69/2016. (X. 14.) FM rendelet

1. Az erdőtervezési körzet neve

Ásotthalmi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdeinek meghatározó hányada (majd 90%-a) elsődlegesen faanyagtermelést szolgál. Az alig 5%-nyi védelmi elsődleges rendeltetésű erdőnek mindössze 60%-a természetvédelmi rendeltetésű. A Natura 2000 hálózat részeként a körzet erdeinek 1,3%-a került kijelölésre. Ennek megfelelően az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során általános esetben az Alföldön már hagyományos és bevált tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok és hazai nyárasok esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű általánosságban alkalmazni.

    A körzetben nagy hányadban található határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Közjóléti rendeltetésű tanerdők és kísérleti erdők

4.1.1. Az állami tulajdonú közjóléti rendeltetésű erdők közül a tanerdőkben és a kísérleti rendeltetésű erdőkben a tanulmányi és tudományos célokat szolgáló funkciók megfelelő érvényesülése érdekében

4.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. Amennyiben kultúrerdő vagy faültetvény helyén az adott termőhelyen az erdészeti tájban őshonos fafajokból várhatóan csak alacsonyabb záródású felnyíló erdő létesíthető, az invazív fajok visszaszorítása érdekében szükséges záródás fenntartása céljából az erdőfelújítás erdészeti tájidegen, de nem intenzíven terjedő elegyfafajokkal is megtervezhető.

4.2.2. Erdőszerkezet-átalakítással járó erdőfelújítás tervezése során az erdősítési előírások ajánlott elegyfafajai között szerepeltetni kell az idős faállomány alatt felverődött, a termőhelynek megfelelő és őshonos fafajokat is. Megfelelő mennyiségű természetes újulat megmaradását az erdőrészlet megosztásával 0,5 ha-os területnagyságtól elő kell segíteni.

4.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.3.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhely-típusok:

4.3.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok, kiemelten a fekete harkály (Dryocopus martius) és a szalakóta (Coracias garrulus) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3.3. A természetes, természetszerű erdőállományok természetes záródáscsökkenése esetén az erdő fenntartását szolgáló tervelőírásokat kell preferálni mindaddig, amíg prognosztizálható, hogy a tervidőszak alatt a záródás nem csökken az erdőtörvényben előírt minimális érték alá. A természetes záródáscsökkenési folyamatot lehetőség szerint a felnyíló erdővé való minősítéssel kell segíteni.

4.3.4. A közösségi jelentőségű, valamint kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó erdővel vagy jelölő gyep élőhellyel határos intenzíven terjedő főfafajú erdősítés, valamint intenzíven terjedő elegy-fafajokkal történő erdőfelújítás csak az erdészeti tájban őshonos fa- vagy cserjefajokból álló, legalább 20 m széles védőzóna létesítése mellett tervezhető.

4.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.4.1. A sarjaztatással már nem felújítható, talajvédelmi rendeltetésű erdő felújítását – amennyiben arra lehetőség van – mesterséges módon, első változatként lombos célállomány-típussal (például elegyes hazai nyáras és elegyes akácos), második változatként a feketefenyves, elegyes feketefenyves vagy elegyes erdeifenyves célállomány-típussal kell megtervezni.

4.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.5.1. Védett és közösségi jelentőségű jelölő növényfaj, a homoki kikerics (Colchicum arenarium) vagy a homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatikailag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyét tartalmazó erdőrészlet esetén az erdőgazdálkodás esetleges korlátozását fel kell tüntetni az erdőrészlet lapon.

4.5.2. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.5.3. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a rétisas (Haliaeetus albicilla), a barna kánya (Milvus migrans), valamint a fekete gólya (Ciconia nigra): lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegy-fafajok megmaradását, például: magyar kőris, mezei juhar, feketegyűrű (tatár) juhar, vénic-szil, mezei szil, feketenyár, rezgőnyár, vadkörte, kislevelű hárs, molyhos tölgy.

5.1.2. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően nemes nyár esetén 4 éves, akác, hazai nyár esetén 6 éves, szilek és fenyők esetén 8 éves, tölgyek esetén 15 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

5.1.4. A fenti értékeket meghaladó előhasználati mértékek olyan erdőkben tervezhetőek, ahol a túlzott mértékű NNY elegy visszaszorítása a cél.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.3. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetben tervezhető, illetve engedélyezhető:

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Dél-Hansági erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

2.1. Az országos átlaghoz közeli erdőborítottság a vizek világában kiemelt fontossággal bír. Szerepe a gazdasági értéken messze túlmutat, hiszen az erdők jelenléte szoros összefüggésben van az árvíz elleni védekezéssel, a térség környezeti állapotával, tájképi megjelenésével és turisztikai vonzerejével.

    A védett természeti területek, illetve a Natura 2000 területek magas aránya, az árvíz- és talajvédelem nagy jelentősége, valamint a térség idegenforgalmi és turisztikai szerepe miatt az erdők három kiemelt funkcióján (gazdasági, védelmi és közjóléti) belül nagyobb teret kell biztosítani a védelmi és a közjóléti prioritások érvényesülésének. Emellett azonban továbbra is fontos vidékfejlesztési cél az erdők gazdasági potenciáljának lehetséges mértékű kihasználása is.

    Az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során tehát a védett és közjóléti rendeltetésű területeken a környezet- és természetvédelmi, valamint a közjóléti szempontok érvényesítése kiemelt cél, egyébként pedig törekedni kell a védelmi elvárásokat is figyelembevevő, magas szakmai színvonalú, fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítására.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódok megállapítása fokozottabban biztosítja

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

4.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.2.2. Az akácosok legalább 10%-át, a nemes nyárasok legalább 20%-át a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké.

4.2.3. A hazai nyárasok sarjaztatással történő erdőfelújításakor a vágásérettségi kort lehetőség szerint a vágásérettségi szakasz alsó felében kell megállapítani.

4.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.3.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.3.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok, kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.5.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőtervezés egyedi szempontjai:

4.5.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a parlagi sas (Aquila heliaca), fekete gólya (Ciconia nigra), rétisas (Haliaeetus albicilla), valamint a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, parlagi sas (Aquila heliaca), fekete gólya (Ciconia nigra), uhu (Bubo bubo) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

4.5.3. Az odúlakó, védett és fokozottan védett denevérfajok élőhelyéül szolgáló erdőrészletekben található odvas fák augusztus 20. és október 15. közötti időszak kivételével csak a természetvédelmi szempontokkal összhangban tervezhetők kitermelésre.

4.5.4. Az előírás-javaslatok megállapítása során kiemelt figyelmet kell fordítani a hazánkban csak itt előforduló, védett északi mocsári csenkesz (Scolochloa festucacea) állományainak megőrzésére.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (pl. madárcseresznye, rezgő nyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, bibircses nyír stb.) megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

5.2.4. Kocsányos tölgy, cser vagy kőris főfafajú, faanyagtermelést szolgáló erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében, egyszeri, egyenletes, 40–50% erélyű bontással, majd az újulat megjelenését vagy alátelepítését követően egy menetben történő végvágással is lehet tervezni.

5.2.5. Az erdőfelújítás során felnyíló erdőként kezelhetők a vizes vagy igen száraz termőhelyeken álló, természetessége miatt jelenleg felnyíló erdők közé nem sorolható erdők, melyek erdősítési előírásaként őshonos fafajú célállománytípus kerül megtervezésre.

5.2.6. A száradással érintett erdőkben előírt egészségügyi termelés mellett az állomány egészségi állapotának függvényében tarvágásos véghasználat is tervezhető.

5.2.7. A gyorsan növő, lágy lombos faállomány-típusú erdőkben, valamint akácosokban a tervidőszakra szükség szerint gyérítés és véghasználat is tervezhető.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak a természetes, természetszerű és származék erdő természetességű erdőkben március 1-től augusztus 31-ig tart.

6.2. A vegetációs időszak az átmeneti, kultúrerdő és faültetvény természetességű erdőkben április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Felsőtárkányi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

2.1. A körzetben található erdők több mint 2/3-a természetvédelmi elsődleges rendeltetésű, védett természeti terület, a Bükki Nemzeti Park része. Ezek a területek egyben a Natura 2000 hálózat részei is.

    Az erdők gazdasági funkcióinak érvényesítésére a fentiekre tekintettel csak olyan módon kerülhet sor, ami a védelmi funkciók egyidejű érvényesülését nem akadályozza, és az erdők természetességi állapotának megőrzését vagy növelését eredményezi.

    A védett természeti területeken álló erdőkben jelentős területű túltartott erdőállományok találhatók, ezek a nagy területtel jelenlevő idős faállományok rendkívül megnehezítik a hozamszabályozást és a tartamos tervezést. A körzeti erdőtervezés során emiatt különösen körültekintően kell eljárni.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

3.1. Védett területen a 0,5 hektárt meghaladó visszahagyott hagyásfa csoportokat le kell választani és külön erdőrészletként kell tervezni.

3.2. A vágásos üzemmódú, tarvágásra vagy fokozatos felújítóvágásra tervezett, 10 hektárnál nagyobb erdőrészleteket a terepen könnyen azonosítható természetes határvonal mentén javasolt megosztani.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

4.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot indokolt megállapítani:

4.2. Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódok megállapítása fokozottabban biztosítja:

4.3. A szálaló vagy átalakító üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérés elsősorban 50 és 80 év közötti bükkös, elegyes bükkös, kisebb mértékben tölgyes faállománytípusú erdőkben, tömbös jelleggel javasolt.

4.4. A szálaló üzemmódú gazdálkodás elsősorban a kíméletes közelítéshez megfelelő feltártságú erdőkben vagy az állandó közelítő nyomok kialakítását lehetővé tevő terepviszonyok mellett folytatható.

4.5. Átalakító üzemmód elsősorban azokra az erdőrészletekre vonatkozóan állapítható meg, amelyek a szálaló üzemmód esetében meghatározott egyéb kritériumoknak megfelelnek, de 80 évnél idősebbek, így már vágásos módszerekkel szükséges őket felújítani.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. Véghasználati terület kiterjedésétől függetlenül a természetes, természetszerű vagy származék erdők véghasználatát az erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek során a korábban megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket is figyelembe kell venni. Az így kijelölt hagyásfáknak, illetve hagyásfa csoportoknak olyan területben és hálózatban kell lennie, amely alkalmas az idős erdőkhöz kötődő fajok élőhelyének megőrzésére, valamint vándorlásuk biztosítására.

5.2.2. Nem őshonos főfafajú erdők véghasználatát követően az erdőfelújítást erdőszerkezet-átalakítás kizárólagos előírásával kell tervezni. Az akácosok esetén honos, jól árnyaló fafajokból álló átmeneti célállomány alkalmazására is sor kerülhet.

5.2.3. A körzeti erdőterv érvényességi időszakában véghasználatra kerülő őshonos fafajú és akácelegyes erdők felújítása során az akác ismételt elegyedését meg kell akadályozni, ezért akácelegyes célállomány nem tervezhető.

5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.3.2. A körzeti erdőtervezés során figyelemmel kell lenni a közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus) –, valamint a közösségi jelentőségű és odúban vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok – például a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) – és a tavi denevér (Myotis dasycneme) állományainak megőrzésére. Ennek érdekében az erdőkben a fahasználatokat úgy kell tervezni, hogy az biztosítsa az idős, nagyméretű, valamint a természetes mortalitás következtében szálanként elpusztult fák minden egyedének fennmaradását, folyamatos jelenlétét.

5.3.3. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

5.3.4. A nyílt, gyepfoltokkal mozaikoló molyhos tölgyesekben élő fokozottan védett Anker-araszoló (Erannis ankeraria) erdőtervben rögzített élőhelyein fakitermelési tevékenység nem tervezhető.

5.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

5.5.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek, illetve állományának a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

5.5.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a parlagi sas (Aquila heliaca), a darázsölyv (Pernis apivorus), valamint a békászó sas (Aquila pomarina) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, parlagi sas (Aquila heliaca) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos tölgy, vadgyümölcsök, tatár juhar, hegyi szil, mézgás éger, rezgő nyár, kecskefűz, közönséges nyír – megőrzését.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.3. Véghasználatként tarvágás a többségében erdészeti tájhonos fafajokból álló erdőkben jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Győri erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. Az erdőtervezési körzet a Kisalföldön található, három jól elkülöníthető részre osztható fel. A vizek által uralt Szigetköz és a nyugati átmeneti jellegű rábaközi rész élesen elválik a győri homokos teraszvidéktől.

    A Szigetköz–Rábaközben az erdők gazdasági értéke jelentős, ezen túl azok jelenléte szoros összefüggésben van az árvíz elleni védekezéssel, a térség természeti és környezeti állapotával, tájképi megjelenésével és turisztikai vonzerejével.

    A Szigetközi Tájvédelmi Körzethez tartozó területek esetében a természetvédelmi és az árvízvédelmi szempontok összehangolása is szükséges.

    A homokvidéken az erdők talaj- és természetvédelmi szerepe kiemelkedő, a változó természeti környezetben fennmaradásuk legalább felnyíló erdő szintű biztosítása a legfontosabb szakmai feladat.

    A védett természeti területek, illetve a Natura 2000 területek magas aránya, az árvíz- és talajvédelem nagy jelentősége, valamint a térség idegenforgalmi és turisztikai szerepe mellett az erdők három kiemelt funkcióját (gazdasági, védelmi és közjóléti) figyelembe véve fontos vidékfejlesztési cél az erdők gazdasági potenciáljának lehetséges mértékű kihasználása is.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódok megállapítása fokozottabban biztosítja:

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

    Az akácosok és nemes nyarasok legalább 20%-át, a fenyvesek legalább 30%-át a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké.

    A hazai nyárasok sarjaztatással történő erdőfelújításakor a vágásérettségi kort lehetőség szerint a vágásérettségi szakasz alsó felében kell megállapítani.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.2.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok, kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.4. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.4.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.4.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra), parlagi sas (Aquila heliaca), rétisas (Haliaeetus albicilla), valamint a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, parlagi sas (Aquila heliaca), uhu (Bubo bubo) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

4.4.3. Az odúlakó, védett és fokozottan védett denevérfajok élőhelyéül szolgáló erdőrészletekben található odvas fák augusztus 20. és október 15. közötti időszak kivételével csak a természetvédelmi szempontokkal összhangban tervezhetők kitermelésre.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például madárcseresznye, rezgő nyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, bibircses nyír) megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

5.2.4. Kocsányos tölgy, cser vagy kőris főfafajú, faanyagtermelést szolgáló erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében, egyszeri, egyenletes, 40–50% erélyű bontással, majd az újulat megjelenését vagy alátelepítését követően egy menetben történő végvágással is lehet tervezni.

5.2.5. Az erdőfelújítás során felnyíló erdőként kezelhetők a vizes vagy igen száraz termőhelyeken álló, természetessége miatt jelenleg felnyíló erdők közé nem sorolható erdők, melyek erdősítési előírásaként őshonos fafajú célállománytípus kerül megtervezésre.

5.2.6. A gyorsan növő, lágy lombos faállománytípusú erdőkben, valamint akácosokban a tervidőszakra szükség szerint tisztítás és gyérítés, valamint véghasználat is tervezhető.

5.2.7. A száradással érintett erdőkben előírt egészségügyi termelés mellett az állomány egészségi állapotának függvényében tarvágásos véghasználat is tervezhető.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak a természetes, természetszerű és származék erdő természetességű erdőkben március 1-től augusztus 31-ig tart.

6.2. A vegetációs időszak az átmeneti-, kultúrerdő és faültetvény természetességű erdőkben április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Közép-Duna-menti

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

A körzet erdeinek meghatározó hányada (62%-a) faanyagtermelést szolgál. A 36%-nyi védelmi elsődleges rendeltetésű erdők alig harmada természetvédelmi rendeltetésű. A Natura 2000 hálózat részeként a körzet erdeinek 40%-a került kijelölésre. Az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során általános esetben az Alföldön már hagyományos és bevált tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok és hazai nyárasok esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni.

A körzet keleti, erdősültebb részén nagy hányadban található határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

3.2. Hullámtéri területen üzemmód váltás csak a nagyvízi mederkezelési tervvel összhangban történhet.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

4.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. A többségében őshonos fajokból visszahagyott hagyásfa csoportban az intenzíven terjedő fa- és cserjefajok kitermelését egyéb termelésként kell előírni az őshonos fafajok kímélete mellett.

4.2.2. Erdőszerkezet-átalakítással járó erdőfelújítás tervezése során az erdősítési előírások ajánlott elegy-fafajai között szerepeltetni kell az idős faállomány alatt felverődött, a termőhelynek megfelelő és őshonos fafajokat is. Megfelelő mennyiségű természetes újulat megmaradását az erdőrészlet megosztásával 0,5 ha-os területnagyságtól elő kell segíteni.

4.2.3. Amennyiben kultúrerdő vagy faültetvény helyén az adott termőhelyen az erdészeti tájban őshonos fafajokból várhatóan csak alacsonyabb záródású felnyíló erdő létesíthető, az invazív fajok visszaszorítása érdekében szükséges záródás fenntartása céljából az erdőfelújítás erdészeti tájidegen, de nem intenzíven terjedő elegyfafajokkal is megtervezhető.

4.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.3.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhely-típusok:

4.3.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok, kiemelten a fekete harkály (Dryocopus martius), a balkáni fakopáncs (Dendrocopus syriacus), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), a szalakóta (Coracias garrulus) és a tavi denevér (Myotis dasycneme) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3.3. A természetes, természetszerű erdőállományok természetes záródáscsökkenése esetén az erdő fenntartását szolgáló tervelőírásokat kell preferálni mindaddig, amíg prognosztizálható, hogy a tervidőszak alatt a záródás nem csökken az erdőtörvényben előírt minimális érték alá. A természetes záródáscsökkenési folyamatot lehetőség szerint a felnyíló erdővé való minősítéssel kell segíteni.

4.3.4. A közösségi jelentőségű, valamint kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó erdővel vagy jelölő gyep (1530 Pannon szikes sztyeppek és mocsarak, Pannon homoki gyepek, (6410) Kékperjés láprétek) élőhellyel határosan intenzíven terjedő főfafajú erdősítés, valamint intenzíven terjedő elegy – fafajokkal történő erdősítés csak az erdészeti tájban őshonos fa- vagy cserjefajokból álló, legalább 20 m széles védőzóna létesítése mellett tervezhető.

4.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.4.1. A nagyvízi meder elsődleges vagy másodlagos levezető sávjában lévő erdők árvízvédelmi célt szolgáló átalakítása érdekében a faállomány 30 százalékos záródásáig felújítási kötelezettség nem keletkezik.

4.4.2. Az Evt. szerinti záródási követelmények fenntartása alátelepítés tervezésével is biztosítható.

4.4.3. A sarjaztatással már nem felújítható, talajvédelmi rendeltetésű erdő felújítását – amennyiben arra lehetőség van – mesterséges módon, első változatként lombos célállomány-típussal (például elegyes hazai nyáras és elegyes akácos), második változatként a feketefenyves, elegyes feketefenyves vagy elegyes erdeifenyves célállomány-típussal kell megtervezni.

4.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.5.1. Védett és közösségi jelentőségű jelölő növényfaj, a homoki kikerics (Colchicum arenarium) vagy a homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatikailag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyét tartalmazó erdőrészlet esetén az erdőgazdálkodás korlátozását fel kell tüntetni az erdőrészlet lapon.

4.5.2. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegy-fafajok megmaradását, például: magyar kőris, mezei juhar, feketegyűrű (tatár) juhar, vénic-szil, mezei szil, feketenyár, rezgőnyár, vadkörte, kislevelű hárs, molyhos tölgy.

5.1.2. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően nemes nyár esetén 4 éves, akác, hazai nyár esetén 6 éves, szilek és fenyők esetén 8 éves, tölgyek esetén 15 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.3. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetben tervezhető, illetve engedélyezhető:

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Közép-Tiszai

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdeinek meghatározó hányada faanyagtermelést szolgáló erdő, amelyek esetében az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során az Alföldön jellemzően alkalmazott tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok, hazai nyárasok, égeresek esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni.

    A körzet erdeinek jelenleg 40%-át teszik ki a védelmi elsődleges rendeltetésű erdők. Ennek mintegy kétötöde védett természeti területen lévő erdő. A Natura 2000 hálózat részeként az erdők 37%-a került kijelölésre.

    A természetvédelmi oltalom alatt álló erdőterületeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv még nem került kihirdetésre. A körzetet érintő Natura 2000 területek közül 12 rendelkezik Natura 2000 fenntartási tervvel.

    Az ismertetett adottságoknak megfelelően a körzeti erdőtervezés során a fenntartható erdőgazdálkodás lehetőségét és feltételeit a környezet-, természet- és egyéb védelmi, illetve a közjóléti szempontokkal összhangban is vizsgálni szükséges. A védelmi és közjóléti rendeltetésű – különösen a 100%-os állami tulajdonban lévő – erdőkben az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során a termőhelyi viszonyok függvényében fokozottabban kell törekedni a védett természeti és a Natura 2000 területek esetében a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek illetve fajok hosszú távú fennmaradásához szükséges feltételek megőrzésére, az őshonos fafajokból álló, természeteshez közelítő szerkezetű erdők kialakítására, az erdők természetes úton történő felújítására, valamint az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására.

    A Tisza árterében az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során tekintettel kell lenni az erdők hullámtéri elhelyezkedéséből fakadó gazdálkodási nehézségekre (például árvizek gazdálkodást akadályozó hatásai), illetőleg az árvizek biztonságos levezetésének vízgazdálkodási szempontjaira.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

3.1. Amennyiben az erdőrészlet területének 30 százalékánál nagyobb, de legalább 1,0 hektárt elérő részterületén eltérő erdőfelújítási célállománytípus előírása indokolt, azon külön erdőrészletet kell kialakítani.

3.2. Az új erdőrészletek kialakításakor – mesterséges felújítást feltételezve – figyelembe kell venni a terület gépi művelhetőségét.

3.3. Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű természetes erdőtípusba tartozó erdők esetében kiemelt figyelmet kell fordítani.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

4.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérés elsősorban az állami erdőgazdaságok, a nemzeti park igazgatóság és a vízügyi igazgatóságok vagyonkezelésében álló, védett természeti területen lévő, illetve a kiemelt közösségi vagy közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó természetes, természetszerű és származék erdő természetességi állapotú erdők esetében javasolt, ahol a természetes felújítás feltételei adottak.

4.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

4.3. Hullámtéri területen üzemmód váltás csak a nagyvízi mederkezelési tervvel összhangban történhet.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. Fokozottan védett természeti területen található erdőben erdőgazdálkodási tevékenységet csak az erdő természetességi állapotának fenntartása, illetve javítása, valamint a változatos kor- és térszerkezet kialakítása érdekében lehet tervezni.

5.2.2. A hullámtéri területeken kívül eső védett természeti területen található természetes, természetszerű és indokolt esetben származék erdő véghasználataként fokozatos felújítóvágás, szálalóvágás vagy – termőhelyi, illetve egészségügyi okokból – kis területű (maximum 0,5–0,8 ha) tarvágás tervezhető. Utóbbi esetben a talajbolygatást minimalizáló pásztás talajelőkészítést kell alkalmazni.

5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő jelölő erdei élőhelytípusok:

5.3.2. Az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyes kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba (91I0) tartozó erdők erdőtervezése során az erdei tisztások, erdőszegélyek, érintkező gyepek védelmére, bolygatatlanságának biztosítására, mesterséges erdősítésük elkerülésére, illetve szükség esetén az intenzíven terjedő fajok visszaszorítására kiemelt figyelemmel kell lenni. Ezen élőhelyeken, ahol termőhelyi okok miatt zárt erdő kialakulására nincs lehetőség, ott alacsony záródású felnyíló erdőt kell fenntartani.

5.3.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a szarvasbogár (Lucanus cervus), illetve a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, az odvas fákhoz kötötten fejlődő, jelölő erdei madár- és emlősfajok természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.3.4. A közösségi jelentőségű, illetve kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdővel, valamint természetközeli gyepekkel (löszgyepek és szikes sztyepp) határos erdő intenzíven terjedő (pl. akác) fafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni vagy egyéb módon gondoskodni kell az intenzíven terjedő fafaj átterjedésének megakadályozásáról.

5.3.5. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

5.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.4.1. A talajvédelmi, mezővédő, településvédelmi, tájképvédelmi és műtárgyvédelmi rendeltetésű erdőkben elsődleges cél a minél folyamatosabb erdőborítás megvalósítása, kíméletes erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása, valamint lehetőség szerint magasabb vágásérettségi korok meghatározása.

5.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

5.5.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

5.5.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a rétisas (Haliaeetus albicilla), a fekete gólya (Ciconia nigra), a darázsölyv (Pernis apivorus), valamint a barna kánya (Milvus migrans) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, rétisas (Haliaeetus albicilla) és fekete gólya (Ciconia nigra) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.2. A nagyvízi levezető sávokban található állományok előhasználatainak tervezése során a vízügyi szempontokat a mederérdesség csökkentésére irányuló beavatkozásokkal, a többszöri kis erélyű előhasználatok és az egyéb termelések előírásával kell elősegíteni.

6.1.3. A szikes termőhelyeken álló állományokban tervezett erdőnevelések során kiemelt figyelmet kell fordítani a szárazságot tűrő cser és szil kíméletére.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.2. A nagy, összefüggő, egykorú erdőtömbök újbóli kialakulásának elkerülése érdekében a véghasználatokat megfelelő térbeli és időbeli ütemezéssel kell megtervezni. Ennek érdekében indokolttá válhat egyes erdőrészletek vágásérettségi korának a vágásérettségi szakasz alsó határértékéhez közelítése.

6.2.3. A Hortobágyi Nemzeti Park területén álló delelőerdőkben, szárnyékerdőkben az akácosok mindaddig fenntarthatóak, amíg a funkciójukat betöltik.

6.2.5. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

6.2.6. Az átalakító üzemmódú erdőkben, amennyiben annak lehetősége adott, időben elnyújtott, egyenletes vagy csoportos bontáson alapuló fokozatos felújítóvágást vagy szálaló vágást kell tervezni.

6.2.7. Ligeterdő jellegű, meghatározóan őshonos fafajú hullámtéri ún. kubikerdők esetében a véghasználati előírást kerülni kell.

    Az erdőnevelések és a véghasználatok előírása során a genetikailag tiszta, fekete nyár egyedek kíméletére, megőrzésére kiemelt figyelmet kell fordítani.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 15-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Lillafüredi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdősültsége 48,8% az országos átlaghoz képest magas. Az erdők jelentős hányada őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő. A körzet teljes területéhez mérten a védelmi rendeltetésű erdők aránya meglehetősen magas (73,1%), ezek zöme (86,9%-a) természetvédelmi elsődleges rendeltetésű.

    A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából az erdőterület 87,5%-a Natura 2000 területként kijelölésre került.

    A körzetben lévő Miskolc város környékén fekvő erdőállományokban a közjóléti funkciót erősíteni szükséges, amely segít – a természetvédelmi célokkal összehangoltan – megvalósítani a látogatóforgalom irányítását.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

3.1. Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdő vagy természetszerű erdő természetességi állapotú erdők – különösen a karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők, a meredek, sekély, kőkibúvásos talajú erdők, valamint az égerligetek – esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

    Az erdőrészletek határainak kialakítása során figyelemmel kell lenni a kiemelt látogatottságú közjóléti objektumok elhelyezkedésére.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

4.1. A folyamatos erdőborítást biztosító vagy arra való átállást szolgáló üzemmódokat elsősorban középkorú faállományokban bükkös, elegyes bükkös, illetve tölgyes faállományú erdőkben indokolt megtervezni.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Fokozottan védett természeti területen található erdőben erdőgazdálkodási tevékenységet csak az erdő természetességi állapotának fenntartása, illetve javítása, valamint a változatos kor- és térszerkezet kialakítása érdekében lehet tervezni.

5.1.2. Erdőfelújítások tervezésekor fő- és elegyfafajként kizárólag az erdészeti tájban őshonos fafajok tervezhetők. Kivételt képeznek ez alól a magasan fekvő, fagyzugos területek, ahol a korábbi elegyetlen lucfenyves állomány helyére őshonos főfafajú erdősítési célállomány elegyfafajaként lucfenyő és vörösfenyő is tervezhető.

5.1.3. Véghasználati terület kiterjedésétől függetlenül a természetes, természetszerű vagy származék erdők véghasználatát az erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek kijelölése során a korábban megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket is figyelembe kell venni.

5.1.4. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban lévő erdőrészlettel határos erdőrészletben további hagyásfa csoport előírása csak különösen indokolt esetben (barlang, forrás, védelme érdekében) történhet.

5.1.5. A fakitermelések tervezése során az intenzíven terjedő fafajok (pl. akác, bálványfa) visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.1.6. A körzeti erdőterv érvényességi időszakában véghasználatra kerülő őshonos fafajú és akácelegyes erdők felújítása során az akác ismételt elegyedését meg kell akadályozni, ezért akácelegyes célállomány nem tervezhető. Az állományban meglevő akác foltok a felújítás során átalakítandók.

5.1.7. Az odúlakó madarak és emlősök fészkelő- és élőhelyének megóvása érdekében növedékfokozó gyérítést, készletgondozó használatot, felújítóvágás-bontóvágást, szálalóvágást és szálalást a 15 cm-nél vastagabb álló holtfák, facsonkok és odvas fák visszahagyásával kell megtervezni.

5.1.8. A hársas törmeléklejtő-erdők (Mercuriali-Tilietum), molyhostölgyes bokorerdők (Ceraso-Quercetum pubescentis), a szurdokerdők (Scolopendrio-Fraxinetum), hársas-berkenyés sziklaerdők (Tilio-Sorbetum), melegkedvelő tölgyesek (Corno Quercetum), nyúlfarkfüves tölgyesek (Seslerio-Quercetum), valamint a nyúlfarkfüves bükkösök (Seslerio-Fagetum) élőhelyein fakitermelés csak az erdő védelme, az eredeti élőhely fenntartása érdekében tervezhető.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A védett vagy fokozottan védett, illetve különleges, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési Natura 2000 területen található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), szarvasbogár (Lucanus cervus), havasi cincér (Rosalia alpina), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő denevérfajok – például a közönséges denevér (Myotis myotis), a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) a nagyfülű denevér (Myotis bechsteini), a tavi denevér (Myotis dasycneme) és a hegyesorrú denevér (Myotis blythii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.2.3. Az odúlakó madarak (pl. fehérhátú fakopáncs, fekete harkály, hamvas küllő, kék galamb) fészkelőhelyének megóvása érdekében növedékfokozó gyérítést, készletgondozó használatot, egészségügyi termelést, felújítóvágás-bontóvágást, szálalóvágást és szálalást a 15 cm-nél vastagabb álló holtfák, facsonkok és odvas fák visszahagyásával kell megtervezni.

5.2.4. Felújítóvágásokat, szálalóvágásokat az eredeti élőfakészlet 5%-a mértékéig őshonos-lombos fafajokból álló hagyásfa csoport vagy hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni.

5.4. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

5.4.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

5.4.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a békászó sas (Aquila pomarina), fekete gólya (Ciconia nigra), darázsölyv (Pernis apivorus), fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), fekete harkály (Dendrocopus martius), hamvas küllő (Picus canus), kék galamb (Columba oenas), kígyászölyv (Circaëtus gallicus), örvös- és kis légykapó (Ficedula albicollis, F. parva) és az Uráli bagoly (Strix uralensis) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, kígyászölyv esetében fagyönggyel fertőzött fáknak, fekete gólya (Ciconia nigra) és békászó sas (Aquila pomarina) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos tölgy, vadgyümölcsök, tatár juhar, hegyi szil, mézgás éger – megőrzését.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az elegyetlen gyertyános, juharos, kőrises erdőrészletek és állományrészek véghasználati és erdősítési előírása a jelenlegi faállományviszonyokkal és a távlati célállománnyal összhangban legyen.

6.2.4. A megkezdett felújító vágások folytatását, illetve a 100 éves kor feletti bükkösök, tölgyesek felújítását lehetőleg fokozatos felújítóvágással javasolt végrehajtani.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től augusztus 15-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Marcali erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi feltételei, céljai és alapelvei

2.1. Az erdőtervezési körzetet érinti (8%) a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet. A Tájvédelmi Körzet domborzati viszonyai alapján csaknem sík vidék, növényvilága mégis rendkívüli változatosságot mutat, a lápoktól a száraz homoki gyepekig a legkülönbözőbb növénytársulások találhatók meg. Az utóbbi évtizedek megváltozott viszonyai – talajvízszint süllyedés, hőmérséklet emelkedése, hőség napok számának növekedése stb. – a vizes élőhelyek visszaszorulásához és a biotikus károsítók (cserebogár pajor) erőteljes fellépéséhez vezetett. A körzeti erdőtervezés elsődleges célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amely elő segíti a folyamatos erdőborítást, a talajok folyamatos árnyalását, ezáltal gátolva a talajok kiszáradását és elősegítve a pajor károsítás mérséklésének lehetőségét.

    Az erdőtervezési körzet 28%-ban a Natura 2000-es és 51%-ban a Balaton Üdülő Körzethez is tartoznak. Az erdőtervezés célja a több rendeltetést is betöltő erdőállományok elsődleges és további rendeltetései által megkívánt feltételek biztosítása, a védett természeti területeken a természetvédelmi szempontok érvényre juttatása, a Natura 2000 területeken a jelölő fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartását és megőrzését elősegítő gazdálkodás feltételeinek biztosítása, a Balaton közeli települések környezetében a közjóléti funkció érvényesülésének elősegítése. A természetvédelmi érintettségű területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv a Nagybereki Fehér-víz terület esetében készült el.

3. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

3.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a fiatal, illetve középkorú, lehetőség szerint vegyes faállomány szerkezetű, védett természeti területen, valamint a Natura 2000 területen álló erdők esetében javasolt.

3.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

3.3. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérés elsősorban az emberi beavatkozásra fokozottan érzékeny védett természeti területen, megfelelő termőhelyi adottságú és fafaj-összetételű közjóléti rendeltetésű, illetve a kiemelt közösségi vagy közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdők esetében javasolt.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. A hozamszabályozás és véghasználatok tervezése során a 100 év feletti állományok legalább 20%-a fenn kell maradjon.

4.1.2. Véghasználatok tervezése esetén a faállomány eredeti élőfakészlete 5%-át hagyásfa csoportokként vissza kell hagyni, a fennmaradó hagyásfák a továbbiakban sem élő, sem holt állapotukban nem termelhetőek ki.

4.1.3. Erdei forrás, illetve lápfolt körül 1 famagasságnyi körben véghasználat nem tervezhető.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.2.2. A közösségi vagy kiemelt közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberunus) és a kerekvállú állásbogár (Rhysodes sulcatus) –, valamint az álló holtfát költő és táplálkozó helyül használó, közösségi jelentőségű madárfajok – kiemelten a harkályfajok –, továbbá a közösségi jelentőségű és odúban vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok – például a piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), tavidenevér (Myotis dasycneme) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2.3. A nevelővágások és az erdőfelújítások során az intenzíven terjedő idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafajok és cserjék – különös tekintettel lucfenyő, bálványfa, ezüstjuhar, zöld juhar, kései meggy, fekete dió, nemes nyárak – teljes mértékű visszaszorítását célzó erélyekkel kell tervezni. A felsorolt fafajokkal/fajtákkal erdősítés nem írható elő még elegyfafajként sem.

4.2.4. Kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő véghasználatának tervezése során hagyásfákat, illetve hagyásfa csoportokat őshonos fafajokból kell előírni. Amennyiben az őshonos fafajok elegyaránya nem éri el az 5%-ot, hagyásfaként minden őshonos fafajú, állékony faegyed visszahagyását kell megtervezni.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra), rétisas (Haliaeetus albicilla) és a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során
– a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Növedékfokozó gyérítés a hosszú vágásfordulójú fafajoknál (tölgy, cser, bükk, gyertyán) a véghasználat előtt 15–20, a rövid vágásfordulójúaknál pedig 10 éven belül nem tervezhető.

5.1.3. Növedékfokozó gyérítés és egészségügyi fakitermelés egy területre vonatkozóan, egy erdőtervezési cikluson belül nem tervezhető.

5.1.4. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az intenzíven terjedő elegyfafajok – különösen a bálványfa – visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a berkenyék, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, szilek, kőrisek, esetenként a hazai nyárak – megőrzését.

5.1.5. Indokolt esetben a magtermőre fordult bálványfák és bálványfa foltok visszaszorítását többszöri visszatérést biztosító egyéb termelésként kell megtervezni.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

5.2.2. A tölgyes és cseres főfafajú erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében általában egyszeri, egyenletes, legfeljebb 50%-os bontással, majd az újulat megjelenését követően egy menetben történő végvágással – célszerűen a fokozatos felújítóvágás teljes folyamatát egy erdőtervi időszakra vonatkozóan – indokolt megtervezni.

5.2.3. A gyertyán, cser, hárs vagy az erdészeti tájban őshonos egyéb lomb elegyes erdei- és feketefenyves faállományok erdőszerkezet-átalakítása a kedvező természeti folyamatok kihasználása érdekében több vágásfordulóra elnyújtottan is tervezhető.

5.2.4. A hagyásfák vagy a hagyásfa csoportok hektáronkénti fakészlete legfeljebb a faállomány hektáronkénti fakészletének 5%-os mértékéig tervezhetők.

5.2.5. A hagyásfa csoportok térbeli kialakításakor figyelembe kell venni a véghasználattal érintett erdőrészlettel határos már faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőket, amelyek a hagyásfa csoportoktól elvárt funkciókat is szolgálják.

5.2.6. A körzetben felnyíló erdőként tervezhető az V–VI. fatermési osztályba sorolt gyenge termőhelyű homokkibúvásos erdőrészletek, illetve a részlegesen vízzel borított vagy víznyomásos erdőrészletek, amennyiben a záródás átlagos értéke nem éri el az 50%-ot.

5.2.8. A vágásérettségi kort sarjeredetű faállományok esetében a vágásérettségi szakasz alsó, mageredetű faállományok esetében pedig a felső határértékéhez közelítve indokolt meghatározni.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben – a 7.2. pontban foglaltak kivételével – április 1-től augusztus 31-ig tart.

7.2. Nedves, tőzeges termőhelyeken a vegetációs időszak február 1-től július 15-ig tart.

8. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

8.1. Somogysimonyi és Varászló községhatárok homoki területein lévő Erdeifenyő állományok szerkezetátalakításra történő tervezésére részletes termőhely feltárás után kerülhet sor, kocsányos tölgyes-cseres, illetve kocsánytalan tölgyes-cseres erdősítési célállomány típussal, alternatív erdősítési célállomány típusként erdeifenyves-cserest, illetve cseres-erdeifenyvest, vörös tölgyest is meg kell tervezni.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Nagykőrösi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdeinek termőhelyi adottságai, fafajösszetétele és rendeltetései a faanyagtermelési célok érvényesülését helyezik előtérbe, ezért az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során a tarvágásos véghasználat, valamint akácosok és hazai nyárasok esetében, amennyiben annak feltételei adottak, sarjaztatáson alapuló mesterséges erdőfelújítás más erdőtervezési körzetekhez képest gyakrabban alkalmazható.

    Az erdők 13%-a védelmi elsődleges rendeltetésű, melyek jelentős része gyenge fatermőképességű, ezért a határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

    Az erdőtervezési körzet területének 16%-a a Natura 2000 hálózat részeként is kijelölésre került. A jelölő erdőtársulások közül kiemelendők a Nagykőrösi pusztai tölgyesek maradvány állományai. A védett természeti területeken álló vagy a Natura 2000 hálózatba tartozó jelölő erdei élőhelyekbe sorolható erdők esetében a körzeti erdőtervezés célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amelyek a környezet- és természetvédelmi szempontok érvényre juttatását is szolgálják.

    A gazdálkodási nehézségek közül kiemelendő az erdők természetes felújításának lehetőségét erősen akadályozó, intenzíven terjedő fa- és cserjefajok (kései meggy, fehér akác, zöld juhar, amerikai kőris, gyalogakác, bálványfa, nyugati ostorfa) özönszerű jelenléte, illetve terjedése.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a kiemelt védelmi vagy közjóléti célokat szolgáló erdők esetében javasolt.

3.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása, valamint szükség szerint teljes erdőgazdálkodási korlátozás különösen

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

4.1.1. Közjóléti rendeltetésű erdők egyik erdőfelújítási célállományaként őshonos lombos fafajokból álló faállománytípust kell tervezni.

4.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembevételével kell elvégezni:

4.2.2. Az erdősítések tervezése során intenzíven terjedő fafaj még elegyfafajként sem alkalmazható, kivéve az akác főfafajú vagy legalább 50% elegyarányban akác fafajból álló erdő, ahol legfeljebb a korábbi fafajösszetétel mellett tervezhető az akác elegyes célállománnyal történő felújítás, ahol az akác kizárólag sarjaztatással újítható meg.

4.2.3. Hagyásfa csoportokat különösen a Natura 2000 jelölő erdei élőhelyek véghasználata során indokolt visszahagyni, az eredeti fakészlet kb. 10–15%-os mértékig.

4.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása illetve megteremtése szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

    A kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0) és az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) (91I0).

4.3.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként csak az alábbi esetekben lehet megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

4.3.3. A kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhellyel határos erdő intenzíven terjedő fő vagy elegyfafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni vagy egyéb módon gondoskodni kell az akác fafaj átterjedésének megakadályozásáról.

4.3.4. A puhafás ligeterdők és az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyesek (91E0, 91I0) természetszerű és származék erdő természetességű megfelelő egészségi állapotú állományaiban véghasználat csak akkor tervezhető, ha a jelölő élőhely megújításának feltételei adottak, továbbá egyéb fahasználat az élőhelyek sérülékenysége miatt csak fenntartási vagy helyreállítási célból tervezhető.

4.3.5. A tervezés során arra kell törekedni, hogy a tölgyes faállománytípusú, 80 évnél idősebb erdők aránya ne csökkenjen.

4.3.6. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok – például a fekete harkály (Dryocopus martius), a közép fakopáncs (Dendrocopos medius), a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3.7. Hagyásfa csoportokat különösen a Natura 2000 területen található jelölő erdei élőhelyek véghasználata során indokolt visszahagyni.

4.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.5. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.5.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madár- és denevérfajok életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek, illetve állományának a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.5.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra), darázsölyv (Pernis apivorus) és a kígyászölyv (Circaëtus gallicus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, kígyászölyv esetében fagyönggyel fertőzött fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

5.1.2. Faültetvényekben erdőnevelésként csak törzskiválasztó gyérítést lehet tervezni.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 15-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Pécsi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdősültsége az országos átlagnál magasabb (40%). Az itt található erdők mintegy 85 százaléka őshonos fafajokból álló természetszerű vagy származék erdő.

    Az erdők jelentős része (41%) természetvédelmi oltalom alatt áll. Emellett az erdők több mint fele (53%) a Natura 2000 hálózatba tartozik, melyek nagyrészt egybeesnek a természetvédelem alatt álló területekkel. Az érintett területeken Natura 2000 fenntartási terv még nem készült.

    A körzet erdeiben – különösen Pécs és Komló városok közelében – nagy hangsúlyt kap az erdők közjóléti funkciója.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Az erdőtervezési körzetre vonatkozó speciális erdőtervezési szempont nem kerül meghatározásra.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

    Fenyvesek véghasználatát követő fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra tervjavaslatot kell tenni.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.2.2. A közösségi vagy kiemelt közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus) és nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) –, valamint az álló holtfát költő és táplálkozó helyül használó, közösségi jelentőségű madárfajok – például az örvös légykapó (Ficedula albicollis), hamvas küllő (Picus canus), közép fakopáncs (Dendrocopos medius) és fekete harkály (Dryocopus martius) –, továbbá a közösségi jelentőségű és odúban vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok – például a piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) és a tavi denevér (Myotis dasycneme) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a rétisas (Haliaeetus albicilla), fekete gólya (Ciconia nigra) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, fekete gólya (Ciconia nigra) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

4.3.3. A nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) és a tavi denevér (Myotis dasycneme) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatikailag lehatárolt állományainak erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló kocsánytalan tölgy vagy cser főfafajú erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja a fakitermelések április 1-től augusztus 31-ig terjedő szaporodási és utódnevelési időszakban való szüneteltetését.

4.3.4. A ritka hegyiszitakötő (Cordulegaster heros) Mecsekben előforduló, monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatikailag lehatárolt állományainak védelme érdekében a patakok melletti 25 méteres sávban a fakitermelések korlátozása indokolt, hogy a szitakötők fejlődéséhez szükséges klíma ne változzon jelentősen.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos és olasz tölgy, vadgyümölcsök, tatár juhar, hegyi- és vénic-szil – megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető illetve engedélyezhető:

5.2.4. A legfeljebb két (bükkösben másfél) famagasság szélességben végrehajtott ugrósávos, illetve kulisszás tarvágás jellegű véghasználatot fokozatos felújítóvágásként kell megtervezni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A védett növény és állatfajok szaporodásának biztosítása érdekében a vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től július 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Pincehelyi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. Az erdőtervezési körzet erdősültsége hozzávetőlegesen az országos átlagnak megfelelő. Az itt található erdők több mint fele (61%) kultúrerdő, nagyrészt akácos (54%).

    A körzet erdeinek 51 százaléka faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű. A védelmi elsődleges rendeltetésű erdők jelentős része talajvédelmi erdő. Az erdők 27 százaléka emellett a Natura 2000 hálózat részeként is kijelölésre került. Közjóléti elsődleges rendeltetésű erdő csak kis területen fordul elő.

    A talajvédelmi rendeltetésű erdők jelentős aránya (44%) befolyásolják az erdők gazdasági funkcióinak érvényesíthetőségét. A gazdasági célok érvényesítése során figyelemmel kell lenni arra, hogy azok a védelmi, valamint az esetleges közjóléti funkciók egyidejű érvényesülését nem akadályozhatják és az erdők természetességi állapotának megőrzését vagy növelését eredményezzék.

    Az érintett területeken Natura 2000 fenntartási tervek még nem készültek.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. Az erdőtervezési körzetre vonatkozó speciális erdőtervezési szempont nem kerül meghatározásra.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.1.2. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a szarvasbogár (Lucanus cervus) és nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) –, valamint az álló holtfát, költő és táplálkozó helyül használó, közösségi jelentőségű madárfajok – például a hamvas küllő (Picus canus), közép fakopáncs (Dendrocopos medius) és fekete harkály (Dryocopus martius) –, továbbá a közösségi jelentőségű és odúban vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok – például a piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.2.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.2.2. A nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatikailag lehatárolt állományainak erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló kocsánytalan tölgy vagy cser főfafajú erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja a fakitermelések április 1-től augusztus 31-ig terjedő szaporodási és utódnevelési időszakban való szüneteltetését.

4.2.3. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra), a rétisas (Haliaeetus albicilla), a békászó sas (Aquila pomarina), valamint a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, fekete gólya (Ciconia nigra), a békászó sas (Aquila pomarina) esetében fáknak/facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák vagy hagyásfa csoportok részeként – megfelelő hálózatban való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos tölgy, olasz tölgy, vadgyümölcsök, tatár juhar, hegyi szil – megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető illetve engedélyezhető:

5.2.4. A legfeljebb két famagasság szélességben végrehajtott ugrósávos, illetve kulisszás tarvágás jellegű véghasználatot fokozatos felújítóvágásként kell megtervezni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A védett növény- és állatfajok szaporodásának biztosítása érdekében a vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től július 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Sárospataki erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

2.1. A körzet erdősültsége 28% az országos átlaghoz képest magas. Az erdők jelentős hányada őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő. A körzet teljes területéhez mérten a védelmi rendeltetésű erdők aránya 46,3%, ezek jelentős része (43,9%) természetvédelmi és (45,2%) talajvédelmi elsődleges rendeltetésű.

    A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából az erdőterület 93,7%-a Natura 2000 területként kijelölésre került. A védelmi rendeltetésű erdők egy része egyben Natura 2000 terület is.

    A körzetben lévő jelentősebb települések környékén fekvő állományokban a közjóléti funkciót erősíteni szükséges.

    Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján a körzet jelentős része alkalmas a természetes felújításra, ennek megfelelően a körzeti erdőtervezés során jelentős szerepet kaphat ez a felújítási mód és az ezt szolgáló véghasználatok előírása.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

3.1. Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes vagy természetszerű erdő természetességi állapotú erdők – különösen a karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők, a meredek, sekély, kőkibúvásos talajú erdők, valamint az égerligetek – esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

3.2. Az erdőrészletek határainak kialakítása során figyelemmel kell lenni a kiemelt látogatottságú közjóléti objektumok elhelyezkedésére.

3.3. Természetvédelmi rendeltetésű erdőkben a természetvédelmi célok, illetve azok elérését lehetővé tevő erdőgazdálkodási tevékenységek szempontjából eltérő erdőfoltokat lehetőség szerint önálló erdőrészletként le kell választani vagy amennyiben arra mód van, az egyes erdőgazdálkodási tevékenységeket az erdőrészlet egyes részterületein eltérő módon kell tervezni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

4.1. A folyamatos erdőborítást biztosító vagy arra való átállást szolgáló üzemmódokat elsősorban középkorú faállományokban indokolt megtervezni.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Felújítóvágás-végvágásokat a faállomány eredeti élőfakészlete 10%-a mértékéig őshonos-lombos fafajokból álló hagyásfa-csoport visszahagyásával kell megtervezni.

5.1.2. Patakkísérő égerligetekben az erdei vízfolyások és az erdei tavak földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb – a fiatal, sűrű állományrészekben esedékes, őshonos lombos elegyfafajokat megtartó tisztítási munkákat, valamint idősebb faállományok esetében a megfelelő állékonyság és állományszerkezet kialakítása érdekében végzett szálalást leszámítva – fakitermelési tevékenység csak az idegenhonos fafajok fafajsoraira tervezhető.

5.1.3. Vágásos vagy átalakító üzemmódú, természetes vagy természetszerű erdőkben, illetve a jellemzően őshonos fafajokból álló, de idegenhonos fafajokkal szórt elegyes erdőkben, amennyiben az idegenhonos fafaj aránya nem éri el a 40%-ot, véghasználatként elsősorban szálalóvágás tervezhető. Amennyiben a szálalóvágás sikeres alkalmazása a faállomány záródása, kora vagy egészségi állapota miatt kétséges, a lehetőségekhez mérten hosszú felújítási időszakkal fokozatos felújítóvágás is tervezhető.

5.1.4. Erdőfelújítások tervezésekor fő- és elegyfafajként kizárólag az erdészeti tájban őshonos fafajok tervezhetők.

5.1.5. A fakitermelések tervezése során az intenzíven terjedő fafajok (pl. akác, bálványfa) visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. Felújítóvágás-végvágásokat és szálalóvágásokat a jelölő fajok fészkelő- és élőhelyein a faállomány eredeti élőfakészlete 5%-a mértékéig őshonos-lombos fafajokból álló hagyásfa-csoport visszahagyásával kell megtervezni.

5.2.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a havasi cincér (Rosalia alpina), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), gyászcincér (Morimus funereus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok – a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), a hegyesorrú denevér (Myotis blythii) és a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), a közönséges denevér (Myotis myotis), tavi denevér, (Myotis dasycneme) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.2.4. „Zempléni-hegység a Szerencsi-dombsággal és a Hernád-völggyel” (HUBN 10007) és a „Bodrogzug-Kopasz-hegy-Taktaköz” (HUBN10001) madárvédelmi területek tervezésére vonatkozó egyedi szempontok:

5.2.5. „Long-erdő” (HUBN20081) és „Bodrogzug és Bodrog hullámtere” (HUBN 20071) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek tervezésére vonatkozó egyedi szempontok:

5.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

5.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja: