3331/2017. (XII. 8.) AB végzés

bírói kezdeményezés visszautasításáról

2017.12.08.

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

1. Az Alkotmánybíróság a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 50/A. §-a, valamint 110/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 53/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. A Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája (a továbbiakban: indítványozó I.) az előtte folyamatban lévő haszonbérleti díj megállapítása iránti perben – a per egyidejű felfüggesztése mellett, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján – 26.P.87.419/2017/6. sorszámú végzésével bírói kezdeményezést terjesztett az Alkotmánybíróság elé. Ebben indítványozta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény módosításáról szóló 2015. évi CCXX. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 1. §-a, 2. §-a és 3. §-a, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 50/A. §-a, valamint 110/A. §-a és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 53/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá a támadott jogszabályi rendelkezéseknek a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt a 26.P.87.419/2017. számon folyamatban lévő perben történő alkalmazása tilalmának elrendelését.

[2] 2. A Szombathelyi Járásbíróság bírája (a továbbiakban: indítványozó II.) az előtte folyamatban lévő jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránti perben – a per egyidejű felfüggesztése mellett, az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján – 18.P.20.965/2017/4. sorszámú végzésével bírói kezdeményezést terjesztett az Alkotmánybíróság elé. Ebben indítványozta a Fétv. 50/A. §-a, valamint 110/A. §-a és a Ptké. 53/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá a támadott jogszabályi rendelkezéseknek a Szombathelyi Járásbíróság előtt a 18.P.20.965/2017. számon folyamatban lévő perben történő alkalmazása tilalmának elrendelését.

[3] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványok tárgya azonos, ezért azokat az Abtv. 58. § (2) bekezdése és az Ügyrend 34. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

[4] 3. Az indítványozó I. kezdeményezése alapjául szolgáló ügyben a felperes 2001. szeptember 6. napján mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződést kötött az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-vel (a továbbiakban. ÁPV Rt.) és a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal (a továbbiakban: KVI) egy termőföld ingatlan haszonbérletére. A haszonbérleti szerződés hatálya 2002. január 1. napjával 50 éves időtartamra meghosszabbodott, így a haszonbérleti jogviszony 2051. szeptember 6. napjáig tart. Az alperes a perbeli ingatlan tulajdonjogát a Magyar Államtól adásvétel útján megszerezte, a tulajdonszerzéssel a haszonbérleti szerződésbe a jogelődök helyett az ingatlan vonatkozásában haszonbérbeadó tulajdonos félként belépett. Az alperes 2017. január 26. napján kelt, a felperes részére 2017. január 31. napján kézbesített levelében – a 2017. gazdasági évre vonatkozóan – kezdeményezte az ingatlan felperes által fizetett haszonbérleti díjának a helyben szokásos piaci haszonbérleti díjra való emelését, amelyhez csatolta az általa megbízott szakértő szakvéleményét. A felperes a haszonbérleti díj módosítását nem fogadta el és keresetet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperesnek a haszonbérleti díj emelésére vonatkozó kezdeményezése érvénytelen, ahhoz joghatás nem fűződik, továbbá az alperes levelébe foglalt ajánlat a felperes és az alperes közötti haszonbérleti szerződést nem módosította. Másodlagosan, amennyiben a bíróság ezt nem látta volna igazoltnak, a haszonbérleti díjnak a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése alapján a szokásos piaci haszonbérleti díj összegében történő megállapítását kérte, az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésével egyidejűleg. Egyebekben a felperes kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését, a bírói kezdeményezéssel támadott jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata érdekében.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a szokásos piaci haszonbérleti díj megállapítását nem ellenezte, azzal, hogy az általa készíttetett szakvélemény alapján, az abban meghatározott összegben kérte megállapítani azt, a 2017-es gazdasági évtől kezdődően.

[6] Az indítványozó I. ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.

[7] 4. Az indítványozó II. kezdeményezése alapjául szolgáló ügyben a felperes 2001. augusztus 31. napján mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződést kötött az ÁPV Rt.-vel és a KVI-vel – több ingatlan vonatkozásában. A fenti földhaszonbérleti szerződés hatálya 2002. január 1. napjával 50 éves időtartamra meghosszabbodott, így a haszonbérleti jogviszony 2051. szeptember 6. napjáig tart. Az alperes adásvétel, illetve árverési vétel útján megszerezte a fenti ingatlanok tulajdonjogát. Az alperes a 2017. június 22. napján kelt felpereshez címzett levelével kezdeményezte a haszonbérleti szerződés módosítását a haszonbérnek a kezdeményezéskor irányadó piaci haszonbérleti díj összegére való emelése érdekében. A felperes a 2017. június 27. napján kelt levelében arról értesítette az alperest, hogy a haszonbérleti díj emelésére irányuló kezdeményezését nem fogadja el.

[8] A felperes kereseti kérelmet terjesztett elő az alperessel szemben a Szombathelyi Járásbíróságnál. Kérte, hogy a járásbíróság állapítsa meg, hogy az alperes haszonbérleti díj emelésére irányuló kezdeményezése érvénytelen, másodlagosan kérte, hogy a járásbíróság állapítsa meg a helyben szokásos a piaci haszonbérleti díjat. Keresetlevelében a Fétv. 50/A. §-ára, valamint 110/A. §-ára és a Ptké. 53/C. §-ára hivatkozott. A felperes kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.

[9] Az indítványozó II. ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.

[10] 5. Az indítványozó I. álláspontja szerint a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv.) – annak 71. §-a alapján – az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése szerint sarkalatosnak minősül. Az Fftv. 70. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálybalépése előtt megkötött és a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés végett, az illetékes járási (fővárosi kerületi) hivatalhoz benyújtott haszonbérleti, feles bérleti, részesművelési, szívességi földhasználati szerződések módosítására – a (2) bekezdés szerinti kivétellel – a törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

[11] 5.1. Az indítványozó I. álláspontja szerint az Fftv. 70–71. §-a ellentétben áll a Módtv.-vel, amely lehetővé teszi a Fétv. 50/A. §-ának a perbeli jogviszonyra való alkalmazását, amely az Fftv. hatálybalépése előtti szerződésen alapul. Az Fftv. a fentiek szerint sarkalatos törvény. Az Fftv-től eltérően a Módtv. egyszerű többséggel elfogadott jogszabály, tartalmilag azonban a Módtv. az Fftv.-nek a korábban megkötött haszonbérleti szerződések módosítására vonatkozó 70. §-át írja felül. Mindezek alapján a perben alkalmazandó hatályos szabályozás sérti az Alaptörvény P) cikkét, a sarkalatosság követelményébe ütközik.

[12] 5.2. Az indítvány szerint a támadott jogszabályi rendelkezések [a Fétv. 50/A. §-a, valamint 110/A. §-a és a Ptké. 53/C. §-a] a tiltott visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát is sértik, így az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütköznek, mivel az alanyváltozás időpontjában a normatív kötelezettségek a támadott jogszabályi rendelkezések alapján terhesebbek, mint a jogviszony létrehozásakor irányadó jogszabályok és ez a szerződő fél számára olyan kötelezettséget teremt, amellyel korábban nem számolhatott. A perbeli esetben az alperes számára sérelmes az, hogy a felek nem egyeztek meg a haszonbérleti díj emelésében, ezért az alperes kényszerülne perindítási pozícióba, aminek következtében az igényérvényesítéssel járó költségek előlegezése is őt terheli.

[13] 6. A Fétv. támadott rendelkezéseinek közjogi érvénytelenségét az indítványozó II. az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdésének, valamint 38. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapozva állítja. Érvelése szerint azok a szabályoknak, amelyek a termőföld hasznosításának – eladásának és bérbeadásának – kérdéseire vonatkoznak, az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése alapján sarkalatos szabályoknak kell lenniük, melyek elfogadásához a szavazáson jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazatára van szükség. A támadott rendelkezéseket azonban az Országgyűlés egyszerű többséggel fogadta el. Indítványában arra is hivatkozott, hogy a Fétv. 107. §-a alapján sarkalatosnak minősülő Fétv. 1. §-a a földdel kapcsolatos jogviszonyokat, így a haszonbérleti jogviszonyt is magába foglalja, tehát e jogviszony is sarkalatos szabályozási tárgykörnek minősül.

[14] 6.1. Az indítványozó II. az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének állított sérelme körében az alábbiakra hivatkozott: a Módtv. 1. §-a által a Ptké.-be iktatott 53/C. § a Ptké. hatálybalépése előtt megkötött szerződések esetében – amennyiben azokban a Ptké. hatálybalépését követően alanyváltozás történik – a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél vonatkozásában a szerződést új szerződésnek minősíti. A korábbi kötelmi viszonyok létrehozásakor irányadó jogszabályi rendelkezések a szerződő felek jogviszonyára már nem irányadóak. Az alanyváltozás következtében a szerződésben maradó fél tekintetében olyan kötelezettségek keletkezhetnek, amelyekkel a jogviszony létrehozásának időpontjában nem számolhatott. A szerződésben maradó félre a Módtv. 2–3. §-ának a Fétv.-be iktatott 50/A. § és 110/A. § vonatkozik, mely jogszabályi rendelkezések a szerződésben maradó fél tekintetében egyértelműen terhesebbek, mint amelyek a jogviszony keletkezésekor hatályban voltak. A Módtv. 1–3. §-ának rendelkezései tehát tiltott, visszamenőleges hatályú jogszabályi előírások, melyek a Ptké. hatálybalépését megelőzően létrejött haszonbérleti jogviszonyokat egyértelműen a haszonbérlő hátrányára változtatják meg.

[15] 6.2. Az indítványozó II. kiemelte, hogy a Módtv. rendelkezéseit a hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell, ugyanis a korábban, a Ptké. hatálybalépése előtt létrejött haszonbérleti szerződéseket minősíti át – alanyváltozás miatt – új haszonbérleti szerződésekké, s rendeli alkalmazni rájuk a szerződésben maradó haszonbérlő tekintetében hátrányos, a haszonbérleti díj egyoldalú, új tulajdonos részéről történő emelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket (Fétv. 50/A. §, 110/A. §).

[16] 6.3. Mindezekre tekintettel a Módtv. rendelkezéseivel a Ptké.-be és a Fétv.-be iktatott jogszabályi rendelkezések [a Fétv. 50/A. §-a és 110/A. §-a, valamint a Ptké. 53/C. § (2) bekezdése] az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütköznek, sértik a jogbiztonság követelményének részét képező visszaható hatályú jogalkotás tilalmát.

[17] 7. A bírói kezdeményezések részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok, részben ítélt dolognak minősülnek.

[18] 8. Az Alkotmánybíróságnak a bírói kezdeményezések alapján mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy azok megfelelnek-e a törvényben előírt feltételeknek. Az Abtv. 25. §-a szerint a bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – abban az esetben kezdeményezheti az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Az eljáró bíró tehát csak azon jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására tehet indítványt, amelyet a konkrét ügy elbírálása során kifejezetten alkalmaznia kell.

[19] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a 3058/2015. (III. 31.) AB végzésében (a továbbiakban: Abh.) a korábbi döntéseiben kifejtetteket összefoglalva bontotta ki részletesen az eljárást kezdeményező indítványokkal szemben a jogszabályok által elvárt, azok érdemi elbírálásra alkalmasságát meghatározó feltételek értelmezését.

[20] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése szerint az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Ebből következően, ha a kezdeményező bíró nem állítja, hogy a támadott normát az ügyben alkalmazni kellene, vagy nem mutat rá az alkotmányellenesnek vélt norma és az egyedi ügy kapcsolatára oly módon, hogy az összefüggés az Alkotmánybíróság számára az indítvány tartalmából egyértelműen megállapítható legyen, az alkotmánybírósági eljárás lefolytatásának – az adott norma vonatkozásában – nincs helye.

[21] Az indítványozók által hivatkozott Módtv. a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 12. §-a alapján 2016. január 7. napjától, vagyis az indítványok 2017. szeptember 14-i, illetve 2017. október 10-i benyújtását megelőzően hatályát vesztette.

[22] 8.1. Az Alkotmánybíróság már korábbi határozataiban is megállapította, hogy a bírói kezdeményezés mint normakontroll „egyedi vagy konkrét” jellege az absztrakt utólagos normakontrollhoz képest annyiban szűkebb, hogy az indítványozó bíró csak az ügyben alkalmazott jogszabályt támadhatja meg és részletesen meg kell indokolnia, hogy valóban kell azt az adott ügyben alkalmaznia. Csak ezzel biztosítható ugyanis a kezdeményezés egyedi – konkrét – normakontroll jellege” {3193/2014. (VII. 15.) AB végzés, Indokolás [7], 3058/2015. (III. 31.) AB végzés Indokolás [22]}.

[23] A Ptké. 53/C. §-ának alaptörvény-ellenességét az indítványozó II. csupán állította, ugyanakkor nem adta részletes indokát annak, hogy támadott jogszabályi rendelkezést miért kell valóban az adott ügyben alkalmaznia. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a Ptké. 53/C. §-a állított alaptörvény-ellenessége vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 25. §-ában, valamint az 52. § (1) és (1b) bekezdéseiben előírt, az Abh.-ban értelmezett feltételeknek. E tartalmi követelmény hiányában az indítvány ezen részében érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

[24] 8.2. Az indítványozó I. kezdeményezésének vizsgálata során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói kezdeményezés a Ptké. 53/C. §-a alaptörvény-ellenességét állító részében nem felel meg az Abtv. 52. §-ában meghatározott tartalmi követelményeknek, amelyek szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdése szerint a kérelem – többek között – akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, vagyis nem elegendő az Alaptörvény egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alaptörvény egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti {3201/2013. (X. 31.) AB határozat, Indokolás [35]}. Az indítvány nem indokolja meg a Ptké. támadott rendelkezésére vonatkozóan azt, hogy miért sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. A jelen ügyben az indítvány az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését nevesíti ugyan, mint megsértett rendelkezést, de ezt követően csak a folyamatban lévő konkrét ügy egyedi jogalkalmazási kérdéseit számba véve fogalmaz meg bíráló észrevételeket, és nem terjeszt elő releváns alkotmányjogi érvelést az Alaptörvény ezen rendelkezésének állított sérelmével összefüggésében [hasonlóan döntött az Alkotmánybíróság a 3009/2012. (VI. 21.) AB határozatban]. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezen részében nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltételnek.

[25] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése szerint a vizsgálat kizárólag a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Mivel a bírói indítvány a fentiekben kifejtett okokból nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt és az Abh.-ban értelmezett feltételnek, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelmény hiányában az indítvány ezen részében érdemben nem bírálható el, ezért azt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

[26] 9. Az Alkotmánybíróság a 3278/2017. (XI. 2.) AB határozatban már vizsgálta a Fétv. 50/A. §-ának, valamint 110/A. §-ának alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, P) cikkével és 38. cikk (1) bekezdésével összefüggésben és az indítványozó bírók kezdeményezését elutasította.

[27] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az indítványoknak a Fétv. 50/A. §-ának, valamint 110/A. §-ának alaptörvény-ellenességét állító részében ítélt dolog áll fenn, mivel a bírói kezdeményezések az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabályi rendelkezések vizsgálatára irányulnak és az indítványozó bírók az Alaptörvénynek ugyanazokra a rendelkezéseire és azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kérik az alaptörvény-ellenesség megállapítását. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 31. § (1) bekezdése szerinti törvényi feltétel fennállását állapította meg, erre tekintettel az indítványokat az Abtv. 64. § f) pontja alapján visszautasította.

[28] 10. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványokat visszautasította, a támadott jogszabályi rendelkezéseknek a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt a 26.P.87.419/2017. számon folyamatban lévő ügyben és a Szombathelyi Járásbíróság előtt a 18.P.20.965/2017. számon folyamatban lévő ügyben való alkalmazásának kizárásáról nem kellett rendelkeznie.

Budapest, 2017. november 28.

Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró

	Dr. Balsai István s. k.,		Dr. Horváth Attila s. k.,		Dr. Juhász Imre s. k.,
		alkotmánybíró		alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/1808/2017.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek