3059/2019. (III. 25.) AB végzés
3059/2019. (III. 25.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2019.03.25.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.329/2017/4. számú ítélete, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1995. évi LX. törvény 31. § (2) bekezdése, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi LXLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény 127. § (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Galambos Károly ügyvéd, 1054 Budapest, Alkotmány utca 4. I/105.) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1995. évi LX. törvény (a továbbiakban: Módtv. 1.) 31. § (2) bekezdése, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi LXLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Módtv. 2.) 127. § (1) bekezdés a) pontja, továbbá a Kúria Mfv.II.10.329/2017/4. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.489/2016/5. számú ítélete, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.M.1511/2015/17. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban, illetve annak kiegészítésében foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 1.2. Az indítványozó 2002-től kormány-főtanácsadói munkakörben állt közszolgálati jogviszonyban a Miniszterelnöki Hivatalban. A hivatalvezető miniszter 2005-től a Területpolitikai Kormányzati Hivatal vezetőjének nevezte ki. 2006 novemberében a hivatalvezetői megbízatását visszavonták, és – miután a felajánlott munkakört nem fogadta el – a közszolgálati jogviszonyát megszüntették. Az indítványozó ezt követően keresetet indított egykori munkáltatója ellen, amelyben a vezetői megbízást visszavonó intézkedés és a felmentés jogellenességének megállapítását, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az első- és másodfokú bíróság az indítványozó felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati kérelemre eljáró Kúria 2013. június 10-én kelt ítéletével e körben az első- és másodfokú ítéleteket hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria megállapította, hogy az indítványozó vezetői megbízása visszavonására vonatkozó intézkedés és a felmentése jogellenes volt, illetve az indítványozó közszolgálati jogviszonya az alperesnél 2007. június 2-án szűnt meg.
[4] A megismételt eljárásban az indítványozó többek között arra is hivatkozott, hogy közszolgálati jogviszonya nem 2007-ben, hanem a Ktv. 60. § (5) bekezdése alapján a Kúria ítéletének meghozatalakor, 2013-ban szűnt meg, ezért ennek megfelelő mértékű jubileumi jutalom, szabadságmegváltás és végkielégítés megállapítását kérte a bíróságtól.
[5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 26.M.1511/2015/17. számú ítéletével különböző jogcímeken több mint 5 millió forint megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és megállapította, hogy a felperes azon kereseti kérelme, amelyben jogviszonya megszűnését 2013. június 10. napjában kérte megállapítani megalapozatlan volt. Az elsőfokú bíróság a Kúria ítéletének rendelkező részére hivatkozva rögzítette, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnésének megállapítása az elsőfokú bíróságot köti, az ítélet anyagi jogereje miatt a megismételt eljárásban már nem volt vitássá tehető.
[6] A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság fenti álláspontjával és a 8.Mf.680.489/2016/5. számú ítéletével – kisebb korrekciók mellett – az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A törvényszék emellett nem osztotta a felperesi fellebbezésben előadott, a jogtanácsosi munkadíjra vonatkozó álláspontot sem. A bíróság rámutatott arra, hogy a Módtv. 1. 31. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 75. § (4) bekezdését, ezért az alperes képviseletét ellátó jogtanácsost az ügyvéddel azonos díjazás illette meg.
[7] A felülvizsgálati kérelem után eljáró Kúria Mfv.II.10.329/2017/4. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az ítélet megerősítette, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnése időpontjának megállapításához anyagi jogerő kötődött, az ettől eltérő időpont megállapítására a további kereseti kérelmek körében megismételt eljárás során már nem volt lehetőség.
[8] 1.3. Az indítványozó álláspontja alapján a Kúria által is elfogadott fenti érvelés ellentétes a Ktv. 60. § (5) bekezdésével, amelyet a Kúria jogszabállyal nem támasztotta alá, ezért indokolási kötelezettségének nem tett eleget.
[9] Az indítványozó szerint az anyagi jogerőre vonatkozó bírói álláspont következtében elmaradtak a közszolgálati jogviszony általa helyesnek vélt időpontjáig igényelt többlet-járandóságok (jubileumi jutalom, szabadságmegváltás, a szolgálati idő emelkedésének megfelelő végkielégítés), mivel ezen igényeket a bíróságok 2007. július 2. napjáig vették figyelembe.
[10] Az indítványozó előadta, hogy a bíróságok a végkielégítés alapját képező idő megállapítására vonatkozóan, valamint a jogtanácsos munkadíja tekintetében helytelenül ismerték fel és alkalmazták az irányadó jogszabályokat, valamint „súlytalan átalány kártérítést” állapítottak meg számára.
[11] Az indítványozó kifogásolta, hogy a munkáltatói jogsértés csak tíz év elteltével került részben orvoslásra, mégsem kapott kellően megalapozott mértékű elégtételt.
[12] Az indítványozó szerint a megjelölt ítéletek a Nemzeti hitvalláson kívül megsértették az Alaptörvény R) cikk (1)–(3) bekezdéseit, az I. cikkét, a II. cikkét, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) és (2) bekezdését, a XVII. cikk (4) bekezdését, a XXIII. cikk (8) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését, továbbá a 26. cikk (1) bekezdését és 28. cikkét.
[13] 1.4. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítványa körében előadta, hogy a Ktv. 19. § (4) bekezdés első mondatát a Módtv. 2. 127. § (1) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte 2003. július 1-jei hatállyal. Úgy véli a 2002-ben keletkezett jogviszonya tekintetében, a szolgálati idő számításakor e hatályon kívül került rendelkezést a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (2) bekezdése alapján még figyelembe kellett volna vennie a bíróságoknak a végkielégítés mértékének meghatározásakor.
[14] Az indítványozó ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a hatályon kívül helyező jogi norma megsemmisítését „fölösleges óvatosságból” kéri.
[15] A Módtv. 1. 31. § (2) bekezdése a régi Pp. 75. § (4) bekezdését helyezte hatályon kívül, amely a kúriai ítélet indokolása szerint megszűntette az ügyvédi és jogtanácsosi képviselet tekintetében felszámítható munkadíj korábban fennállt különbségét. Ezt a jogértelmezést az indítványozó egyfelől a régi Pp. 75. § (3) bekezdésére hivatkozással vitatta, másfelől felvetette a hatályon kívül helyező rendelkezés alaptörvény-ellenességét az ügyvédek és a jogtanácsosok közötti különbségekre tekintettel.
[16] 2. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[17] 2.1. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett és azt az Abtv. 27. §-a szerint benyújtásra jogosult és érintett indítványozó (az alapügy felperese) terjesztette elő jogorvoslati joga kimerítését követően.
[18] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, ennek feltételeit az Abtv. 52. § (1b) bekezdése részletezi. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme e feltételeknek csak részben felel meg.
[19] Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó hivatkozást tartalmaz és megjelöli az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Megjelöli a sérelmezett jogszabályi rendelkezéseket és bírói döntéseket, továbbá kifejezett kérelmet terjeszt elő azok megsemmisítésére.
[20] Ugyanakkor – amint arra az Alkotmánybíróság főtitkára az indítvány kiegészítésére felhívó levele is rámutatott – az Alaptörvény R) cikk (1)–(3) bekezdéseire, a 26. cikk (1) bekezdésére és 28. cikkére, valamint a Nemzeti hitvallásra alkotmányjogi panasz nem alapítható, mert e rendelkezések nem biztosítanak az indítványozó számára alapjogot.
[21] 2.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján olyan jogszabályi rendelkezés felülvizsgálata kérhető, amelyet a támadott határozatot hozó bíróság a határozat meghozatala során alkalmazott. Amint arra az indítványozó figyelmét az Alkotmánybíróság főtitkára szintén felhívta, az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletek meghozatala során a bíróságok az indítványozó által támadott törvényi rendelkezések egyikét sem alkalmazták, így a panasz e tekintetben sem elégíti ki az Abtv. által támasztott követelményeket.
[22] 2.3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Ez a feltétel a jelen ügyben benyújtott panasz vonatkozásában nem teljesült.
[23] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a hatalommegosztás rendszerében a többi állami szervnek a bíróságok jogértelmezését – különösen, ha az értelmezés a Kúria határozatában jelenik meg – el kell ismernie {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
[24] Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. „Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem” {3060/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [41]}.
[25] Az indítványozó a vélt alapjogsérelmek alapjának különösen azt tekintette, hogy a bíróságok helytelenül jutottak arra a következtetésre, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnése időpontjának megállapításához anyagi jogerő kötődött, így azt a megismételt eljárás során eljáró bíróságok a régi Pp. 229. § alapján nem tekintették vitássá tehető kérdésnek. Kifogásolta, hogy e bírói jogértelmezés miatt nem jutott hozzá az általa igényelt mértékű járandóságokhoz.
[26] Az indítványozó ezen érveit az alapeljárásban is előadta, a bírósági ítéletek vizsgálatát tehát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a tények értékelése, és az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság.
[27] A bírói indokolás kellő terjedelmét kritizáló indítványozói aggályok vonatkozásában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott bírósági döntések részletes és konzekvens indokolást tartalmaznak az anyagi jogerő tekintetében, amelynek során a Kúria arról is számot adott, hogy miért nem alkalmazta az indítványozó által felhívott jogszabályokat. Következésképpen azon okból, hogy a bíróságok az indítványozó érvelésétől eltérő álláspontra helyezkedtek, nem helytálló az indítványozó azon kifogása, hogy a bíróságok nem indokolták kellőképpen döntésüket.
[28] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a végkielégítés alapját képező idő megállapítására vonatkozóan, valamint a jogtanácsos munkadíja tekintetében állított vélt sérelmek ugyancsak nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkoznak, a bíróság jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott ítéletekben foglalt döntéseket, azok hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek a döntések Alkotmánybíróság általi megvál-
toztatása érdekében.
toztatása érdekében.
[29] Az indítványozó utalt arra is, hogy a peres eljárás nem felel meg az időszerűség követelményének, sérti ügyének ésszerű időn belüli elbírálásához fűződő alapjogát.
[30] Az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza, hogy utólag a bírói döntés esetleges alaptörvény-ellenességének megállapításával, illetve megsemmisítésével már nem tudja orvosolni az eljárás résztvevőinek az eljárás elhúzódásából eredő sérelmét. Sőt, a megsemmisítéssel a bírósági eljárás újra kezdetét venné, így a per csak tovább húzódna {3113/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [18]}.
[31] A fentiek alapján az indítvány nem tartalmaz olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.
[32] 3. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. és 29. §-aiban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaira tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2019. március 12.
Dr. Horváth Attila s. k., |
||||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Balsai István s. k., |
Dr. Czine Ágnes s. k., |
Dr. Juhász Imre s. k., |
|||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Sulyok Tamás s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1047/2018.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás