3038/2017. (III. 7.) AB végzés
3038/2017. (III. 7.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2017.03.07.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék 4.Pf.20.330/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók 2016. augusztus 29-én jogi képviselőjük (dr. Binszki József; 6722 Szeged, Tisza Lajos krt. 21.) útján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztettek az Alkotmánybíróság elé a Szegedi Járásbíróság útján, amelyben a Szegedi Törvényszék 4.Pf.20.330/2016/4. számú ítélete és a Szegedi Járásbíróság 7.P.20.741/2015/31. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.
[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz előzményeként az indítványozók 2012. december 16-án az akkor hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) alapján előszerződést kötöttek egy ingatlan adásvételére az alapper alperesével (továbbiakban: eladó), és az előszerződés aláírásakor az első vételárrészletet is megfizették azzal, hogy abból 2 000 000 forintot foglalónak tekintenek. Az előszerződésben a felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a végleges adásvételi szerződést legkésőbb 2013. május 31-ig megkötik, továbbá az indítványozók vállalták, hogy a vételár fennmaradó részét 2013. július 31-ig megfizetik.
[4] 2013. május 31-ig a felek a végleges adásvételi szerződést nem kötötték meg, az indítványozók a vételár fennmaradó részét 2013. július 31-ig az eladónak nem fizették meg. A felek 2013. augusztus 11-én az adásvételi előszerződést felbontó okiratot írtak alá, amelyben rögzítették, hogy az indítványozók az előszerződésben vállalt kötelezettségüket megszegve adásvételi szerződést nem kötöttek az eladóval, a vételár hiányzó részét nem egyenlítették ki, ezért a felek az adásvételi előszerződést közös akarattal, az indítványozók szerződésszegése miatt felbontják. Azt is rögzítették, hogy az indítványozók a 2 000 000 forint összegű foglalót szerződésszegésük miatt elveszítik. Az adásvételi előszerződést felbontó okirat elkészítésekor a peres feleken kívül jelen volt az eladó képviseletében az okiratot készítő és ellenjegyző ügyvéd, továbbá az indítványozók képviseletében egy másik ügyvéd.
[5] 1.2. Az indítványozók ezt követően pert indítottak, keresetükben az adásvételi előszerződést felbontó szerződést támadták, a régi Ptk. 210. §-ában szabályozott tévedésre és téves feltevésre, illetve a 200. § (2) bekezdése alapján a szerződés jó erkölcsbe ütköző, így semmis voltára hivatkoztak. Az eladót a foglaló címén visszatartott összeg, annak törvényes mértékű kamata és a perköltség megfizetésére kérték kötelezni. A régi Ptk. 210. § (1) és (4) bekezdése szerinti érvénytelenségi ok tekintetében az indítványozók előadták, hogy az eladó nem adott tájékoztatást arról, hogy az előszerződés felbontásának valós oka az, hogy az eladó időközben más vevő részére kívánta értékesíteni ingatlanát. A régi Ptk. 210. § (2) bekezdése szerinti érvénytelenségi ok kapcsán arra hivatkoztak, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd tévesen arról tájékoztatta a szerződő feleket, hogy az indítványozók késedelme az adásvételi előszerződés olyan megszegésének minősül, amelynek következtében a foglalót elveszítik. A régi Ptk. 210. § (3) bekezdése szerinti megtámadási ok tekintetében azt adták elő, hogy a szerződő felek ugyanabban a téves feltevésben voltak, hiszen a szerződő felek tudomása szerint a végleges adásvételi szerződés megkötése, illetőleg az adásvételi előszerződés szerinti fizetési határidő elmulasztása nem tekinthető olyan szerződésszegésnek, amely az indítványozók által átadott foglaló elvesztésével járna. Az indítványozók állítása szerint a megtámadási okokról egyéb peres ügy kapcsán eljáró jogi képviselőjüktől szereztek tudomást, ezért a megtámadásra nyitva álló egy éves határidő ettől az időponttól kezdődően számítandó.
[6] A Szegedi Járásbíróság a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában rögzítette, hogy az adásvételi előszerződést felbontó szerződésben a peres felek kifejezetten úgy nyilatkoztak, hogy a foglaló szabályainak ismeretében az eladó jogosult a foglaló visszatartására, mivel az előszerződés felbontására az indítványozók szerződésszegése miatt került sor. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a tévedésre, megtévesztésre alapított megtámadási igény esetén az egyéves határidő megkezdéséhez nem az szükséges, hogy a fél a sérelmet ténylegesen (szubjektíven) felismerje, hanem az, hogy objektíve olyan helyzetben legyen, hogy számára a tévedés, megtévesztés felismerhetővé váljék. Az okirat elkészítésének körülményeire tekintettel az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozóknak már az okiratszerkesztés időpontjában lehetőségük lett volna arra, hogy a képviseletükben jelenlévő ügyvédtől jogi tájékoztatást kérjenek, az okirat tartalmát teljes egészében megismerték, az adásvételi előszerződésben rögzített határidő elmulasztását az előszerződés felbontásának okaként nem tették vitássá, és ennek ismeretében nem kifogásolták azt, hogy a foglalót az eladó visszatartsa.
[7] A megtámadási határidő elmulasztásának megállapításán túl, érdemben is alaptalannak ítélte az indítványozók igényét az elsőfokú bíróság. Kiemelte, hogy az indítványozók – általuk elismerten – az adásvételi előszerződésben vállalt kötelezettségeiket az abban foglalt határidőig nem teljesítették, a hátralékos vételár fedezetének előteremtéséhez szükséges intézkedéseket az adásvételi előszerződés felbontásáig nem tették még, e felróhatóságuk folytán az elsőfokú bíróság közömbösnek ítélte a jogvita elbírálása szempontjából azt a tényt, hogy az eladó ingatlana értékesítése tárgyában más személyekkel is tárgyalt.
[8] 1.3. Az indítványozók fellebbezése folytán eljáró Szegedi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] 1.4. Az indítványozók ezt követően fordultak az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszukban arra hivatkoztak, hogy a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogukat. Álláspontjuk szerint a másodfokon eljáró bírói tanács elnökének családja és az indítványozók családja között haragos viszony áll fenn, ezért az ügyükben nem pártatlan bíróság döntött.
[10] Előadták, hogy a másodfokú ítélet kihirdetését követően, a jogi képviselőjüktől értesültek arról, hogy az ő régi családi ismerősük volt az ítéletet kihirdető tanácselnök bírónő. Az indítványozók előadták, hogy ezt előre azért nem tudhatták, mert a másodfokú tárgyalásra kiküldött idézést a tanácsnak az ügyben előadó bíróként eljáró bírája bocsátotta ki.
[11] Az elfogultnak vélt bírónő az egyik indítványozó korábbi közvetlen munkahelyi vezetőjének volt a felesége, azonban házasságukat időközben felbontották. Az indítványozók előadták, hogy a válást követően is jó viszonyt ápoltak a bírónővel, gyermeküknek a pályaválasztása előtt a bírónő saját lakásán mesélt hosszasan a bírói hivatásról és a jogi pályáról. Az egyik indítványozó és korábbi közvetlen munkahelyi vezetője között a kapcsolat – a nőgyógyászati klinika intézetvezetői állásának megpályázása, majd a korábbi közvetlen vezető intézetvezetői minőségben tanúsított szakmai féltékenysége következtében – megromlott, és ez kihatott a családok viszonyára is.
[12] Az indítványozók azt is előadták, hogy az alapperben érintett ingatlan későbbi tulajdonosainak egyike, akivel az eladó már az indítványozókkal kötött előszerződés felbontása előtt szintén előszerződést kötött, a nőgyógyászai klinika korábbi intézetvezetőjének fia, és a nyugdíjba vonuló korábbi intézetvezető végül a bírónő volt férjét támogatta a megüresedett vezetői állás betöltésekor.
[13] További állításuk szerint mind ez első-, mind a másodfokú eljárásban a bíróságok olyan nyilvánvaló tényeket és bizonyítékokat nem vettek figyelembe és azokról ítéleteikben említést sem tettek, amelyek önmagukban is azt igazolják, hogy a perben elfogultan jártak el.
[14] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[15] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[16] A Szegedi Törvényszék ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek, az indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[17] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát.
[18] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt.
[19] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek az alábbiak szerint csak részben felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését, illetve részben tartalmaz indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[20] 3. Az indítványozók az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt alapvető jogaiknak sérelmét is állították, azonban az Alaptörvény ezen rendelkezéseit kizárólag felsorolták, jogsérelmüket alkotmányjogilag értékelhető indokolással nem támasztották alá. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ezen részeiben az Abtv. 27. § a) pontjának, valamint az 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglaltaknak nem felel meg.
[21] 4. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság a formai követelményeknek megfelelő – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító – indítványrész tekintetében, a befogadhatóság tartalmi követelményeit vizsgálva az alábbi következtetésre jutott.
[22] 4.1. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a független és pártatlan bírósághoz való jog az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljárás követelményrendszerének olyan lényeges elemei, amelyek érvényesülése a többi alkotmányos alapjog védelmének alapját adják. A pártatlan bírósághoz való alapjog az adott ügyben eljáró bírótól az eljárásban részt vevő felek és az ügy iránti elfogulatlanságot és előítéletektől való mentességet követeli meg.
[23] A pártatlanság követelményének érvényesülését többek között az eljárási törvényekben megfogalmazott kizárási szabályok garantálják. Ennek megfelelően a polgári ügyekben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 13–21/A. §-ai tartalmazzák a kizárási okokat és a kizárásra vonatkozó eljárási szabályokat. A 13. § (1) bekezdés e) pontja alapján az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt az akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság). A 16. § (1) bekezdésének megfelelően a bíróság hivatalból ügyel arra, hogy kizárt bíró vagy bíróság az eljárásban ne vegyen részt. A 16. § (4) bekezdése alapján a kizárási okot a fél is bejelentheti, az elfogultságra vonatkozó okot azonban a fél a tárgyalás megkezdése után csupán akkor érvényesítheti, ha nyomban valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és a tudomásszerzés után az okot nyomban bejelenti.
[24] Az Alkotmánybíróság a bírói pártatlanság megítélése kapcsán figyelembe veszi az Emberi Jogok Európai Bíróságának a joggyakorlatát is. Ez alapján a bírói pártatlanság megítélésekor a külső látszat is jelentős szerephez jut. Azokban az ügyekben, amelyekben kétség támad a bíró pártatlansága tekintetében, az eljárás alá vont személy kételye fontos ugyan, de a döntő jelentőségű körülmény mégis az, hogy ez a kétely objektív szempontokkal igazolható-e, vagyis a bíró pártatlanságának látszata válik-e kétségessé {34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [32], 3194/2016. AB végzés, Indokolás [28]}.
[25] 4.2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványból kizárólag az állapítható meg, hogy az indítványozók és a bíró tanács tanácselnökként eljáró bírája között korábban volt személyes kapcsolat. A bíró objektív szempontokkal igazolható pártatlanságának látszata sem magát az eljárást, sem az ügy megítélését vagy a feleket illetően nem vált kétségessé. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozók által felhozott indokok valójában az érdemi döntés kritikájaként minősíthetőek, melyeket a panaszosok pervesztességük miatt a bíró elfogultságaként értékeltek.
[26] Az Alkotmánybíróság az indítványnak a pártatlan bírósághoz való jogra hivatkozó fenti érvei alapján nem észlelt olyan körülményt, amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet valószínűsítene, továbbá az indítványozó állításai nem vetnek fel az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[27] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Szegedi Törvényszék által kiküldött idézés és a törvényszéknek a honlapján is közzétett ügyelosztási rendje alapján az indítványozók már a másodfokú tárgyalás előtt abban a helyzetben voltak, hogy az eljáró bírói tanács személyi összetételét megismerjék. Ez különösen fontos érdekük lehetett, ha az állítólagos haragos viszony miatt tartottak az érintett bírónő pártatlan eljárásától.
[28] 4.3. Az indítványozók a fentieken túl a bizonyítékok bírói mérlegelésére irányuló kritikájukat fogalmazták meg, és az egyes szakjogi kérdésekben kialakított bírósági álláspont felülbírálatát kérték az Alkotmánybíróságtól.
[29] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy hatásköre az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálása során a bírói döntésben foglalt jogértelmezés alaptörvény-ellenességének, alapjogokkal való összhangjának vizsgálatára korlátozódik, és nem terjed ki a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára {lásd pl. 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}. A tényállás megállapítása, az abban foglalt egyes tények jelentőségének megítélése, mérlegelése és a szakjogi kérdésekben való állásfoglalás a rendes bíróságok feladata {lásd pl. 3359/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [8]; 3365/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [8]; 3037/2014. (III. 13.) AB határozat, Indokolás [29]–[30]}.
[30] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott, és az indítványozókra nézve kedvezőtlen bírósági döntésnek a bizonyítás eredményével kapcsolatos, kizárólag szakjogi és nem alkotmányossági kritikája.
[31] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2017. február 21.
Dr. Varga Zs. András s. k., |
||||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Pokol Béla s. k., |
Dr. Schanda Balázs s. k., |
Dr. Stumpf István s. k., |
|||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Szívós Mária s. k., |
||||||
előadó alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1564/2016.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás