3093/2019. (V. 7.) AB végzés
3093/2019. (V. 7.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2019.05.07.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 20.Bf.669/2018/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. Szkalka Tamás, 1111 Budapest, Bartók Béla út 14. I/10.) útján eljárva, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.B.20.157/2017/17. számú ítéletének, valamint a Fővárosi Törvényszék 20.Bf.669/2018/4. számú végzésének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg azokat. Az indítványozó álláspontja szerint a döntések ellentétesek az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített véleménynyilvánítás szabadságával.
[2] 2. Az indítványra okot adó ügyben az indítványozót a Budapest VI. és VII. Kerületi Ügyészség becsületsértés vétségével vádolta meg. A vád alapja, hogy a BRFK VI. Kerületi Rendőrkapitányság járőrei az indítványozóval szemben intézkedést kezdeményeztek közlekedési szabálysértés miatt. Mivel az indítványozó nem tudta hitelt érdemlően igazolni a személyazonosságát, a rendőrök előállították. Ennek során az indítványozó a rendőröket obszcén kifejezésekkel illette, melyet követően az intézkedő rendőr feljelentést tett a rendőrkapitányságon.
[3] Az első fokon eljáró bíróság hivatkozott arra a bírói gyakorlatra (BH 1981.220., BH 1992.296., BH 1998.317., BH 2000.285., BH 2001.462.), amely szerint valamely tényállításnak a becsület csorbítására való alkalmasságát nem a sértett szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem aszerint, hogy a kifejezések objektív értelmezése alapján a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmasak-e a becsület csorbítására. A bíróság rámutatott arra is, hogy különbséget kell tenni a hivatalos személy által tett, illetve a hivatalos személyről tett megállapítások között, az emberi méltóság védelme a hivatalos személyeket is megilleti.
[4] Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Törvényszék az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét minden tekintetben megalapozottnak találta, és azt végzésben helybenhagyta.
[5] 3. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített véleménynyilvánítási szabadság sérelmét állította. Hivatkozott arra, hogy a közhatalmat gyakorlókkal szemben a véleménynyilvánítási szabadság tágabb, mint más személyeknél, továbbá az állami tisztségviselők alkotmányosan védett magánszférája is szűkebb másokénál. Utalt arra, hogy a bíróság szerint becsületcsorbításra alkalmas kifejezések értékítéletet fejeztek ki, amelyek egy intézkedés során, azzal összefüggésben jelentek meg. Az indítványozó álláspontja szerint a kifejezések nem voltak öncélúak, hanem a közhatalmat gyakorló rendőrök intézkedésére vonatkoztak. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 13/2014. (IV. 18.) AB határozatára, mely az értékítéletet kifejező véleménynyilvánítások különösen erős védelmét hangsúlyozta, amelynek keretében a túlzás vagy a provokáció is megengedett. Az alkotmányjogi panaszban megfogalmazottak szerint az eljáró bíróságok nem értékelték, hogy az indítványozó a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolta, amelynek a konkrét esetben meg kellett volna előznie a sértettek becsületéhez való jogát.
[6] 4. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.
[7] Az Abtv. 27. §-a alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés
a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és
b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”.
[8] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
[9] Az indítványozó megjelölte az indítványozó jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítványban kifejtette az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], és kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[10] Az indítványozó a támadott döntést 2018. szeptember 7-én vette át, és az alkotmányjogi panasz beadványát 2018. október 26-án – az Abtv. 30. § (1) bekezdésben rögzített határidőn belül – nyújtotta be. Megállapítható továbbá, hogy a Fővárosi Törvényszék döntésével szemben nem állt további rendes jogorvoslat a rendelkezésére.
[11] Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[12] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése kimondja, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig felsorolja a határozottság követelményeit az alkotmányjogi panasz esetén. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében a kérelemnek tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[13] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy az indítványozó teremt-e okozati összefüggést az Alaptörvény IX. cikke és a sérelmezett bírói döntés között.
[14] 5. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése mindenki számára biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát, a (4) bekezdés ugyanakkor rögzíti, hogy „[a] véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére”.
[15] Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy önmagában a kifejezés nyersessége vagy akár obszcén tartalma nem eredményezi azt, hogy a kifejezés nem tartozik a véleménynyilvánítás szabadságának a védelmi körébe. Ha azonban a használt kifejezés nem a közhatalmi tevékenységnek a kritikája, hanem pusztán az emberi méltóságot sértő személyeskedés, akkor az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése folytán nem lehet sikerrel hivatkozni a véleménynyilvánítás szabadságának védelmére. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése a közügyek megvitatásával semmilyen kapcsolatban nem álló trágár szitkozódásra nem biztosít szabadságot.
[16] Jelen esetben az állapítható meg, hogy az indítványozó megnyilvánulásának oka volt ugyan a rendőri intézkedés, ám kijelentései nem magára az intézkedésre, hanem az intézkedő rendőrök személyére vonatkoztak. Így a véleménynyilvánítási szabadság magasabb védelmi szintje erre az esetre nem vonatkozik. Fel sem merült továbbá, hogy a kifejtett vélemények a közügyek vitatásával lennének kapcsolatban: a véleménynyilvánításra kizárólag az indítványozó és az érintett rendőrök közti kommunikációban került sor, a véleménynyilvánításnak nem volt célja valamilyen információ átadása.
[17] 6. Az Alkotmánybíróság esetjoga már több alkalommal foglalkozott a véleménynyilvánítási szabadság és a közhatalmat gyakorló személy jó hírnevének, becsületének kollíziójával [pl. 3329/2017. (XII. 8.) AB határozat, 3236/2018. (VII. 9.) AB határozat]. A mérlegelés eredménye az eset körülményeinek függvényében eltérő lehet, de egyértelmű az Alkotmánybíróság álláspontja abban a kérdésben, hogy a „csak és kizárólag az érintett személy lejáratására irányuló, egyfajta szitokszóként megjelenő forma nem tartozik a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának alkotmányosan védett körébe” {1/2015. (I. 16.) AB határozat, Indokolás [35]}.
[18] Az egyértelműen kialakított gyakorlat következtében nem áll fenn a bírói döntés alaptörvény-ellenességének kételye (Abtv. 29. §), amely viszont az alkotmányjogi panasz visszautasítását eredményezi [Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pont].
[19] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.
Budapest, 2019. április 29.
Dr. Szívós Mária s. k., |
||||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Pokol Béla s. k., |
Dr. Schanda Balázs s. k., |
Dr. Stumpf István s. k., |
|||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Varga Zs. András s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1744/2018.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás