Védett területen a 0,5 hektárt meghaladó visszahagyott hagyásfa csoportokat le kell választani és külön erdőrészletként kell tervezni.

3.2. A vágásos üzemmódú, tarvágásra vagy fokozatos felújítóvágásra tervezett, 10 hektárnál nagyobb erdőrészleteket a terepen könnyen azonosítható természetes határvonal mentén javasolt megosztani.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

4.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot indokolt megállapítani:

a) a sekély termőrétegű, meredek oldalak erózióveszélyes területein, ahol a faállomány részleges eltávolítása is a termőtalaj eltűnését vonná maga után;

b) védett, illetve fokozottan védett területek közül az alábbiakban:

    molyhos tölgyes bokorerdők (Ceraso-Quercetum), hegylábi erdősztyepp tölgyesek, szurdokerdők (Scolopendrio-Fraxinetum), hársas-sziklaerdők (Tilio-Sorbetum), hársas-kőrises sziklaerdők (Tilio-Fraxinetum), nyúlfarkfüves tölgyesek (Seslerio-Quercetum), nyúlfarkfüves sziklai bükkösök (Seslerio-Fagetum), törmeléklejtő-erdők (Mercuriali tilietum), égerlápok (Carici elongatae-Alnetum) esetében.

4.2. Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódok megállapítása fokozottabban biztosítja:

a) települések belterületével közvetlenül érintkező természetes és természetszerű erdőkben;

b) erdészeti közjóléti létesítményekben, közjóléti rendeltetésű parkerdőkben és azok fokozottabban látogatott környezetében;

c) érzékeny élőhelyek (patak, mocsár, láp, forrás) környezetét alkotó erdőkben;

d) a bolygatást, zavarást jobban tűrő védett, fokozottan védett és közösségi jelentőségű fajok élőhelyéül szolgáló, valamint közösségi jelentőségű élőhelyeket tartalmazó erdőkben;

e) az erdőrezervátumok védőzónájában.

4.3. A szálaló vagy átalakító üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérés elsősorban 50 és 80 év közötti bükkös, elegyes bükkös, kisebb mértékben tölgyes faállománytípusú erdőkben, tömbös jelleggel javasolt.

4.4. A szálaló üzemmódú gazdálkodás elsősorban a kíméletes közelítéshez megfelelő feltártságú erdőkben vagy az állandó közelítő nyomok kialakítását lehetővé tevő terepviszonyok mellett folytatható.

4.5. Átalakító üzemmód elsősorban azokra az erdőrészletekre vonatkozóan állapítható meg, amelyek a szálaló üzemmód esetében meghatározott egyéb kritériumoknak megfelelnek, de 80 évnél idősebbek, így már vágásos módszerekkel szükséges őket felújítani.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. Véghasználati terület kiterjedésétől függetlenül a természetes, természetszerű vagy származék erdők véghasználatát az erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek során a korábban megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket is figyelembe kell venni. Az így kijelölt hagyásfáknak, illetve hagyásfa csoportoknak olyan területben és hálózatban kell lennie, amely alkalmas az idős erdőkhöz kötődő fajok élőhelyének megőrzésére, valamint vándorlásuk biztosítására.

5.2.2. Nem őshonos főfafajú erdők véghasználatát követően az erdőfelújítást erdőszerkezet-átalakítás kizárólagos előírásával kell tervezni. Az akácosok esetén honos, jól árnyaló fafajokból álló átmeneti célállomány alkalmazására is sor kerülhet.

5.2.3. A körzeti erdőterv érvényességi időszakában véghasználatra kerülő őshonos fafajú és akácelegyes erdők felújítása során az akác ismételt elegyedését meg kell akadályozni, ezért akácelegyes célállomány nem tervezhető.

5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) Mészkerülő bükkösök (9110),

b) Sziklai bükkösök és sziklai hárserdők (9150),

c) Törmeléklejtő- és szurdokerdők (9180),

d) Pannon molyhos tölgyesek (91H0),

e) Euro-szibériai erdősztyepp tölgyesek (91I0),

f) Fűz-, nyár-, éger- és kőrisligetek/ligeterdők (91E0),

g) A szubmontán és montán bükkösök (9130),

h) A pannon gyertyános-tölgyesek (Quercus petraeával és Carpinus betulusszal) (91G0),

i) a pannon cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris) (91M0).

5.3.2. A körzeti erdőtervezés során figyelemmel kell lenni a közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus) –, valamint a közösségi jelentőségű és odúban vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok – például a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) – és a tavi denevér (Myotis dasycneme) állományainak megőrzésére. Ennek érdekében az erdőkben a fahasználatokat úgy kell tervezni, hogy az biztosítsa az idős, nagyméretű, valamint a természetes mortalitás következtében szálanként elpusztult fák minden egyedének fennmaradását, folyamatos jelenlétét.

5.3.3. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

5.3.4. A nyílt, gyepfoltokkal mozaikoló molyhos tölgyesekben élő fokozottan védett Anker-araszoló (Erannis ankeraria) erdőtervben rögzített élőhelyein fakitermelési tevékenység nem tervezhető.

5.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

5.5.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek, illetve állományának a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Parlagi sas (Aquila heliaca):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – augusztus 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Kígyászölyv (Circaetus gallicus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 31.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Békászó sas (Aquila pomarina):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 31.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

f) Vándorsólyom (Falco peregrinus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 15. – július 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

g) Uráli bagoly (Strix uralensis):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 50 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

h) Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – július 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

i) Kis légykapó (Ficedula parva):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – július 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 50 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

5.5.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a parlagi sas (Aquila heliaca), a darázsölyv (Pernis apivorus), valamint a békászó sas (Aquila pomarina) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, parlagi sas (Aquila heliaca) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

10

40

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

30

80

6.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos tölgy, vadgyümölcsök, tatár juhar, hegyi szil, mézgás éger, rezgő nyár, kecskefűz, közönséges nyír – megőrzését.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Bükkösök

80–120

90–120

100–140

100–130

 

3.

Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek

100–120

100–120

100–140

100–130

 

4.

Mageredetű kocsánytalan tölgyesek

100–120

100–120

100–140

100–130

 

5.

Sarj eredetű kocsánytalan tölgyesek

80–100

80–100

90–120

90–120

 

6.

Mageredetű cseresek

70–80

70–80

80–110

80–100

 

7.

Sarj eredetű cseresek

65–80

65–80

70–90

70–90

 

8.

Molyhos tölgyesek

100–120

100–140

100–130

 

9.

Akácosok

25–35

25–35

25–40

25–40

 

10.

Gyertyánosok

60–70

60–70

80–100

80–100

 

11.

Erdeifenyvesek

60–70

60–70

50–80

50–80

 

12.

Lucfenyvesek

60–80

60–80

50–80

50–80

6.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

1650

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

1650

6.2.3. Véghasználatként tarvágás a többségében erdészeti tájhonos fafajokból álló erdőkben jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) termőhelynek nem megfelelő faállománytípusú erdőben, amennyiben abban a véghasználathoz kapcsolódóan fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakításra kerül sor, valamint

b) a vágásérettségi kort elérő kocsányos tölgyesekben, gyertyánosokban, mézgás égeresekben, juharosokban, kőrisesekben, hazai nyarasokban és hazai fűzesekben, ha azok termőhelyi okokból kifolyólag az idős erdőnek megfelelő főfafajjal, természetes úton, magról nem újíthatók fel.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

4. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Győri erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. Az erdőtervezési körzet a Kisalföldön található, három jól elkülöníthető részre osztható fel. A vizek által uralt Szigetköz és a nyugati átmeneti jellegű rábaközi rész élesen elválik a győri homokos teraszvidéktől.

    A Szigetköz–Rábaközben az erdők gazdasági értéke jelentős, ezen túl azok jelenléte szoros összefüggésben van az árvíz elleni védekezéssel, a térség természeti és környezeti állapotával, tájképi megjelenésével és turisztikai vonzerejével.

    A Szigetközi Tájvédelmi Körzethez tartozó területek esetében a természetvédelmi és az árvízvédelmi szempontok összehangolása is szükséges.

    A homokvidéken az erdők talaj- és természetvédelmi szerepe kiemelkedő, a változó természeti környezetben fennmaradásuk legalább felnyíló erdő szintű biztosítása a legfontosabb szakmai feladat.

    A védett természeti területek, illetve a Natura 2000 területek magas aránya, az árvíz- és talajvédelem nagy jelentősége, valamint a térség idegenforgalmi és turisztikai szerepe mellett az erdők három kiemelt funkcióját (gazdasági, védelmi és közjóléti) figyelembe véve fontos vidékfejlesztési cél az erdők gazdasági potenciáljának lehetséges mértékű kihasználása is.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódok megállapítása fokozottabban biztosítja:

a) települések belterületével közvetlenül érintkező természetes és természetszerű erdőkben;

b) erdészeti közjóléti létesítményekben, közjóléti rendeltetésű parkerdőkben és azok fokozottabban látogatott környezetében;

c) az erdőt átszelő vagy határoló közutak melletti, 1-2 famagasságnyi sávban;

d) szigetszerű erdőfoltokban;

e) érzékeny élőhelyek (patak, mocsár, láp, forrás) környezetét alkotó erdőkben;

f) a védelmi célok függvényében a védett, fokozottan védett és közösségi jelentőségű fajok élőhelyéül szolgáló erdőkben, valamint közösségi jelentőségű élőhelyeket tartalmazó erdőkben;

g) a mezőgazdasági területek között elhelyezkedő, a termőhelynek megfelelő, az erdészeti tájban honos fafajokból álló ökológiai zöldfolyosót alkotó állományokban.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

    Az akácosok és nemes nyarasok legalább 20%-át, a fenyvesek legalább 30%-át a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké.

    A hazai nyárasok sarjaztatással történő erdőfelújításakor a vágásérettségi kort lehetőség szerint a vágásérettségi szakasz alsó felében kell megállapítani.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a mézgás éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0), Euro-szibériai erdőssztyepptölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) (91I0),

b) Pannon homoki borókás-nyárasok (91N0),

c) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a keményfás ligeterdők nagy folyók mentén kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic (Ulmus laevis) és mezei szil (Ulmus minor), magas (Fraxinus excelsior) vagy magyar kőris (Fraxinus angustifolia) fafajokkal (Ulmenion minoris) (91F0), valamint a pannon cseres-tölgyesek (91M0).

4.2.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok, kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.4. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.4.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Parlagi sas (Aquila heliaca):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Kerecsensólyom (Falco cherrug):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 31.

    A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

f) Uhu (Bubo bubo):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészek – kőbánya esetében a bányaudvar, folyópartfal, löszfal – szélétől számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

g) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.4.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra), parlagi sas (Aquila heliaca), rétisas (Haliaeetus albicilla), valamint a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, parlagi sas (Aquila heliaca), uhu (Bubo bubo) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

4.4.3. Az odúlakó, védett és fokozottan védett denevérfajok élőhelyéül szolgáló erdőrészletekben található odvas fák augusztus 20. és október 15. közötti időszak kivételével csak a természetvédelmi szempontokkal összhangban tervezhetők kitermelésre.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

10

60

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

15

90

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például madárcseresznye, rezgő nyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, bibircses nyír) megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Kocsányos tölgyesek

75–110

90–130

100–130

90–130

 

3.

Cseresek

70–100

80–130

90–130

80–120

 

4.

Akácosok

20–50

30–50

20–50

30–55

 

5.

Kőrisesek

60–100

70–120

70–110

70–110

 

6.

Nemes nyárasok

15–40

20–40

15–40

20–40

 

7.

Hazai nyárasok

30–55

35–70

35–70

35–70

 

8.

Füzesek

25–50

30–60

30–60

30–60

 

9.

Égeresek

45–80

50–100

60–100

60–100

 

10.

Erdeifenyvesek

45–80

50–90

50–80

50–80

 

11.

Feketefenyvesek

45–80

50–90

50–90

50–90

    Készletgondozó használatokat követően vagy azok tervezése esetén a vágásérettségi kort indokolt a vágásérettségi szakasz felső határához közelítve megállapítani.

5.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

Tarvágással érintett terület, illetve fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

2800

 

3.

Összesen

2800

5.2.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) természetes, természetszerű vagy származék erdő természetességi állapotú erdőben, amennyiben az az idős erdőnek megfelelő főfafajjal, természetes úton, magról nem újítható fel (pl. egyes tölgyes – védett természeti, valamint Natura 2000 területen a kocsányos tölgyes területeken elsősorban származék erdőkben, cseres, kőrises, égeres, nyáras, füzes, fenyves faállománytípusú erdők, az erősen károsodott erdőfoltok, valamint intenzíven terjedő fa- vagy cserjefajok újulatával erősen fertőzött erdőrészek);

b) származék erdő természetességi állapotú, a termőhelynek nem megfelelő faállománytípusú erdőben, amennyiben abban a véghasználatot követően fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (pl. egyes elegyes vagy elegyetlen gyertyános, juharos, kőrises, illetve hársas faállománytípusú erdők);

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdőben;

d) a kis területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

5.2.4. Kocsányos tölgy, cser vagy kőris főfafajú, faanyagtermelést szolgáló erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében, egyszeri, egyenletes, 40–50% erélyű bontással, majd az újulat megjelenését vagy alátelepítését követően egy menetben történő végvágással is lehet tervezni.

5.2.5. Az erdőfelújítás során felnyíló erdőként kezelhetők a vizes vagy igen száraz termőhelyeken álló, természetessége miatt jelenleg felnyíló erdők közé nem sorolható erdők, melyek erdősítési előírásaként őshonos fafajú célállománytípus kerül megtervezésre.

5.2.6. A gyorsan növő, lágy lombos faállománytípusú erdőkben, valamint akácosokban a tervidőszakra szükség szerint tisztítás és gyérítés, valamint véghasználat is tervezhető.

5.2.7. A száradással érintett erdőkben előírt egészségügyi termelés mellett az állomány egészségi állapotának függvényében tarvágásos véghasználat is tervezhető.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak a természetes, természetszerű és származék erdő természetességű erdőkben március 1-től augusztus 31-ig tart.

6.2. A vegetációs időszak az átmeneti-, kultúrerdő és faültetvény természetességű erdőkben április 1-től augusztus 31-ig tart.

6.3. A felsorolt védett növényfajok csoportja esetén az érintett faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

 

Védett növényfajok csoportja

Vegetációs időszak eltérése

 

Védett geofiton növényfajok (pl. hóvirág, nyári tőzike)

február 15-től kezdődik

 

Talajlakó orchideák

szeptember 30-ig tart

5. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Közép-Duna-menti

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

A körzet erdeinek meghatározó hányada (62%-a) faanyagtermelést szolgál. A 36%-nyi védelmi elsődleges rendeltetésű erdők alig harmada természetvédelmi rendeltetésű. A Natura 2000 hálózat részeként a körzet erdeinek 40%-a került kijelölésre. Az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során általános esetben az Alföldön már hagyományos és bevált tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok és hazai nyárasok esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni.

A körzet keleti, erdősültebb részén nagy hányadban található határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

a) az V–VI. fatermési osztályba tartozó, gyenge termőhelyen álló, védelmi rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdők,

b) a kubikgödrökben található, őshonos fafajokból álló erdők,

c) a part menti puhafás galéria erdők, valamint

d) a határ termőhelyeken álló, kiemelt természetvédelmi jelentőségű borókás-nyáras, valamint erdőssztyepp tölgyes felnyíló erdők

esetében indokolt.

3.2. Hullámtéri területen üzemmód váltás csak a nagyvízi mederkezelési tervvel összhangban történhet.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

4.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. A többségében őshonos fajokból visszahagyott hagyásfa csoportban az intenzíven terjedő fa- és cserjefajok kitermelését egyéb termelésként kell előírni az őshonos fafajok kímélete mellett.

4.2.2. Erdőszerkezet-átalakítással járó erdőfelújítás tervezése során az erdősítési előírások ajánlott elegy-fafajai között szerepeltetni kell az idős faállomány alatt felverődött, a termőhelynek megfelelő és őshonos fafajokat is. Megfelelő mennyiségű természetes újulat megmaradását az erdőrészlet megosztásával 0,5 ha-os területnagyságtól elő kell segíteni.

4.2.3. Amennyiben kultúrerdő vagy faültetvény helyén az adott termőhelyen az erdészeti tájban őshonos fafajokból várhatóan csak alacsonyabb záródású felnyíló erdő létesíthető, az invazív fajok visszaszorítása érdekében szükséges záródás fenntartása céljából az erdőfelújítás erdészeti tájidegen, de nem intenzíven terjedő elegyfafajokkal is megtervezhető.

4.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.3.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhely-típusok:

a) Füzes puhafaligetek (Salicion albae) (91E0),

b) Keményfás ligeterdők (91F0): alföldi zárt kocsányos tölgyesek,

c) Euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyesek (91I0): nyílt, gyepekkel mozaikos lösztölgyesek, nyílt, gyepekkel mozaikos sziki tölgyesek, nyílt, gyepekkel mozaikos homoki tölgyesek,

d) Pannon homoki borókás-nyárasok (91N0),

4.3.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok, kiemelten a fekete harkály (Dryocopus martius), a balkáni fakopáncs (Dendrocopus syriacus), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), a szalakóta (Coracias garrulus) és a tavi denevér (Myotis dasycneme) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3.3. A természetes, természetszerű erdőállományok természetes záródáscsökkenése esetén az erdő fenntartását szolgáló tervelőírásokat kell preferálni mindaddig, amíg prognosztizálható, hogy a tervidőszak alatt a záródás nem csökken az erdőtörvényben előírt minimális érték alá. A természetes záródáscsökkenési folyamatot lehetőség szerint a felnyíló erdővé való minősítéssel kell segíteni.

4.3.4. A közösségi jelentőségű, valamint kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó erdővel vagy jelölő gyep (1530 Pannon szikes sztyeppek és mocsarak, Pannon homoki gyepek, (6410) Kékperjés láprétek) élőhellyel határosan intenzíven terjedő főfafajú erdősítés, valamint intenzíven terjedő elegy – fafajokkal történő erdősítés csak az erdészeti tájban őshonos fa- vagy cserjefajokból álló, legalább 20 m széles védőzóna létesítése mellett tervezhető.

4.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.4.1. A nagyvízi meder elsődleges vagy másodlagos levezető sávjában lévő erdők árvízvédelmi célt szolgáló átalakítása érdekében a faállomány 30 százalékos záródásáig felújítási kötelezettség nem keletkezik.

4.4.2. Az Evt. szerinti záródási követelmények fenntartása alátelepítés tervezésével is biztosítható.

4.4.3. A sarjaztatással már nem felújítható, talajvédelmi rendeltetésű erdő felújítását – amennyiben arra lehetőség van – mesterséges módon, első változatként lombos célállomány-típussal (például elegyes hazai nyáras és elegyes akácos), második változatként a feketefenyves, elegyes feketefenyves vagy elegyes erdeifenyves célállomány-típussal kell megtervezni.

4.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.5.1. Védett és közösségi jelentőségű jelölő növényfaj, a homoki kikerics (Colchicum arenarium) vagy a homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatikailag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyét tartalmazó erdőrészlet esetén az erdőgazdálkodás korlátozását fel kell tüntetni az erdőrészlet lapon.

4.5.2. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – június 30.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Barna kánya (Milvus migrans):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 1. – július 31.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 50 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni. A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Gémtelepek védelme:

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 15.

    A telep szélétől 200 m a zóna külső határa.

    A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a rétisas (Haliaeetus albicilla), a fekete gólya (Ciconia nigra), lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, a fekete gólya (Ciconia nigra) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegy-fafajok megmaradását, például: magyar kőris, mezei juhar, feketegyűrű (tatár) juhar, vénic-szil, mezei szil, feketenyár, rezgőnyár, vadkörte, kislevelű hárs, molyhos tölgy.

5.1.2. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően nemes nyár esetén 4 éves, akác, hazai nyár esetén 6 éves, szilek és fenyők esetén 8 éves, tölgyek esetén 15 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

5.1.3. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

5

35

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

20

45

    A fenti értékeket meghaladó előhasználati mértékek olyan erdőkben tervezhetőek, ahol a túlzott mértékű nemes nyár elegy visszaszorítása a cél.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Kocsányos tölgyesek

80–100

90–120

90–130

90–120

 

3.

Cseresek

60–75

70–80

70–80

70–80

 

4.

Akácosok

25–35

30–40

25–40

30–40

 

5.

Juharosok

60–80

70–90

70–90

70–90

 

6.

Kőrisesek

60–80

70–100

70–100

70–100

 

7.

Egyéb kemény lombosok

45–80

45–80

45–80

45–80

 

8.

Nemes nyárasok

15–25

20–30

15–30

20–30

 

9.

Hazai nyárasok

30–40

35–70

35–70

35–70

 

10.

Nemes nyáras – hazai nyárasok

(25)30–35

30–60

30–60

30–60

 

11.

Fenyő elegyes – hazai nyárasok

35–50

40–70

40–70

40–70

 

12.

Füzesek

35–50

50–65

40–60

40–60

 

13.

Égeresek

50–70

60–80

60–80

60–80

 

14.

Nyíresek

35–50

45–60

45–60

45–60

 

15.

Egyéb lágy lombosok

30–70

30–70

30–70

30–70

 

16.

Erdeifenyvesek

35–50

40–60

40–60

40–60

 

17.

Erdeifenyő elegyes feketefenyvesek

35–50

45–70

45–70

45–70

 

18.

Feketefenyvesek

35–50

50–70

50–70

50–70

 

19.

Egyéb fenyvesek

40–60

40–70

40–70

40–70

    Gazdasági rendeltetésű, a részletben előforduló hazai nyár faegyedek sarjaztatására alkalmatlan termőhelyen álló és 35%-nál nagyobb nemes nyár elegyarányú nemes nyár elegyes hazai nyárasokban véghasználat már 25 éves kortól tervezhető.

5.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

4700

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe*

 

4.

Összesen

4700

    * Hiteles és szakmailag megalapozott gazdálkodói igény esetén kísérleti jelleggel előfordulhat.

5.2.3. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) a természetes, természetszerű vagy származék erdő természetességi állapotú erdőben, amennyiben termőhelyi okok miatt az természetes úton magról nem újítható fel (elsősorban hazai nyáras, füzes, kocsányos tölgyes vagy magas/magyar kőrises faállomány-típusú erdők),

b) a származék erdő természetességi állapotú, a termőhelynek nem megfelelő faállomány-típusú (elsősorban kőrises, cseres, hársas, gyertyános, juharos) erdők, ha véghasználatuk során az erdészeti tájban honos és a termőhelynek megfelelő fafajokkal végrehajtott erdőszerkezet-átalakításra kerül sor,

c) a természetszerű vagy származék erdő természetességi állapotú, erősen károsodott erdőben,

d) a természetszerű vagy származék erdő természetességi állapotú, hullámtéren álló és intenzíven terjedő fa- vagy cserjefajok újulatával erősen fertőzött erdőben.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

6.2. A felsorolt védett növényfajok csoportja esetén az érintett faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

 

Védett növényfajok csoportja

Vegetációs időszak eltérése

 

Védett geofiton növényfajok (pl. hóvirág, csillagvirág fajok)

február 15-től kezdődik

6. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Közép-Tiszai

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdeinek meghatározó hányada faanyagtermelést szolgáló erdő, amelyek esetében az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során az Alföldön jellemzően alkalmazott tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok, hazai nyárasok, égeresek esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni.

    A körzet erdeinek jelenleg 40%-át teszik ki a védelmi elsődleges rendeltetésű erdők. Ennek mintegy kétötöde védett természeti területen lévő erdő. A Natura 2000 hálózat részeként az erdők 37%-a került kijelölésre.

    A természetvédelmi oltalom alatt álló erdőterületeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv még nem került kihirdetésre. A körzetet érintő Natura 2000 területek közül 12 rendelkezik Natura 2000 fenntartási tervvel.

    Az ismertetett adottságoknak megfelelően a körzeti erdőtervezés során a fenntartható erdőgazdálkodás lehetőségét és feltételeit a környezet-, természet- és egyéb védelmi, illetve a közjóléti szempontokkal összhangban is vizsgálni szükséges. A védelmi és közjóléti rendeltetésű – különösen a 100%-os állami tulajdonban lévő – erdőkben az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során a termőhelyi viszonyok függvényében fokozottabban kell törekedni a védett természeti és a Natura 2000 területek esetében a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek illetve fajok hosszú távú fennmaradásához szükséges feltételek megőrzésére, az őshonos fafajokból álló, természeteshez közelítő szerkezetű erdők kialakítására, az erdők természetes úton történő felújítására, valamint az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására.

    A Tisza árterében az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során tekintettel kell lenni az erdők hullámtéri elhelyezkedéséből fakadó gazdálkodási nehézségekre (például árvizek gazdálkodást akadályozó hatásai), illetőleg az árvizek biztonságos levezetésének vízgazdálkodási szempontjaira.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

3.1. Amennyiben az erdőrészlet területének 30 százalékánál nagyobb, de legalább 1,0 hektárt elérő részterületén eltérő erdőfelújítási célállománytípus előírása indokolt, azon külön erdőrészletet kell kialakítani.

3.2. Az új erdőrészletek kialakításakor – mesterséges felújítást feltételezve – figyelembe kell venni a terület gépi művelhetőségét.

3.3. Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű természetes erdőtípusba tartozó erdők esetében kiemelt figyelmet kell fordítani.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

4.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérés elsősorban az állami erdőgazdaságok, a nemzeti park igazgatóság és a vízügyi igazgatóságok vagyonkezelésében álló, védett természeti területen lévő, illetve a kiemelt közösségi vagy közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó természetes, természetszerű és származék erdő természetességi állapotú erdők esetében javasolt, ahol a természetes felújítás feltételei adottak.

4.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

a) a kubikgödrökben található, őshonos fafajokból álló erdők,

b) a part menti puhafás galéria erdők,

c) védett természeti, illetve Natura 2000 területen lévő puhafaligetek, bokorfüzesek, erdőssztyepp-tölgyesek és keményfaligetek természetes és természetszerű természetességi állapotú állományai

esetében indokolt, ott, ahol a második lombkoronaszintben nem jelentős az invazív fafaj jelenléte.

4.3. Hullámtéri területen üzemmód váltás csak a nagyvízi mederkezelési tervvel összhangban történhet.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. Fokozottan védett természeti területen található erdőben erdőgazdálkodási tevékenységet csak az erdő természetességi állapotának fenntartása, illetve javítása, valamint a változatos kor- és térszerkezet kialakítása érdekében lehet tervezni.

5.2.2. A hullámtéri területeken kívül eső védett természeti területen található természetes, természetszerű és indokolt esetben származék erdő véghasználataként fokozatos felújítóvágás, szálalóvágás vagy – termőhelyi, illetve egészségügyi okokból – kis területű (maximum 0,5–0,8 ha) tarvágás tervezhető. Utóbbi esetben a talajbolygatást minimalizáló pásztás talajelőkészítést kell alkalmazni.

5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0) – ide sorolódnak az érintett láperdők és lápcserjések: nyír-, fűz- és égerlápok, bokorfüzesek, valamint puhafás ligeterdők; valamint az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) (91I0);

b) a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül a keményfás ligeterdő nagy folyók mentén (Ulmenion minoris) kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic-szil (Ulmus laevis) és mezei szil (Ulmus minor), magas kőris (Fraxinus excelsior) vagy magyar kőris (Fraxinus angustifolia) fajokkal (91F0).

5.3.2. Az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyes kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba (91I0) tartozó erdők erdőtervezése során az erdei tisztások, erdőszegélyek, érintkező gyepek védelmére, bolygatatlanságának biztosítására, mesterséges erdősítésük elkerülésére, illetve szükség esetén az intenzíven terjedő fajok visszaszorítására kiemelt figyelemmel kell lenni. Ezen élőhelyeken, ahol termőhelyi okok miatt zárt erdő kialakulására nincs lehetőség, ott alacsony záródású felnyíló erdőt kell fenntartani.

5.3.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a szarvasbogár (Lucanus cervus), illetve a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, az odvas fákhoz kötötten fejlődő, jelölő erdei madár- és emlősfajok természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.3.4. A közösségi jelentőségű, illetve kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdővel, valamint természetközeli gyepekkel (löszgyepek és szikes sztyepp) határos erdő intenzíven terjedő (pl. akác) fafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni vagy egyéb módon gondoskodni kell az intenzíven terjedő fafaj átterjedésének megakadályozásáról.

5.3.5. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

5.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.4.1. A talajvédelmi, mezővédő, településvédelmi, tájképvédelmi és műtárgyvédelmi rendeltetésű erdőkben elsődleges cél a minél folyamatosabb erdőborítás megvalósítása, kíméletes erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása, valamint lehetőség szerint magasabb vágásérettségi korok meghatározása.

5.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

5.5.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen, erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 200 – az erdőszegélyhez közel költő párok esetében 100 – méteren belül javasolt valamennyi erdőgazdálkodási tevékenység szüneteltetése.

b) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen, erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni. A lakott fészektől számított 300 – az erdőszegélyhez közel költő párok esetében 100 – méteren belül valamennyi erdőgazdálkodási tevékenységet javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen, erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Barna kánya (Milvus migrans):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – július 30.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen, erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 200 – az erdőszegélyhez közel költő párok esetében 100 – méteren belül javasolt valamennyi erdőgazdálkodási tevékenység szüneteltetése.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Szalakóta (Coracias garrulus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: május 1. – augusztus 15.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen, erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    Élőhelyeit adó facsoportok, kisebb-nagyobb erdőkben a szaporodási és utódnevelési időszakon kívül kíméletes előhasználat végezhető az odút tartalmazó fa meghagyásával.

    A nyilvántartott fészektől számított 50 méteren belül tarvágásos véghasználat nem javasolt. Az engedélyezett fokozatos felújítás bontóvágását az odút tartalmazó fa meghagyásával kell végrehajtani.

f) Kék vércse (Falco vespertinus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: május 1. – augusztus 31.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen, erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől számított 100 méteren belül a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

g) Kis őrgébics (Lanius minor) és Tövisszúró gébics (Lanius collurio):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: május 1. – július 31.

    A nyilvántartott fészektől számított 50 m sugarú körzetében fészkelési időszakban mindenféle erdőgazdálkodási tevékenység korlátozása javasolt.

h) Zöld küllő (Picus viridis) és Hamvas küllő (Picus canus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 15.

    A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során lehetőség szerint idős állományrészeket és facsoportokat kell visszahagyni, valamint kímélni kell az odvas-korhadó törzseket. Élőhelyein fokozatos felújítás, valamint a hangyabolyok kímélete javasolt.

i) Fekete harkály (Dryocopus martius), Közép fakopáncs (Dendrocopos medius), Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 15.

    A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során lehetőség szerint idős állományrészeket és facsoportokat kell visszahagyni, valamint kímélni kell az odvas-korhadó törzseket.

j) Gémtelepek:

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 1.

    Fákon lévő gémtelepek esetében a fészektelep szélétől 100 méteren belül fészkelési időszakban mindenféle erdőgazdálkodási tevékenység korlátozása javasolt. Egész évben javasolt a fahasználat korlátozása a fészektelepen és annak szélétől számított 30 méteren belül.

5.5.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a rétisas (Haliaeetus albicilla), a fekete gólya (Ciconia nigra), a darázsölyv (Pernis apivorus), valamint a barna kánya (Milvus migrans) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, rétisas (Haliaeetus albicilla) és fekete gólya (Ciconia nigra) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

10

55

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

20

60

    Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el a 6.1.1. táblázatban foglalt alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem tervezhető, kivéve, ha az invazív fafajt érint.

6.1.2. A nagyvízi levezető sávokban található állományok előhasználatainak tervezése során a vízügyi szempontokat a mederérdesség csökkentésére irányuló beavatkozásokkal, a többszöri kis erélyű előhasználatok és az egyéb termelések előírásával kell elősegíteni.

6.1.3. A szikes termőhelyeken álló állományokban tervezett erdőnevelések során kiemelt figyelmet kell fordítani a szárazságot tűrő cser és szil kíméletére.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Gyertyános-kocsányos tölgyesek

80–110

80–110

80–130

80–120

 

3.

Kocsányos tölgyesek

70–110*

80–110*

80–130

80–120*

 

4.

Cseresek

60–90

70–90

70–100

70–100

 

5.

Akácosok

25–40

30–45

25–40

30–45

 

6.

Amerikai kőrisesek

15–40

15–50

15–40

15–50

 

7.

Egyéb kőrisesek

60–90

70–90

80–110

70–100

 

8.

Zöld juharosok

15–40

15–50

15–40

15–50

 

9.

Egyéb kemény lombosok

50–80

60–80

60–90

60–100

 

10.

Nemes nyárasok, nemes füzesek

15–40

15–40

15–40

15–40

 

11.

Hazai nyárasok

30–55

40–60

40–80

40–80

 

12.

Füzesek

25–45

30–50

40–80

40–80

 

13.

Égeresek

40–60

40–60

40–70

40–60

 

14.

Egyéb lágy lombosok

40–70

50–80

50–80

50–80

 

15.

Fenyvesek

40–60

50–70

40–70

40–70

    * A szikes talajon lévő kocsányos tölgy főfafajú erdők esetén a vágásérettségi szakasz alsó határa gazdasági elsődleges rendeltetésű erdők esetén 60 év, közjóléti és egyéb védelmi elsődleges rendeltetésű erdők esetén 70 év.

6.2.2. A nagy, összefüggő, egykorú erdőtömbök újbóli kialakulásának elkerülése érdekében a véghasználatokat megfelelő térbeli és időbeli ütemezéssel kell megtervezni. Ennek érdekében indokolttá válhat egyes erdőrészletek vágásérettségi korának a vágásérettségi szakasz alsó határértékéhez közelítése.

6.2.3. A Hortobágyi Nemzeti Park területén álló delelőerdőkben, szárnyékerdőkben az akácosok mindaddig fenntarthatóak, amíg a funkciójukat betöltik.

6.2.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

5300

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

5300

6.2.5. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) a termőhelynek nem megfelelő vagy erdészeti tájidegen fafajokból álló, így különösen az akácos, elegyetlen erdei- és feketefenyves, egyéb fenyves, más intenzíven terjedő adventív fafajok (amerikai kőris, zöld juhar), valamint nemes nyáras faállománytípusú erdőben,

b) a természetes mag eredetű erdőfelújításra termőhelyi okokból kifolyólag alkalmatlan hazai nyáras és hazai füzes faállománytípusú erdőben,

c) a sarjaztatható állapotú égeres és hazai nyáras faállománytípusú erdőben, valamint

d) a 3 ha-nál kisebb területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

6.2.6. Az átalakító üzemmódú erdőkben, amennyiben annak lehetősége adott, időben elnyújtott, egyenletes vagy csoportos bontáson alapuló fokozatos felújítóvágást vagy szálaló vágást kell tervezni.

6.2.7. Ligeterdő jellegű, meghatározóan őshonos fafajú hullámtéri ún. kubikerdők esetében a véghasználati előírást kerülni kell.

    Az erdőnevelések és a véghasználatok előírása során a genetikailag tiszta, fekete nyár egyedek kíméletére, megőrzésére kiemelt figyelmet kell fordítani.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 15-ig tart.

7. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Lillafüredi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdősültsége 48,8% az országos átlaghoz képest magas. Az erdők jelentős hányada őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő. A körzet teljes területéhez mérten a védelmi rendeltetésű erdők aránya meglehetősen magas (73,1%), ezek zöme (86,9%-a) természetvédelmi elsődleges rendeltetésű.

    A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából az erdőterület 87,5%-a Natura 2000 területként kijelölésre került.

    A körzetben lévő Miskolc város környékén fekvő erdőállományokban a közjóléti funkciót erősíteni szükséges, amely segít – a természetvédelmi célokkal összehangoltan – megvalósítani a látogatóforgalom irányítását.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

3.1. Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdő vagy természetszerű erdő természetességi állapotú erdők – különösen a karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők, a meredek, sekély, kőkibúvásos talajú erdők, valamint az égerligetek – esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

    Az erdőrészletek határainak kialakítása során figyelemmel kell lenni a kiemelt látogatottságú közjóléti objektumok elhelyezkedésére.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

4.1. A folyamatos erdőborítást biztosító vagy arra való átállást szolgáló üzemmódokat elsősorban középkorú faállományokban bükkös, elegyes bükkös, illetve tölgyes faállományú erdőkben indokolt megtervezni.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Fokozottan védett természeti területen található erdőben erdőgazdálkodási tevékenységet csak az erdő természetességi állapotának fenntartása, illetve javítása, valamint a változatos kor- és térszerkezet kialakítása érdekében lehet tervezni.

5.1.2. Erdőfelújítások tervezésekor fő- és elegyfafajként kizárólag az erdészeti tájban őshonos fafajok tervezhetők. Kivételt képeznek ez alól a magasan fekvő, fagyzugos területek, ahol a korábbi elegyetlen lucfenyves állomány helyére őshonos főfafajú erdősítési célállomány elegyfafajaként lucfenyő és vörösfenyő is tervezhető.

5.1.3. Véghasználati terület kiterjedésétől függetlenül a természetes, természetszerű vagy származék erdők véghasználatát az erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek kijelölése során a korábban megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket is figyelembe kell venni.

5.1.4. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban lévő erdőrészlettel határos erdőrészletben további hagyásfa csoport előírása csak különösen indokolt esetben (barlang, forrás, védelme érdekében) történhet.

5.1.5. A fakitermelések tervezése során az intenzíven terjedő fafajok (pl. akác, bálványfa) visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.1.6. A körzeti erdőterv érvényességi időszakában véghasználatra kerülő őshonos fafajú és akácelegyes erdők felújítása során az akác ismételt elegyedését meg kell akadályozni, ezért akácelegyes célállomány nem tervezhető. Az állományban meglevő akác foltok a felújítás során átalakítandók.

5.1.7. Az odúlakó madarak és emlősök fészkelő- és élőhelyének megóvása érdekében növedékfokozó gyérítést, készletgondozó használatot, felújítóvágás-bontóvágást, szálalóvágást és szálalást a 15 cm-nél vastagabb álló holtfák, facsonkok és odvas fák visszahagyásával kell megtervezni.

5.1.8. A hársas törmeléklejtő-erdők (Mercuriali-Tilietum), molyhostölgyes bokorerdők (Ceraso-Quercetum pubescentis), a szurdokerdők (Scolopendrio-Fraxinetum), hársas-berkenyés sziklaerdők (Tilio-Sorbetum), melegkedvelő tölgyesek (Corno Quercetum), nyúlfarkfüves tölgyesek (Seslerio-Quercetum), valamint a nyúlfarkfüves bükkösök (Seslerio-Fagetum) élőhelyein fakitermelés csak az erdő védelme, az eredeti élőhely fenntartása érdekében tervezhető.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A védett vagy fokozottan védett, illetve különleges, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési Natura 2000 területen található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a mészkerülő bükkösök (Luzulo-Fagetum) (9110),

b) a szubmontán és montán bükkösök (9130),

c) mészkövön lévő a közép-európai sziklai bükkösök (Cephalanthero-Fagion) (9150),

d) a lejtők és sziklatörmelékek (Tilio-Acerion) erdői (9180),

e) az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0),

f) a pannon gyertyános-tölgyesek (Quercus petraeával és Carpinus betulusszal) (91G0),

g) a pannon molyhos tölgyesek (91H0), valamint

h) a pannon cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris) (91M0).

5.2.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), szarvasbogár (Lucanus cervus), havasi cincér (Rosalia alpina), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő denevérfajok – például a közönséges denevér (Myotis myotis), a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) a nagyfülű denevér (Myotis bechsteini), a tavi denevér (Myotis dasycneme) és a hegyesorrú denevér (Myotis blythii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.2.3. Az odúlakó madarak (pl. fehérhátú fakopáncs, fekete harkály, hamvas küllő, kék galamb) fészkelőhelyének megóvása érdekében növedékfokozó gyérítést, készletgondozó használatot, egészségügyi termelést, felújítóvágás-bontóvágást, szálalóvágást és szálalást a 15 cm-nél vastagabb álló holtfák, facsonkok és odvas fák visszahagyásával kell megtervezni.

5.2.4. Felújítóvágásokat, szálalóvágásokat az eredeti élőfakészlet 5%-a mértékéig őshonos-lombos fafajokból álló hagyásfa csoport vagy hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni.

5.4. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

5.4.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Békászó sas (Aquila pomarina):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), fekete harkály (Dendrocopus martius), hamvas küllő (Picus canus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 15.

    A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

e) Kék galamb (Columba oenas):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 15.

    A faj élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

f) Kígyászölyv (Circaëtus gallicus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

g) Lappantyú (Caprimulgus europaeus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: május 1. – július 15.

    A faj élőhelyéül szolgáló erdőben nyílt élőhelyeket (például felnyíló erdők, bokorerdő-jellegű, melegkedvelő tölgyesek) javasolt fenntartani.

h) Örvös- és kis légykapó (Ficedula albicollis, F. parva):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 1. – július 15.

    A faj élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

i) Uráli bagoly (Strix uralensis):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 100 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

5.4.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a békászó sas (Aquila pomarina), fekete gólya (Ciconia nigra), darázsölyv (Pernis apivorus), fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), fekete harkály (Dendrocopus martius), hamvas küllő (Picus canus), kék galamb (Columba oenas), kígyászölyv (Circaëtus gallicus), örvös- és kis légykapó (Ficedula albicollis, F. parva) és az Uráli bagoly (Strix uralensis) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, kígyászölyv esetében fagyönggyel fertőzött fáknak, fekete gólya (Ciconia nigra) és békászó sas (Aquila pomarina) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

15

40

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

30

90

6.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos tölgy, vadgyümölcsök, tatár juhar, hegyi szil, mézgás éger – megőrzését.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az elegyetlen gyertyános, juharos, kőrises erdőrészletek és állományrészek véghasználati és erdősítési előírása a jelenlegi faállományviszonyokkal és a távlati célállománnyal összhangban legyen.

6.2.2. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Bükkösök

90–110

90–130

100–140

100–130

 

3.

Gyertyános-tölgyesek

80–110

90–120

80–110

80–120

 

4.

Mageredetű kocsánytalan tölgyesek

100–120

100–130

100–140

100–130

 

5.

Sarj eredetű kocsánytalan tölgyesek

90–110

90–120

100–140

100–130

 

6.

Cseresek

80–90

80–100

90–130

90–120

 

7.

Molyhos tölgyesek

90–140

100–140

100–130

 

8.

Akácosok

25–40

25–50

25–50

25–50

 

9.

Gyertyánosok

70–90

80–100

80–100

80–100

 

10.

Kőrisesek

90–110

90–120

90–130

90–120

 

11.

Erdei- és feketefenyvesek

50–80

50–80

50–80

50–80

 

12.

Luc- és egyéb fenyvesek

50–80

50–80

50–80

50–80

6.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

1100

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

1100

6.2.4. A megkezdett felújító vágások folytatását, illetve a 100 éves kor feletti bükkösök, tölgyesek felújítását lehetőleg fokozatos felújítóvágással javasolt végrehajtani.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től augusztus 15-ig tart.

8. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Marcali erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

2.1. Az erdőtervezési körzetet érinti (8%) a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet. A Tájvédelmi Körzet domborzati viszonyai alapján csaknem sík vidék, növényvilága mégis rendkívüli változatosságot mutat, a lápoktól a száraz homoki gyepekig a legkülönbözőbb növénytársulások találhatók meg. Az utóbbi évtizedek megváltozott viszonyai – talajvízszint süllyedés, hőmérséklet emelkedése, hőség napok számának növekedése stb. – a vizes élőhelyek visszaszorulásához és a biotikus károsítók (cserebogár pajor) erőteljes fellépéséhez vezetett. A körzeti erdőtervezés elsődleges célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amely elő segíti a folyamatos erdőborítást, a talajok folyamatos árnyalását, ezáltal gátolva a talajok kiszáradását és elősegítve a pajor károsítás mérséklésének lehetőségét.

    Az erdőtervezési körzet 28%-ban a Natura 2000-es és 51%-ban a Balaton Üdülő Körzethez is tartoznak. Az erdőtervezés célja a több rendeltetést is betöltő erdőállományok elsődleges és további rendeltetései által megkívánt feltételek biztosítása, a védett természeti területeken a természetvédelmi szempontok érvényre juttatása, a Natura 2000 területeken a jelölő fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartását és megőrzését elősegítő gazdálkodás feltételeinek biztosítása, a Balaton közeli települések környezetében a közjóléti funkció érvényesülésének elősegítése. A természetvédelmi érintettségű területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv a Nagybereki Fehér-víz terület esetében készült el.

3. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

3.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a fiatal, illetve középkorú, lehetőség szerint vegyes faállomány szerkezetű, védett természeti területen, valamint a Natura 2000 területen álló erdők esetében javasolt.

3.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

a) dombtetőkön, éles letöréseken álló, elsődlegesen talajvédelmet szolgáló, természetvédelmi szempontból is értékes erdők,

b) források és vízfolyások védőzónáját képező erdők,

c) lápok és lápok védőzónáját képező erdők, valamint

d) egyéb védelmi vagy közjóléti rendeltetésű elegyes, keménylombos, megfelelő záródású önfelújulásra képes erdők

esetében indokolt.

3.3. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérés elsősorban az emberi beavatkozásra fokozottan érzékeny védett természeti területen, megfelelő termőhelyi adottságú és fafaj-összetételű közjóléti rendeltetésű, illetve a kiemelt közösségi vagy közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdők esetében javasolt.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. A hozamszabályozás és véghasználatok tervezése során a 100 év feletti állományok legalább 20%-a fenn kell maradjon.

4.1.2. Véghasználatok tervezése esetén a faállomány eredeti élőfakészlete 5%-át hagyásfa csoportokként vissza kell hagyni, a fennmaradó hagyásfák a továbbiakban sem élő, sem holt állapotukban nem termelhetőek ki.

4.1.3. Erdei forrás, illetve lápfolt körül 1 famagasságnyi körben véghasználat nem tervezhető.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők (91E0);

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül az illír bükkösök (91K0), az illír gyertyános-tölgyesek (91L0), a pannon cseres-tölgyesek (91M0) és a keményfás ligeterdők nagy folyók mentén kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic (Ulmus laevis) és mezei szil (Ulmus minor), magas (Fraxinus excelsior) vagy magyar kőris (Fraxinus angustifolia) fafajokkal (Ulmenion minoris) (91F0).

4.2.2. A közösségi vagy kiemelt közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberunus) és a kerekvállú állásbogár (Rhysodes sulcatus) –, valamint az álló holtfát költő és táplálkozó helyül használó, közösségi jelentőségű madárfajok – kiemelten a harkályfajok –, továbbá a közösségi jelentőségű és odúban vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok – például a piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), tavidenevér (Myotis dasycneme) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2.3. A nevelővágások és az erdőfelújítások során az intenzíven terjedő idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafajok és cserjék – különös tekintettel lucfenyő, bálványfa, ezüstjuhar, zöld juhar, kései meggy, fekete dió, nemes nyárak – teljes mértékű visszaszorítását célzó erélyekkel kell tervezni. A felsorolt fafajokkal/fajtákkal erdősítés nem írható elő még elegyfafajként sem.

4.2.4. Kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő véghasználatának tervezése során hagyásfákat, illetve hagyásfa csoportokat őshonos fafajokból kell előírni. Amennyiben az őshonos fafajok elegyaránya nem éri el az 5%-ot, hagyásfaként minden őshonos fafajú, állékony faegyed visszahagyását kell megtervezni.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – június 30.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – július 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra), rétisas (Haliaeetus albicilla) és a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során
– a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

15

45

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

25

60

5.1.2. Növedékfokozó gyérítés a hosszú vágásfordulójú fafajoknál (tölgy, cser, bükk, gyertyán) a véghasználat előtt 15–20, a rövid vágásfordulójúaknál pedig 10 éven belül nem tervezhető.

5.1.3. Növedékfokozó gyérítés és egészségügyi fakitermelés egy területre vonatkozóan, egy erdőtervezési cikluson belül nem tervezhető.

5.1.4. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az intenzíven terjedő elegyfafajok – különösen a bálványfa – visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a berkenyék, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, szilek, kőrisek, esetenként a hazai nyárak – megőrzését.

5.1.5. Indokolt esetben a magtermőre fordult bálványfák és bálványfa foltok visszaszorítását többszöri visszatérést biztosító egyéb termelésként kell megtervezni.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) természetes, természetszerű vagy származék erdőben, amennyiben az idős erdőnek megfelelő főfafajjal az természetes úton magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes kocsányos tölgyes, mézgás égeres, nyíres, hazai nyáras és füzes faállománytípusú erdők – védett természeti, valamint Natura 2000 területeken kocsányos tölgyesek esetében elsősorban származék erdőben –, valamint az erősen károsodott erdőfoltok),

b) a termőhelynek nem megfelelő faállománytípusú természetszerű vagy származék erdőben, ha abban a véghasználatot követően fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (például egyes cseres, kocsányos tölgyes, gyertyános, juharos, hársas, kőrises faállománytípusú erdők),

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő és faültetvény természetességi állapotú erdőben, valamint

d) a kis területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

5.2.2. A tölgyes és cseres főfafajú erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében általában egyszeri, egyenletes, legfeljebb 50%-os bontással, majd az újulat megjelenését követően egy menetben történő végvágással – célszerűen a fokozatos felújítóvágás teljes folyamatát egy erdőtervi időszakra vonatkozóan – indokolt megtervezni.

5.2.3. A gyertyán, cser, hárs vagy az erdészeti tájban őshonos egyéb lomb elegyes erdei- és feketefenyves faállományok erdőszerkezet-átalakítása a kedvező természeti folyamatok kihasználása érdekében több vágásfordulóra elnyújtottan is tervezhető.

5.2.4. A hagyásfák vagy a hagyásfa csoportok hektáronkénti fakészlete legfeljebb a faállomány hektáronkénti fakészletének 5%-os mértékéig tervezhetők.

5.2.5. A hagyásfa csoportok térbeli kialakításakor figyelembe kell venni a véghasználattal érintett erdőrészlettel határos már faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőket, amelyek a hagyásfa csoportoktól elvárt funkciókat is szolgálják.

5.2.6. A körzetben felnyíló erdőként tervezhető az V–VI. fatermési osztályba sorolt gyenge termőhelyű homokkibúvásos erdőrészletek, illetve a részlegesen vízzel borított vagy víznyomásos erdőrészletek, amennyiben a záródás átlagos értéke nem éri el az 50%-ot.

5.2.7. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Bükkösök

90–120

100–150

110–150

110–150

 

3.

Gyertyános-tölgyesek

90–120

100–150

110–150

100–150

 

4.

Kocsánytalan tölgyesek

90–110

100–150

100–150

100–150

 

5.

Kocsányos tölgyesek

80–110

90–150

100–150

90–150

 

6.

Cseresek

70–100

90–150

90–150

80–130

 

7.

Akácosok

30–40

35–50

30–50

35–55

 

8.

Gyertyánosok

70–90

85–150

90–150

80–130

 

9.

Juharosok

60–95

70–150

70–150

70–120

 

11.

Kőrisesek

60–95

85–1305

90–150

85–150

 

12.

Egyéb kemény lombosok (nem intenzíven terjedő)

60–80

70–100

70–130

70–130

 

13.

Egyéb kemény lombosok (intenzíven terjedő)

30–50

30–60

20–40

30–60

 

14.

Nemes nyárasok – nemes fűzesek

15–40

20–40

15–40

20–40

 

15.

Hazai nyárasok

30–60

40–70

40–75

40–70

 

16.

Füzesek

30–45

30–60

40–75

30–60

 

17.

Égeresek

50–70

60–80

60–80

55–80

 

18.

Hársasok

60–95

80–120

85–150

70–150

 

19.

Nyíresek

30–50

40–60

40–70

40–60

 

20.

Egyéb lágy lombosok (Bálványfás is)

15–40

15–45

15–50

15–50

 

22.

Erdeifenyvesek

50–80

60–90

50–90

60–90

 

24.

Feketefenyvesek

50–80

60–90

50–90

60–90

 

25.

Lucfenyvesek

30–50

30–60

30–45

30–60

 

26.

Egyéb fenyvesek

50–75

60–90

40–80

50–85

5.2.8. A vágásérettségi kort sarjeredetű faállományok esetében a vágásérettségi szakasz alsó, mageredetű faállományok esetében pedig a felső határértékéhez közelítve indokolt meghatározni.

5.2.9. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

4000

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

4000

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben – a 7.2. pontban foglaltak kivételével – április 1-től augusztus 31-ig tart.

7.2. Nedves, tőzeges termőhelyeken a vegetációs időszak február 1-től július 15-ig tart.

8. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

8.1. Somogysimonyi és Varászló községhatárok homoki területein lévő Erdeifenyő állományok szerkezetátalakításra történő tervezésére részletes termőhely feltárás után kerülhet sor, kocsányos tölgyes-cseres, illetve kocsánytalan tölgyes-cseres erdősítési célállomány típussal, alternatív erdősítési célállomány típusként erdeifenyves-cserest, illetve cseres-erdeifenyvest, vörös tölgyest is meg kell tervezni.

9. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Nagykőrösi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdeinek termőhelyi adottságai, fafajösszetétele és rendeltetései a faanyagtermelési célok érvényesülését helyezik előtérbe, ezért az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során a tarvágásos véghasználat, valamint akácosok és hazai nyárasok esetében, amennyiben annak feltételei adottak, sarjaztatáson alapuló mesterséges erdőfelújítás más erdőtervezési körzetekhez képest gyakrabban alkalmazható.

    Az erdők 13%-a védelmi elsődleges rendeltetésű, melyek jelentős része gyenge fatermőképességű, ezért a határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

    Az erdőtervezési körzet területének 16%-a a Natura 2000 hálózat részeként is kijelölésre került. A jelölő erdőtársulások közül kiemelendők a Nagykőrösi pusztai tölgyesek maradvány állományai. A védett természeti területeken álló vagy a Natura 2000 hálózatba tartozó jelölő erdei élőhelyekbe sorolható erdők esetében a körzeti erdőtervezés célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amelyek a környezet- és természetvédelmi szempontok érvényre juttatását is szolgálják.

    A gazdálkodási nehézségek közül kiemelendő az erdők természetes felújításának lehetőségét erősen akadályozó, intenzíven terjedő fa- és cserjefajok (kései meggy, fehér akác, zöld juhar, amerikai kőris, gyalogakác, bálványfa, nyugati ostorfa) özönszerű jelenléte, illetve terjedése.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a kiemelt védelmi vagy közjóléti célokat szolgáló erdők esetében javasolt.

3.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása, valamint szükség szerint teljes erdőgazdálkodási korlátozás különösen

a) az V–VI. fatermési osztályba tartozó, gyenge termőhelyen álló, védelmi rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdők,

b) a kubikgödrökben található, őshonos fafajokból álló erdők,

c) a part menti keményfás és puhafás galéria erdők,

d) a fokozottan védett természeti területen lévő erdőtársulások, valamint

e) a Natura 2000 rendeltetésű erdőkben az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyesek (91I0) kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek

esetében indokolt, ha az élőhely folyamatos fennmaradása csak így biztosítható.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

4.1.1. Közjóléti rendeltetésű erdők egyik erdőfelújítási célállományaként őshonos lombos fafajokból álló faállománytípust kell tervezni.

4.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembevételével kell elvégezni:

a) Az intenzíven terjedő fafajokból álló erdőket – az akácosok kivételével – a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké.

b) A véghasználatra tervezett akác főfafajú, 100%-os állami tulajdonban lévő erdők területének 15%-án – elsősorban az őshonos fafajú erdőtömbökben található, illetve a magas természeti értékű, erdő- és gyepterületeket veszélyeztető akácosokban – az erdőfelújítást kizárólagosan erdőszerkezet-átalakítással kell tervezni.

c) A fenyvesek erdőszerkezet-átalakítását, amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi, elsősorban a természetes folyamatokra alapozva, több tervezési ciklus alatt kell végrehajtani.

4.2.2. Az erdősítések tervezése során intenzíven terjedő fafaj még elegyfafajként sem alkalmazható, kivéve az akác főfafajú vagy legalább 50% elegyarányban akác fafajból álló erdő, ahol legfeljebb a korábbi fafajösszetétel mellett tervezhető az akác elegyes célállománnyal történő felújítás, ahol az akác kizárólag sarjaztatással újítható meg.

4.2.3. Hagyásfa csoportokat különösen a Natura 2000 jelölő erdei élőhelyek véghasználata során indokolt visszahagyni, az eredeti fakészlet kb. 10–15%-os mértékig.

4.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása illetve megteremtése szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

    A kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0) és az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) (91I0).

4.3.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként csak az alábbi esetekben lehet megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó természetes, természetszerű vagy származék erdő természetességi állapotú erdő található,

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes, természetszerű vagy származék erdő természetességi állapotú erdő található.

4.3.3. A kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhellyel határos erdő intenzíven terjedő fő vagy elegyfafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni vagy egyéb módon gondoskodni kell az akác fafaj átterjedésének megakadályozásáról.

4.3.4. A puhafás ligeterdők és az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyesek (91E0, 91I0) természetszerű és származék erdő természetességű megfelelő egészségi állapotú állományaiban véghasználat csak akkor tervezhető, ha a jelölő élőhely megújításának feltételei adottak, továbbá egyéb fahasználat az élőhelyek sérülékenysége miatt csak fenntartási vagy helyreállítási célból tervezhető.

4.3.5. A tervezés során arra kell törekedni, hogy a tölgyes faállománytípusú, 80 évnél idősebb erdők aránya ne csökkenjen.

4.3.6. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok – például a fekete harkály (Dryocopus martius), a közép fakopáncs (Dendrocopos medius), a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3.7. Hagyásfa csoportokat különösen a Natura 2000 területen található jelölő erdei élőhelyek véghasználata során indokolt visszahagyni.

4.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.5.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madár- és denevérfajok életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek, illetve állományának a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Kígyászölyv (Circaëtus gallicus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Holló (Corvus corax):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – május 31.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 30 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Közép fakopáncs (Dendrocopus medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus), örvös légykapó (Ficedula albicollis):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – július 15.

    A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

f) Lappantyú (Caprimulgus europaeus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: május 1. – augusztus 15.

    A faj élőhelyéül szolgáló erdőben nyílt élőhelyet (például felnyíló erdők, bokorerdő-jellegű, melegkedvelő tölgyesek) javasolt fenntartani.

g) Odúlakó, védett és fokozottan védett denevérfajok:

    A fajok állományainak élőhelyéül szolgáló erdőben szeptember 1. és november 15. közötti időszakban fakitermelést nem javasolt végezni, továbbá az ott található odvas fákat a fakitermelések során javasolt visszahagyni.

4.5.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra), darázsölyv (Pernis apivorus) és a kígyászölyv (Circaëtus gallicus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, kígyászölyv esetében fagyönggyel fertőzött fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

5

50

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

15

80

5.1.2. Faültetvényekben erdőnevelésként csak törzskiválasztó gyérítést lehet tervezni.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Kocsányos tölgyesek

70–110

90–120

100–150

90–120

 

3.

Hazai kőrisesek

60–100

70–120

85–140

80–120

 

4.

Hazai nyarasok

30–50

30–70

45–70

30–70

 

5.

Egyéb lombosok

20–80

40–90

20–150

20–100

 

6.

Akácosok

25–40

25–55

25–65

25–55

 

7.

Fenyvesek

35–70

40–80

40–120

35–80

 

8.

Nemes nyárasok

15–30

15–40

15–40

15–40

5.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

12000

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

12000

5.2.3. A körzetben ritka előfordulású természetes, természetszerű és származék erdők esetében a véghasználatok és erdőfelújítások tervezése során az alábbi táblázatban foglaltakat kell irányadónak tekinteni.

 

 

A

B

C

 

1.

Faállománytípus

Véghasználat

Felújítás (erdősítés) módja

 

2.

Kocsányos tölgyesek

Szálalóvágás, Felújítóvágás

Természetes felújítás magról

 

3.

Tarvágás

Mesterséges felújítás

 

4.

Kőrisesek

Szálalóvágás, Felújítóvágás

Természetes felújítás magról

 

5.

Tarvágás

Mesterséges felújítás

 

6.

Egyéb lombosok

Tarvágás

Mesterséges felújítás

 

7.

Szálalóvágás, Felújítóvágás

Természetes felújítás magról

 

8.

Égeresek

Szálalóvágás, Felújítóvágás

Természetes felújítás sarjról

 

9.

Tarvágás

Természetes felújítás sarjról vagy mesterséges felújítás

 

10.

Hazai nyárasok

Tarvágás

Mesterséges felújítás

 

11.

Tarvágás

Természetes felújítás sarjról

 

12.

Fűzesek

Tarvágás

Mesterséges felújítás

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 15-ig tart.

6.2. A felsorolt védett növényfajok csoportjai esetén az érintett faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

 

Védett növényfajok csoportja

Vegetációs időszak eltérése

 

Védett geofiton növényfajok (pl. duna-völgyi csillagvirág, tőzike-fajok)

február 15-től kezdődik

 

Talajlakó orchideák

szeptember 30-ig tart

 

Homoki kikerics

október 15-ig tart

10. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Pécsi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdősültsége az országos átlagnál magasabb (40%). Az itt található erdők mintegy 85 százaléka őshonos fafajokból álló természetszerű vagy származék erdő.

    Az erdők jelentős része (41%) természetvédelmi oltalom alatt áll. Emellett az erdők több mint fele (53%) a Natura 2000 hálózatba tartozik, melyek nagyrészt egybeesnek a természetvédelem alatt álló területekkel. Az érintett területeken Natura 2000 fenntartási terv még nem készült.

    A körzet erdeiben – különösen Pécs és Komló városok közelében – nagy hangsúlyt kap az erdők közjóléti funkciója.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Az erdőtervezési körzetre vonatkozó speciális erdőtervezési szempont nem kerül meghatározásra.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

    Fenyvesek véghasználatát követő fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra tervjavaslatot kell tenni.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők (91E0), a pannon molyhos tölgyesek (91H0), a lejtők és sziklatörmelékek erdői (9180), valamint erdőterületen található, de nem közvetlenül az erdő miatt jelölő élőhelyű mésztufás forrás (7220);

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a mészkerülő bükkösök (9110), az illír bükkösök (91K0), az illír gyertyános-tölgyesek (91L0), a pannon cseres-tölgyesek (91M0), valamint az erdő faállományához közvetlenül nem köthető jelölő élőhely a nagyközönség számára meg nem nyitott barlangok (8310).

4.2.2. A közösségi vagy kiemelt közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus) és nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) –, valamint az álló holtfát költő és táplálkozó helyül használó, közösségi jelentőségű madárfajok – például az örvös légykapó (Ficedula albicollis), hamvas küllő (Picus canus), közép fakopáncs (Dendrocopos medius) és fekete harkály (Dryocopus martius) –, továbbá a közösségi jelentőségű és odúban vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok – például a piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) és a tavi denevér (Myotis dasycneme) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – június 30.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – július 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Közép fakopáncs (Dendrocopos medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 15.

    A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során lehetőség szerint idős állományrészeket és facsoportokat kell visszahagyni, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

d) Örvös légykapó (Ficedula albicollis):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 1. – július 15.

    A faj élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

e) Lappantyú (Caprimulgus europaeus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 15.

    A faj kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében nyílt élőhelyeket (például felnyíló erdők, bokorerdő-jellegű, melegkedvelő tölgyesek) szükséges fenntartani.

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a rétisas (Haliaeetus albicilla), fekete gólya (Ciconia nigra) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, fekete gólya (Ciconia nigra) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

4.3.3. A nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) és a tavi denevér (Myotis dasycneme) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatikailag lehatárolt állományainak erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló kocsánytalan tölgy vagy cser főfafajú erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja a fakitermelések április 1-től augusztus 31-ig terjedő szaporodási és utódnevelési időszakban való szüneteltetését.

4.3.4. A ritka hegyiszitakötő (Cordulegaster heros) Mecsekben előforduló, monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatikailag lehatárolt állományainak védelme érdekében a patakok melletti 25 méteres sávban a fakitermelések korlátozása indokolt, hogy a szitakötők fejlődéséhez szükséges klíma ne változzon jelentősen.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos vagy átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

D

 

1.

Üzemmód

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Vágásos

Törzskiválasztó gyérítés

10

50

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

20

80

 

4.

Átalakító

Törzskiválasztó gyérítés

10

60

 

5.

Növedékfokozó gyérítés

20

100

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos és olasz tölgy, vadgyümölcsök, tatár juhar, hegyi- és vénic-szil – megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Bükkösök

100–120

110–130

110–140

100–130

 

3.

Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek

90–120

100–130

100–140

90–130

 

4.

Gyertyános-kocsányos tölgyesek

90–110

100–120

100–130

90–120

 

5.

Kocsánytalan tölgyesek

90–110

100–120

100–130

90–120

 

6.

Kocsányos tölgyesek

80–100

90–120

100–130

90–120

 

7.

Cseresek

75–95

90–110

90–120

80–110

 

8.

Molyhos tölgyesek

100–130

120–150

120–150

120–150

 

9.

Akácosok

25–40

30–45

25–40

30–45

 

10.

Gyertyánosok

70–90

80–110

80–110

70–110

 

11.

Juharosok

60–80

70–100

70–100

70–100

 

12.

Kőrisesek

70–90

80–110

80–110

80–110

 

13.

Vörös tölgyesek, fekete diósok

60–85

80–100

60–90

80–100

 

14.

Egyéb kemény lombosok

40–80

40–80

40–80

40–80

 

15.

Nemes nyárasok

15–35

20–40

15–35

20–40

 

16.

Nemes füzesek

20–40

30–50

20–40

30–50

 

17.

Hazai nyárasok

35–50

40–60

50–70

40–60

 

18.

Hazai füzesek

35–45

40–50

45–60

40–50

 

19.

Égeresek

50–70

60–80

60–90

60–90

 

20.

Hársasok

70–90

80–110

80–110

70–110

 

21.

Egyéb lágy lombosok

25–60

25–70

25–60

25–70

 

22.

Fenyvesek

50–80

60–90

50–80

50–90

5.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

1600

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

1600

5.2.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az idős erdőnek megfelelő főfafajjal természetes úton magról igazolhatóan nem újítható fel (például mézgás égeres, hazai nyáras, hazai füzes, valamint egyes kocsányos tölgyes faállománytípusú erdők);

b) amennyiben az erdőben az idős faállomány véghasználatát követően fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (különös tekintettel a cseres, gyertyános, hársas, kőrises illetve juharos faállománytípusú erdőkre);

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdőben; valamint

d) 0,5 hektárnál kisebb vagy 20 méternél keskenyebb erdőrészlet esetén.

5.2.4. A legfeljebb két (bükkösben másfél) famagasság szélességben végrehajtott ugrósávos, illetve kulisszás tarvágás jellegű véghasználatot fokozatos felújítóvágásként kell megtervezni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A védett növény és állatfajok szaporodásának biztosítása érdekében a vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től július 31-ig tart.

11. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Pincehelyi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. Az erdőtervezési körzet erdősültsége hozzávetőlegesen az országos átlagnak megfelelő. Az itt található erdők több mint fele (61%) kultúrerdő, nagyrészt akácos (54%).

    A körzet erdeinek 51 százaléka faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű. A védelmi elsődleges rendeltetésű erdők jelentős része talajvédelmi erdő. Az erdők 27 százaléka emellett a Natura 2000 hálózat részeként is kijelölésre került. Közjóléti elsődleges rendeltetésű erdő csak kis területen fordul elő.

    A talajvédelmi rendeltetésű erdők jelentős aránya (44%) befolyásolják az erdők gazdasági funkcióinak érvényesíthetőségét. A gazdasági célok érvényesítése során figyelemmel kell lenni arra, hogy azok a védelmi, valamint az esetleges közjóléti funkciók egyidejű érvényesülését nem akadályozhatják és az erdők természetességi állapotának megőrzését vagy növelését eredményezzék.

    Az érintett területeken Natura 2000 fenntartási tervek még nem készültek.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Az erdőtervezési körzetre vonatkozó speciális erdőtervezési szempont nem kerül meghatározásra.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül a pannon molyhos tölgyesek (91H0), az euro-szibériai erdőssztyepp tölgyesek tölgyfajokkal (91I0) és az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0);

b) a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül az illír gyertyános-tölgyesek (91L0), a pannon cseres-tölgyesek (91M0) és az illír bükk (Fagus sylvatica)-erdők (Aremonio-Fagion) (91K0).

4.1.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a szarvasbogár (Lucanus cervus) és nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) –, valamint az álló holtfát, költő és táplálkozó helyül használó, közösségi jelentőségű madárfajok – például a hamvas küllő (Picus canus), közép fakopáncs (Dendrocopos medius) és fekete harkály (Dryocopus martius) –, továbbá a közösségi jelentőségű és odúban vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok – például a piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.2.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Békászó sas (Aquila pomarina):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – június 30.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – július 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Barna kánya (Milvus migrans):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.2.2. A nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatikailag lehatárolt állományainak erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló kocsánytalan tölgy vagy cser főfafajú erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja a fakitermelések április 1-től augusztus 31-ig terjedő szaporodási és utódnevelési időszakban való szüneteltetését.

4.2.3. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra), a rétisas (Haliaeetus albicilla), a békászó sas (Aquila pomarina), valamint a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, fekete gólya (Ciconia nigra), a békászó sas (Aquila pomarina) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos vagy átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

8

40

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

20

80

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos tölgy, olasz tölgy, vadgyümölcsök, tatár juhar, hegyi szil – megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek

80–100

90–130

90–130

90–120

 

3.

Gyertyános-kocsányos tölgyesek

80–100

90–130

90–130

90–120

 

4.

Kocsánytalan tölgyesek

80–100

90–120

90–120

90–120

 

5.

Kocsányos tölgyesek

80–100

90–120

90–120

90–120

 

6.

Cseresek

75–95

85–110

85–110

85–110

 

7.

Molyhos tölgyesek

90–120

100–150

100–150

100–150

 

8.

Akácosok

25–40

30–50

25–50

30–50

 

9.

Gyertyánosok

70–90

80–100

80–100

80–100

 

10.

Juharosok

60–80

70–90

70–90

70–90

 

11.

Kőrisesek

70–90

80–110

80–110

80–110

 

12.

Vörös tölgyesek, fekete diósok

60–80

70–90

60–90

70–90

 

13.

Egyéb kemény lombosok

40–80

40–80

40–80

40–80

 

14.

Nemes nyárasok

15–35

20–40

15–40

20–40

 

15.

Nemes füzesek

20–40

30–50

20–40

30–50

 

16.

Hazai nyárasok

35–50

45–70

45–70

45–70

 

17.

Hazai füzesek

30–40

40–60

40–60

40–60

 

18.

Égeresek

50–60

55–80

55–80

55–80

 

19.

Hársasok

60–90

70–100

70–100

70–100

 

20.

Egyéb lágy lombosok

25–60

25–70

25–70

25–70

 

21.

Fenyvesek

45–70

50–80

45–80

50–80

5.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

2700

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

2700

5.2.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az idős erdőnek megfelelő főfafajjal természetes úton magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes kocsányos és kocsánytalan tölgyes, mézgás égeres, hazai füzes, valamint hazai nyáras faállománytípusú erdők);

b) amennyiben az erdőben az idős faállomány véghasználatát követően fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (különös tekintettel a cseres, hársas, gyertyános, kőrises illetve juharos faállománytípusú erdőkre);

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdőben; valamint

d) 0,5 hektárnál kisebb vagy 20 méternél keskenyebb erdőrészlet esetén.

5.2.4. A legfeljebb két famagasság szélességben végrehajtott ugrósávos, illetve kulisszás tarvágás jellegű véghasználatot fokozatos felújítóvágásként kell megtervezni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A védett növény- és állatfajok szaporodásának biztosítása érdekében a vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től július 31-ig tart.

12. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Sárospataki erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdősültsége 28% az országos átlaghoz képest magas. Az erdők jelentős hányada őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő. A körzet teljes területéhez mérten a védelmi rendeltetésű erdők aránya 46,3%, ezek jelentős része (43,9%) természetvédelmi és (45,2%) talajvédelmi elsődleges rendeltetésű.

    A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából az erdőterület 93,7%-a Natura 2000 területként kijelölésre került. A védelmi rendeltetésű erdők egy része egyben Natura 2000 terület is.

    A körzetben lévő jelentősebb települések környékén fekvő állományokban a közjóléti funkciót erősíteni szükséges.

    Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján a körzet jelentős része alkalmas a természetes felújításra, ennek megfelelően a körzeti erdőtervezés során jelentős szerepet kaphat ez a felújítási mód és az ezt szolgáló véghasználatok előírása.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

3.1. Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes vagy természetszerű erdő természetességi állapotú erdők – különösen a karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők, a meredek, sekély, kőkibúvásos talajú erdők, valamint az égerligetek – esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

3.2. Az erdőrészletek határainak kialakítása során figyelemmel kell lenni a kiemelt látogatottságú közjóléti objektumok elhelyezkedésére.

3.3. Természetvédelmi rendeltetésű erdőkben a természetvédelmi célok, illetve azok elérését lehetővé tevő erdőgazdálkodási tevékenységek szempontjából eltérő erdőfoltokat lehetőség szerint önálló erdőrészletként le kell választani vagy amennyiben arra mód van, az egyes erdőgazdálkodási tevékenységeket az erdőrészlet egyes részterületein eltérő módon kell tervezni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

4.1. A folyamatos erdőborítást biztosító vagy arra való átállást szolgáló üzemmódokat elsősorban középkorú faállományokban indokolt megtervezni.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Felújítóvágás-végvágásokat a faállomány eredeti élőfakészlete 10%-a mértékéig őshonos-lombos fafajokból álló hagyásfa-csoport visszahagyásával kell megtervezni.

5.1.2. Patakkísérő égerligetekben az erdei vízfolyások és az erdei tavak földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb – a fiatal, sűrű állományrészekben esedékes, őshonos lombos elegyfafajokat megtartó tisztítási munkákat, valamint idősebb faállományok esetében a megfelelő állékonyság és állományszerkezet kialakítása érdekében végzett szálalást leszámítva – fakitermelési tevékenység csak az idegenhonos fafajok fafajsoraira tervezhető.

5.1.3. Vágásos vagy átalakító üzemmódú, természetes vagy természetszerű erdőkben, illetve a jellemzően őshonos fafajokból álló, de idegenhonos fafajokkal szórt elegyes erdőkben, amennyiben az idegenhonos fafaj aránya nem éri el a 40%-ot, véghasználatként elsősorban szálalóvágás tervezhető. Amennyiben a szálalóvágás sikeres alkalmazása a faállomány záródása, kora vagy egészségi állapota miatt kétséges, a lehetőségekhez mérten hosszú felújítási időszakkal fokozatos felújítóvágás is tervezhető.

5.1.4. Erdőfelújítások tervezésekor fő- és elegyfafajként kizárólag az erdészeti tájban őshonos fafajok tervezhetők.

5.1.5. A fakitermelések tervezése során az intenzíven terjedő fafajok (pl. akác, bálványfa) visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0), valamint

b) a keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) (91F0).

5.2.2. Felújítóvágás-végvágásokat és szálalóvágásokat a jelölő fajok fészkelő- és élőhelyein a faállomány eredeti élőfakészlete 5%-a mértékéig őshonos-lombos fafajokból álló hagyásfa-csoport visszahagyásával kell megtervezni.

5.2.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a havasi cincér (Rosalia alpina), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), gyászcincér (Morimus funereus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok – a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), a hegyesorrú denevér (Myotis blythii) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), a közönséges denevér (Myotis myotis), tavi denevér, (Myotis dasycneme) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.2.4. „Zempléni-hegység a Szerencsi-dombsággal és a Hernád-völggyel” (HUBN 10007) és a „Bodrogzug-Kopasz-hegy-Taktaköz” (HUBN10001) madárvédelmi területek tervezésére vonatkozó egyedi szempontok:

a) A védett vagy fokozottan védett madárfajok egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű gallyfészkét tartó fa a fakitermelések során nem termelhető ki.

b) Az odúlakó madarak (pl. fehérhátú fakopáncs, fekete harkály, hamvas küllő, kék galamb) fészkelőhelyének megóvása érdekében növedékfokozó gyérítést, készletgondozó használatot, egészségügyi termelést, felújítóvágás-bontóvágást, szálalóvágást és szálalást a 15 cm-nél vastagabb álló holtfák, facsonkok és odvas fák visszahagyásával kell megtervezni.

5.2.5. „Long-erdő” (HUBN20081) és „Bodrogzug és Bodrog hullámtere” (HUBN 20071) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek tervezésére vonatkozó egyedi szempontok:

a) A közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek faállományainak vagy fragmentumainak véghasználati tervezése esetén csak a termőhelyi viszonyoknak megfelelő, őshonos fafajú erdősítési és távlati célállomány-típusok alkalmazása lehetséges.

b) A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a szarvasbogár (Lucanus cervus) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

c) A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

5.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

5.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Békászó sas (Aquila pomarina), fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak:

    síkvidéki erdőkben: március 1. – augusztus 15.

    dombvidéki és hegyvidéki erdőkben: március 15-től augusztus 15-ig.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az érintett részletekben az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 1. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül érintett erdőrészletekben az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), fekete harkály (Dendrocopus martius), hamvas küllő (Picus canus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 15.

    A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Kék galamb (Columba oenas):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 15.

    A faj élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Kígyászölyv (Circaëtus gallicus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül érintett erdőrészletekben az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

f) Lappantyú (Caprimulgus europaeus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: május 1. – július 15.

    A faj élőhelyéül szolgáló erdőben nyílt élőhelyeket (például felnyíló erdők, bokorerdő-jellegű, melegkedvelő tölgyesek) javasolt fenntartani.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

g) Örvös légykapó (Ficedula albicollis):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 1. – július 15.

    A faj élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

h) Parlagi sas (Aquila heliaca):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül érintett erdőrészletekben az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

i) Uhu (Bubo bubo):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül érintett erdőrészletekben az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

j) Uráli bagoly (Strix uralensis):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 100 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

5.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a békászó sas (Aquila pomarina), fekete gólya (Ciconia nigra), darázsölyv (Pernis apivorus), fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), fekete harkály (Dendrocopus martius), hamvas küllő (Picus canus), kék galamb (Columba oenas), kígyászölyv (Circaëtus gallicus), örvös légykapó (Ficedula albicollis), parlagi sas (Aquila heliaca) és az Uráli bagoly (Strix uralensis) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, kígyászölyv esetében fagyönggyel fertőzött fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

15

40

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

30

70

6.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos tölgy, vadgyümölcsök, tatár juhar, hegyi szil, mézgás éger – megőrzését.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az elegyetlen gyertyános, juharos, kőrises erdőrészletek véghasználati tervezésekor figyelembe kell venni a jelenlegi faállományviszonyokat és az erdősítési célállományt is ezekkel összhangban kell megtervezni.

6.2.2. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Mageredetű bükkösök

90–110

90–130

100–140

100–130

 

3.

Sarj eredetű bükkösök

90–110

90–130

90–130

90–130

 

4.

Mageredetű gyertyános-tölgyesek

90–120

90–130

90–130

100–150

 

5.

Sarj eredetű gyertyános-tölgyesek

80–110

80–120

90–120

90–150

 

6.

Mageredetű kocsánytalan tölgyesek

90–120

90–130

100–140

100–130

 

7.

Sarj eredetű kocsánytalan tölgyesek

90–110

90–120

100–140

100–130

 

8.

Gyertyánosok

70–90

80–100

80–100

80–100

 

9.

Kocsányos tölgyesek

80–100

80–110

90–130

100–150

 

10.

Akácosok

25–40

25–50

25–50

25–50

 

11.

Egyéb kemény lombosok

80–100

80–100

90–110

90–110

 

12.

Egyéb lágy lombosok

40–70

50–80

40–70

40–70

 

13.

Fenyvesek

50–80

50–80

50–80

50–80

 

14.

Nemes nyárasok és nemes füzesek

15–40

20–40

15–40

15–40

 

15.

Hazai nyárasok

40–60

40–60

40–70

40–70

    A korábban kialakult nagyobb, egykorú erdőtömbök felújítása esetén, átalakító üzemmód mellett az újabb egykorú erdőtömb kialakulásának megakadályozása érdekében, különleges esetben a fenti vágásérettségi szakaszoktól eltérően alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható.

6.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

1000

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

1000

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben:

a) az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról szóló 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. § (1) bekezdés a) és l) pontja szerinti sík- és dombvidéki erdőkben március 15-től augusztus 15-ig,

b) a Vhr. 1. § (1) bekezdés f) pontja szerinti hegyvidéki erdőkben április 1-től augusztus 15-ig tart.

13. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Tapolcai erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. Az erdőtervezési körzetben magas a védelmi – elsősorban természetvédelmi, talajvédelmi illetve honvédelmi – elsődleges rendeltetésű erdők aránya (63%), továbbá az erdőállományok több mint harmada (38,6%-a) a Natura 2000 hálózat részeként is kijelölésre került. A térség emellett egyben kiemelt turisztikai és idegenforgalmi terület is. Ezekre tekintettel a körzeti erdőtervezés során az erdők hozamai megfelelő kihasználásának biztosítása mellett a védelmi és a közjóléti elvárásokra – többek között az erdők természetességi állapotának javítására – kiemelt figyelmet kell fordítani.

    A körzettervezés megkezdésekor természetvédelmi érintettségű területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv, illetve Natura 2000 területek esetében a Dörögdi-medence kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területre készült fenntartási terv.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a természetvédelmi, a Natura 2000, valamint a közjóléti rendeltetésű erdők esetében javasolt.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőszerkezet-átalakításokat az alábbi szempontok figyelembevételével kell megtervezni:

a) Az intenzíven terjedő fafajokból álló erdőket – az akácosok kivételével – a soron következő erdőfelújítás alkalmával át kell alakítani a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké.

b) A fenyvesek erdőszerkezet-átalakítását, amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi, elsősorban a természetes folyamatokra alapozva, több tervezési ciklus alatt kell végrehajtani.

4.1.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a havasi cincér (Rosalia alpina), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), gyászcincér (Morimus funereus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok – például a fekete harkály (Dryocopus martius), a közép fakopáncs (Dendrocopos medius), a közönséges denevér (Myotis myotis), a hegyesorrú denevér (Myotis blythii), a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében az arra alkalmas adottságú erdőrészletekben a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok a területen:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői (9180); Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0); Pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel (91H0); pannon gyertyános tölgyes Quercus petraea-val és Carpinus betulus-szal
(91G0),

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a a mészkősziklás lejtők sziklanövényzettel (8210), a közép-európai hegyvidéki szilikátos sziklatörmelék lejtők (8150); szilikátsziklás lejtők sziklanövényzettel (8220); szilikátsziklák a Sedo-Scleranthion vagy a Sedo-albi-Veronicion dillenii pionír növényzetével (8230); szubmontán és montán bükkösök (Asperulo-Fagetum) (9130); pannon cseres-tölgyesek (91M0), a Cephalanthero-Fagion közép-európai sziklai bükkösei mészkövön (9150).

4.2.2. A Natura 2000 területeken a körzeti erdőtervezés során kiemelt figyelemmel kell lenni az erdőterületekkel határosan illetve tisztásokon előforduló közösségi, illetve kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhelyek, Boróka (Juniperus communis)-formációk fenyéreken vagy mészkedvelő gyepekben (5130), a szubpannon sztyeppék (6240), kékperjés láprétek meszes, tőzeges vagy agyagbemosódásos talajokon (Molinion caeruleae) (6410), mészkedvelő üde láp- és sásrétek (7230), hegyi kaszálórétek (6520), mészkő-sziklás lejtők sziklanövényzettel (8120), pannon sziklagyepek (Stipo-Festucetalia pallentis) (6190), síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai (6430), sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) (6510), szilikátszilás lejtők sziklanövényzettel (8220), tőzegmohás lápok és ingólápok (7140), szilikátsziklák a Sedo-Scleranthion vagy a Sedo-albi-Veronicion dillenii pionír növényzetével (8230), meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) (6210) fennmaradásának és kedvező természetvédelmi helyzetének biztosítására.

4.2.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a szarvasbogár (Lucanus cervus), a gyászcincér (Morimus funereus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok – például a fekete harkály (Dryocopus martius), a közép fakopáncs (Dendrocopos medius), a közönséges denevér (Myotis myotis), a hegyesorrú denevér (Myotis blythii), a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2.4. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Kígyászölyv (Circaëtus gallicus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: december 15. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra), a rétisas (Haliaeetus albicilla), a darázsölyv (Pernis apivorus) és a kígyászölyv (Circaëtus gallicus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, kígyászölyv esetében fagyönggyel fertőzött fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

4.3.3. A sziklagyepekben, sziklás termőhelyű, nyílt bokorerdőkben élő Lumnitzer-szegfű (Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri) erdőtervben rögzített élőhelyein fakitermelési tevékenység nem tervezhető.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

10

50

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

20

80

    Átalakító üzemmódú erdők esetében a folyamatos erdőborítást biztosító erdőszerkezet mielőbbi kialakulása érdekében a táblázat C oszlopában szereplő értékektől annak 150%-áig el lehet térni.

5.1.2. A lomb elegyes fenyvesekben és lomb elegyes akácosokban a nevelővágás tervezése során a nem intenzíven terjedő lombos fafajok elegyarányának növelésére kell törekedni.

5.1.3. Az erdőneveléseket az erdőrészletben jelenlévő elegyfafajok közül különösen a berkenye, szil, valamint a madárcseresznye, vadalma, vadkörte, fehér és szürke nyár fafajú faegyedek visszahagyásával kell megtervezni.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Bükkösök

90–120

90–130

90–130

95–130

 

3.

Gyertyános-tölgyesek

85–100

90–110

90–130

90–130

 

4.

Kocsánytalan tölgyesek

85–105

90–110

90–110

85–110

 

5.

Kocsányos tölgyesek

80–105

90–105

90–110

85–110

 

6.

Cseresek

70–95

85–125

85–135

85–135

 

7.

Molyhos tölgyesek

80–100

90–120

100–140

90–140

 

8.

Akácosok

25–45

25–45

25–65

25–55

 

9.

Gyertyánosok

70–90

85–120

80–110

95–110

 

10.

Juharosok

70–95

85–120

80–110

80–110

 

11.

Kőrisesek

70–100

85–120

85–120

85–115

 

12.

Egyéb kemény lombosok

50–80

60–90

70–90

60–90

 

13.

Nemes nyárasok

20–40

20–40

20–45

20–45

 

14.

Hazai nyárasok

50–70

55–75

60–80

55–75

 

15.

Füzesek

40–60

45–65

45–65

40–60

 

16.

Égeresek

50–70

50–75

55–80

55–80

 

17.

Hársasok

60–90

70–100

90–130

80–100

 

18.

Nyíresek

45–65

50–70

50–70

50–70

 

19.

Egyéb lágy lombosok

50–70

50–70

50–70

60–70

 

20.

Erdeifenyvesek

60–80

65–85

65–85

65–90

 

21.

Feketefenyvesek

65–90

75–100

75–105

75–105

 

22.

Lucfenyvesek

50–75

55–80

55–80

55–80

 

23.

Egyéb fenyvesek

60–85

65–90

70–90

70–90

5.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

2000

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

2000

5.2.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) a termőhelynek nem megfelelő vagy erdészeti tájidegen fafajokból álló, így különösen az akácos, elegyetlen erdei- és feketefenyves, lucfenyves, egyéb fenyves, valamint nemes nyáras faállománytípusú erdőben,

b) a természetes mag eredetű erdőfelújításra termőhelyi okokból kifolyólag alkalmatlan, így különösen a hazai nyáras és hazai füzes faállománytípusú erdőben,

c) a sarjaztatható állapotú, égeres faállománytípusú erdőben, valamint

d) a 3 ha-nál kisebb területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

5.2.4. A Balaton-felvidékre jellemző gyenge termőhelyen lévő ligetes faállományok vagy az idegenhonos faállományok kipusztulásával, kitermelésével létrejövő alacsony záródású természetközeli faállományok alkotta erdőrészletekre az erdészeti hatóság a körzeti erdőtervezéskor az erdőterv határozatban illetve a későbbiekben helyszíni szemle alapján erdőrészletenként felnyíló erdő kategóriát állapít meg.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén 6.2. pont alatt felsorolt helységek kivételével április 1-től szeptember 15-ig tart.

6.2. Az erdőtervezési körzetben a vegetációs időszak az alábbi helységek közigazgatási területén található erdőkben március 15-től szeptember 15-ig tart:

    Ábrahámhegy

    Balatonrendes

    Badacsonytomaj

    Badacsonytördemic

    Révfülöp

    Szigliget

6.3. A felsorolt védett növényfajok csoportja esetén az érintett faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

 

Védett növényfajok csoportja

Vegetációs időszak eltérése

 

Hóvirág (Galanthus nivalis)

február 1-től kezdődik

 

Ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis)

február 1-től kezdődik

 

Májvirág (Anemone hepatica)

február 1-től kezdődik

 

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

február 1-től kezdődik

 

Farkasboroszlán (Daphne mezereum)

február 1-től kezdődik

14. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Váci erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

2.1. A körzet területének mintegy ötven százalékát gazdasági rendeltetésű erdőállományok borítják. A körzeti erdőtervezés kiemelt célja az optimális gazdasági eredményt biztosító fenntartható erdőgazdálkodás megtervezése annak figyelembevételével, hogy az erdő további funkcióinak érvényesülését is elősegítsük.

    Védett területeken (10%) az erdők gazdasági funkciói csak olyan módon és mértékben érvényesíthetők, hogy azok a védelmi, valamint az esetleges közjóléti funkciók egyidejű érvényesülését nem akadályozhatják és az erdők természetességi állapotának megőrzését vagy növelését eredményezik.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása indokolt különösen:

a) az V–VI. fatermési osztályba tartozó, gyenge termőhelyen álló, védelmi rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében;

b) a part menti keményfás és puhafás galéria erdők, továbbá

c) Natura 2000 rendeltetésű erdőkben a lejtők és sziklatörmelékek erdői (9180), valamint a pannon molyhos tölgyesek (91H0) kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek

esetében indokolt, ha az élőhely folyamatos fennmaradása csak így biztosítható.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembevételével kell elvégezni:

a) A véghasználatra tervezett akác főfafajú, 100%-os állami tulajdonban lévő erdők a szakmailag indokolt területének 30%-án – különösen az őshonos fafajú erdőtömbökben található, illetve a magas természeti értékű, erdő- és gyepterületeket veszélyeztető akácosokban – az erdőfelújítást kizárólagosan erdőszerkezet-átalakítással kell tervezni.

b) A véghasználatra tervezett akác főfafajú, 100%-os állami tulajdonban lévő erdők területén – különösen az őshonos fafajú erdőtömbökben található, illetve a magas természeti értékű, erdő- és gyepterületeket veszélyeztető akácosokban – az erdőfelújítást kizárólagosan erdőszerkezet-átalakítással kell tervezni.

c) A fenyvesek erdőszerkezet-átalakítását, amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi, elsősorban a természetes folyamatokra alapozva, több tervezési ciklus alatt kell végrehajtani.

4.1.2. Az erdősítések tervezése során intenzíven terjedő fafaj még elegyfafajként sem alkalmazható, kivéve az akác főfafajú vagy legalább 50% elegyarányban akác fafajból álló erdő, ahol legfeljebb a korábbi fafajösszetétel mellett tervezhető az akác elegyes célállománnyal történő felújítás, ahol az akác kizárólag sarjaztatással újítható meg.

4.1.3. A törmeléklejtő erdők; szurdokerdők; hársas-kőrises sziklaerdők; a molyhos tölgyes bokorerdők élőhelyein fakitermelés csak az erdő védelme, az eredeti élőhely fenntartása érdekében tervezhető.

4.1.4. Hagyásfa csoportokat különösen a Natura 2000 jelölő erdei élőhelyek véghasználata során indokolt visszahagyni, az eredeti fakészlet kb. 5–10%-os mértékéig.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása illetve megteremtése szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül a lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői (9180), a pannon gyertyános tölgyesek Quercus petraea-val és Carpinus betulus-szal (91G0), a pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel (91H0), az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0),

b) a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek közül a szubmontán- és montán bükkösök (9130), keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (91F0), valamint a pannon cseres-tölgyesek (91M0).

4.2.2. A kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhellyel határos erdő intenzíven terjedő fő vagy elegyfafajjal történő felújítását az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni vagy egyéb módon gondoskodni kell az akác fafaj átterjedésének megakadályozásáról.

4.2.3. A puhafás és keményfás ligeterdőkben (91E0, 91F0) véghasználat csak akkor tervezhető, ha a jelölő élőhely megújításának feltételei adottak, továbbá egyéb fahasználat az élőhelyek sérülékenysége miatt csak fenntartási vagy helyreállítási célból tervezhető.

4.2.4. Az erdősítések tervezése során intenzíven terjedő fafaj még elegyfafajként sem alkalmazható, kivéve az akác főfafajú vagy legalább 50% elegyarányban akác fafajból álló erdő, ahol legfeljebb a korábbi fafajösszetétel mellett tervezhető az akác elegyes célállománnyal történő felújítás, és az akác kizárólag sarjaztatással újítható meg.

4.2.5. Hagyásfa csoportokat különösen a Natura 2000 területen található jelölő erdei élőhelyek véghasználata során indokolt visszahagyni, átlagosan az eredeti fakészlet 5%-os mértékéig.

4.2.6. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei denevérfajok – például a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) – és a tavidenevér (Myotis dasycneme ) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madár- és denevérfajok életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek, illetve állományának a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészkelési-, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Kígyászölyv (Circaëtus gallicus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Kerecsensólyom (Falco cherrug):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

f) Uhu (Bubo bubo):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 100 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészek – kőbánya esetében a bányaudvar, folyópartfal, löszfal – szélétől számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

g) Vándorsólyom (Falco peregrinus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 15. – július 31.

    A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

h) Holló (Corvus corax): A lakott fészektől számított 30 méteren belül javasolt valamennyi fakitermelés szüneteltetése.

i) Közép fakopáncs (Dendrocopus medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus), bajszos sármány (Emberiza cia), örvös légykapó (Ficedula albicollis): A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

j) Lappantyú (Caprimulgus europaeus): A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben nyílt élőhelyeket (például felnyíló erdők, bokorerdő- jellegű, melegkedvelő tölgyesek) javasolt fenntartani.

    A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján rétisas (Haliaeetus albicilla), fekete gólya (Ciconia nigra), a kígyászölyv (Circaetus gallicus), valamint a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, fekete gólya (Ciconia nigra) és a kígyászölyv (Circaetus gallicus), uhu (Bubo bubo) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például házi, madár-, barkóca berkenye, madárcseresznye, tatár juhar, rezgőnyár, kecskefűz), valamint cserjefajok (például húsos som, mogyorós hólyagfa) megfelelő arányú megőrzését.

5.1.2. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

10

35

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

10

50

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Tarvágás, illetve mesterséges erdőfelújítás az adott termőhelyi viszonyok mellett az elvárt célállománnyal természetes úton igazolhatóan nem felújítható erdőben, valamint az őshonos, de az adott termőhelynek nem megfelelő fafajokból álló erdő (konszociációk) erdőszerkezet-átalakítása esetében, azok rendeltetéseivel összhangban tervezhető kocsányos tölgyesek, kőrisesek, gyertyánosok, juharosok, hársasok, égeresek, hazai nyárasok, fűzesek esetében.

5.2.2. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

Természetvédelmi

egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Mageredetű gyertyános-kocsánytalan tölgyesek

90–130

100–150

100–150

100–150

 

3.

Sarj eredetű gyertyános-kocsánytalan tölgyesek

90–120

90–140

100–140

90–130

 

4.

Mageredetű kocsánytalan tölgyesek

90–120

90–150

100–150

90–150

 

5.

Sarj eredetű kocsánytalan tölgyesek

85–110

85–140

90–140

90–130

 

6.

Kocsányos tölgyesek

80–120

90–150

100–150

90–150

 

7.

Mageredetű cseresek

80–100

80–140

90–140

80–130

 

8.

Sarj eredetű cseresek

70–100

80–140

85–140

80–120

 

9.

Kőrisesek

70–100

70–120

85–140

80–140

 

10.

Gyertyánosok; hársasok

70–110

70–120

80–140

70–140

 

11.

Nemes nyárasok

15–35

15–40

15–40

15–40

 

12.

Egyéb lombosok

20–80

20–100

20–150

20–120

 

13.

Akácosok

25–35

25–50

30–50

25–50

 

14.

Fenyvesek

40–70

40–80

40–80

40–80

 

15.

Hazai nyarasok

30–60

30–65

45–70

30–70

 

16.

Füzesek

35–50

50–65

50–60

35–60

    A korábban kialakult nagyobb egykorú erdőtömb véghasználatának tervezése során az egykorú erdőtömb ismételt kialakulása elkerülése érdekében egyes erdőrészletekben a fenti vágásérettségi szakaszoktól eltérően alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható, természetvédelmi és Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdők esetén is.

5.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

3000

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

3000

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak március 15-től augusztus 15-ig tart.

6.2. A felsorolt védett növényfajok csoportja esetén az érintett faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

 

Védett növényfajok csoportja

Vegetációs időszak eltérése

 

Védett geofiton növényfajok (pl. hóvirág, nyári tőzike)

február 15-től kezdődik

 

Talajlakó orchideák

szeptember 30-ig tart

15. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Zalaegerszegi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzetben az erdők természetességi állapota az akác nagy elegyaránya (40%) miatt kedvezőtlen, ezért az erdőtervezés során fokozott figyelmet kell fordítani a természetességi állapot javítására, az erdőgazdálkodás során törekedni kell a további terjedésének megállítására, valamint az előfordulásának visszaszorítására.

    A körzet adottságaiból eredő lehetőségekhez mérten a természetkímélő erdőgazdálkodási eljárások szélesebb körű alkalmazására kell törekedni. Ennek alapvető feltétele az erdő természetes felújulását nem akadályozó vadlétszám biztosítása a területen, illetve – rendeltetéstől függetlenül – csökkenteni kell a tarvágások és ebből következően a mesterséges erdőfelújítások arányát.

    A határ-termőhelyen álló, labilis egészségi állapotú extrazonális bükkös állományok tervezésénél a klímaviszonyok várható változására figyelemmel kell lenni. Az ilyen erdők erdőnevelése és erdőfelújítása során elegyetlen bükkösök helyett elegyfafajokban gazdag faállományok létrehozására kell törekedni.

    Az erdők gazdasági funkcióinak érvényesítésére a fentiekre tekintettel csak olyan módon kerülhet sor, ami a védelmi funkciók egyidejű érvényesülését nem akadályozza, és az erdők természetességi állapotának megőrzését vagy növelését eredményezi.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a Natura 2000 rendeltetésű erdők esetében javasolt.

3.1.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot a források és vízfolyások védőzónájában, a lápokon és azok védőzónájában található erdőkre vonatkozóan indokolt megállapítani.

3.1.2. A védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodással javasolt biztosítani az alábbi esetekben:

a) települések belterületével közvetlenül érintkező természetes és természetszerű erdőkben, valamint településvédelmi rendeltetésű erdőkben;

b) erdészeti közjóléti létesítmények környezetében, parkerdő rendeltetésű erdőkben és azok fokozottabban látogatott környezetében;

c) szigetszerű erdőfoltokban;

d) érzékeny élőhelyek (patak, mocsár, láp, forrás) környezetét alkotó erdőkben;

e) a védelmi célok függvényében a védett és fokozottan védett fajok jelentős állományának élőhelyéül szolgáló erdőkben;

f) a mezőgazdasági területek között elhelyezkedő, a termőhelynek megfelelő, az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló fasorok, facsoportok alkotta ökológiai zöldfolyosókban.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0), valamint

b) a közösségi jelentőségű, jelölő élőhelytípusok közül a keményfás ligeterdők nagy folyók mentén (Ulmenion minoris) (91F0), az illír bükk (Fagus sylvatica)-erdők (Aremonio-Fagion) (91K0) és az illír gyertyános-tölgyesek (Erythronion-Carpinion) (91L0).

4.1.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a havasi cincér (Rosalia alpina) és a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és emlősfajok, kiemelten a denevér fajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.1.3. A fahasználat tervezése során az erdőszegélyek fenntartására különösen a csíkos medvelepke (Callimorpha quadripunctaria) ), a díszes tarkalepke (Euphydrias maturna) és a sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax) élőhelyein kell fokozott figyelmet fordítani.

4.1.4. A mikroélőhelyként tervezett hagyásfa csoportok kialakítását már a nevelővágások során meg kell kezdeni, és azokban a faegyedek hosszú távú állékonyságát elősegítő erdőnevelési beavatkozásokat kell végezni.

4.2. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. A településvédelmi rendeltetésű erdőkben törekedni kell a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérésre.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Darázsölyv (Pernis apivorus):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

    A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Holló (Corvus corax):

    Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – május 31.

    Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 30 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra, a rétisas (Haliaeetus albicilla) és a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

 

 

A

B

C

 

1.

Előhasználati mód

m3/ha*

 

min.

max.

 

2.

Törzskiválasztó gyérítés

30

60

 

3.

Növedékfokozó gyérítés

40

110

    * A nem megfelelő egészségi állapotú vagy faállomány-szerkezetű erdők esetében a táblázat értékeitől indokolt mértékben el lehet térni.

5.1.2. A kétszintes állományok gyérítésénél az alsó szintre csak kivételes indokkal tervezhető fakitermelés.

5.1.3. Ha az erdő faállományának tőszáma 20%-nál nagyobb mértékkel meghaladja a véghasználatra elérni kívánt értéket, akkor húsz évnél kisebb vágásérettségi mutató esetén is indokolt a növedékfokozó gyérítés tervezése.

5.1.4. A nevelővágások végrehajtása során törekedni kell az erdőtársulásokat kísérő, értékes elegyfafajok (hársak, kőrisek, szilek, berkenyék, madárcseresznye stb.) megőrzésére.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

 

 

A

B

C

D

E

 

1.

Faállománytípus neve

Vágásérettségi szakaszok (év)

 

Gazdasági

Közjóléti

Védelmi

 

 

Természetvédelmi

Egyéb védelmi

 

elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan

 

2.

Bükkösök

90–120

100–130

100–140

100–140

 

3.

Kocsánytalan tölgyesek

110–130

110–140

120–150

120–150

 

4.

Kocsányos tölgyesek

100–130

100–140

110–140

110–140

 

5.

Cseresek

70–100

80–100

80–110

80–110

 

6.

Akácosok

25–40

25–45

25–45

25–45

 

7.

Gyertyánosok

70–90

80–100

80–110

80–110

 

8.

Égeresek

50–70

60–80

60–80

60–80

 

9.

Erdeifenyvesek

80–100

90–110

90–110

90–110

 

10.

Lucfenyfevesek

30–50

30–60

30–60

30–60

5.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

 

 

A

B

 

1.

Véghasználat módja

hektár

 

2.

tarvágással érintett terület

2900

 

3.

fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe

 

4.

Összesen

2900

5.2.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető:

a) amennyiben az erdő a kedvezőtlen termőhelyi adottságok vagy az idős faállomány jelentős egészségügyi állapotromlása miatt vagy egyéb okból kifolyólag az idős faállománynak megfelelő főfafajjal természetes úton, magról igazoltan nem újítható fel (különös tekintettel egyes elegyes vagy elegyetlen égeres, hazai nyáras, hazai füzes faállománytípusú erdőkre),

b) amennyiben az erdőben a véghasználatot követően erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (különös tekintettel az elegyes vagy elegyetlen gyertyános, juharos, égeres, kőrises, hazai nyáras illetve hazai füzes faállománytípusú erdőkre),

c) agyagbemosódásos barna erdőtalajon álló erdeifenyves állományokban, tölgyes fafajcserét megelőzően, valamint abban az esetben, ha az erdeifenyves számára megfelelő termőhelyen áll, de az állomány mag eredetű természetes felújításának feltételei – egyéb okból – nem adottak. A természetes felújítás feltételeinek meglétét minden érintett állományra egyedileg kell megvizsgálni,

d) az átmeneti erdő, kultúrerdők és faültetvény természetességi állapotú erdőkben,

e) intenzíven terjedő amerikai kőrissel erősen fertőzött kőrises állományokban, ahol az amerikai kőris elegyaránya több mint 25%.

5.2.4. Tölgyesek fokozatos felújítóvágásának teljes folyamatát indokolt egy erdőtervi időszakra megtervezni. Ezzel összhangban, ha az idős faállomány a tervezési ciklus során nem éri el a vágásérettségi korát, akkor abban fokozatos felújítóvágás bontóvágást sem javasolt tervezni, ellenkező esetben viszont javasolt a fokozatos felújítóvágás végvágására is lehetőséget biztosítani.

5.2.5. A véghasználatok tervezése során legalább 0,5 hektár kiterjedésű hagyásfa csoportok (mikroélőhelyek) visszahagyására kell törekedni. Egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportokat összevontan is ki lehet alakítani.

5.2.6. Mesterséges erdőfelújítások esetében egyik változatként a termőhelynek megfelelő, őshonos fafajokból álló célállománytípust kell megtervezni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től augusztus 31-ig tart.

6.2. Védett természeti területen található erdőben a természeti folyamatok teljesebb körű érvényesülése érdekében a fakitermelés munkafolyamatai közül az élő fák döntését március 15. és november 15. közötti időszakon kívül javasolt végezni.

6.3. A felsorolt védett növényfajok csoportja esetén az érintett faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

 

Védett növényfajok csoportja

Vegetációs időszak eltérése

 

Hóvirág (Galanthus nivalis)

február 1-től kezdődik

 

Csillagvirág (Scilla bifolia)

február 1-től kezdődik

 

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

február 15-től kezdődik

 

Tavaszi kankalin (Primula veris)

február 15-től kezdődik

 

Farkasboroszlán (Daphne mezereum)

február 15-től kezdődik

 

Erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens)

szeptember 30-ig tart

16. melléklet a 69/2016. (X. 14.) FM rendelethez2

1

A 10–12. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.

2

A 16. melléklet a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére