Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3299/2019. (XI. 18.) AB határozat

3299/2019. (XI. 18.) AB határozat

utólagos normkontroll indítvány elutasításáról

2019.11.18.
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának utólagos vizsgálata tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság a közérdekű adat iránti igény teljesítéséért megállapítható költségtérítés mértékéről szóló 301/2016. (IX. 30.) Korm. rendelet 4. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.


I n d o k o l á s

I.

[1]    Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 24. § (1) bekezdése alapján benyújtott indítványában ötvennyolc országgyűlési képviselő a közérdekű adat iránti igény teljesítéséért megállapít­ható költségtérítés mértékéről szóló 301/2016. (IX. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 4. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésének és a VI. cikk (2) bekezdésének a sérelmére hivatkozással.
[2]    A támadott rendelkezés az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költségeként elszámol­ható óradíjat szabályozza. Az indítványozók szerint a 4400 Ft-os óradíj eltúlzott, mert egyrészt minisztériumok esetében meghaladja a minisztériumi főosztályvezető bruttó havi illetménye alapján számolt óradíjat, holott az adatok felkutatása, összegyűjtése és rendszerezése nyilvánvalóan nem a vezetők által személyesen végzett feladat. Másrészt a területi közigazgatásban és az önkormányzatok esetében a Korm. r. 4. § (4) bekezdése szerinti óradíj eleve több, mint a szervezet bármely foglalkoztatottjának órára vetített bérköltsége. A támadott rendelkezés tehát nem a tevékenységet végző munkatársak átlagos bérköltségét veszi alapul, így ellentétben áll az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Info tv.) 29. § (3) bekezdésével, amely az adatigénylés teljesítéséért megállapítható költségtérítés körében csak a ténylegesen felmerült költség figyelembevételét teszi lehetővé. A Korm. r. mindezek alapján sérti az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdését, amely szerint a kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.
[3]    A támadott előírás ezen túlmenően azáltal, hogy egy alapjog – a közérdekű adatok megismeréséhez való jog – gyakorlását ellenérték megfizetéséhez köti, az indítványozók szerint az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését is sérti. Az indítványozók nem vitatják, hogy a közszféra erőforrásaival való észszerű gazdálkodás követelménye indokolhatja a munkaerő-ráfordítással kapcsolatos költségek megtérítésének előírását. A jogalkotó azonban a ténylegesen felmerülő költség észszerű mértékétől elrugaszkodva határozta meg a munkaóránként felszámítható költségtérítés összegét, a korlátozás ezért nem tesz eleget az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti arányosság követelményének.

II.

[4]    1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

„VI. cikk (3) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.”

„15. cikk (4) A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.”


[5]    2. Az Info tv. érintett rendelkezése:

„29. § (3) Az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről, annak tárolási módjától függetlenül az igénylő másolatot kaphat. Az adatot kezelő közfeladatot ellátó szerv az adatigénylés teljesítéséért – az ­azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően – költségtérítést állapíthat meg, amelynek összegéről az igénylőt az igény teljesítését megelőzően tájékoztatni kell.”

[6]    3. A Korm. r. támadott rendelkezése:

„4. § (4) Az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás összes költségeként legfeljebb munkaóránként átlagosan 4400 Ft vehető figyelembe.”

III.

[7]    1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az indítvány megfelel-e a törvényi feltételeknek és érdemi elbírálásra alkalmas-e.
[8]    Az utólagos normakontroll indítványt az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontjába foglaltaknak meg­felelően az arra jogosultak, az országgyűlési képviselők egynegyedét elérő számú, ötvennyolc országgyűlési képviselő nyújtotta be.
[9]    A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek eleget tesz, tartalmazza ugyanis: a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 24. § (1) bekezdés]; b) az eljárás megindításának indokát (Korm. r. alapvető jogot sértve és magasabb szintű jogszabályba ütköző módon határozza meg a közérdekű adatigénylés teljesítéséért megállapítható költségtérítés mértékét); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [Korm. r. 4. § (4) bekezdés]; d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés, 15. cikk (4) bekezdés]; e) az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[10]    Megjegyzendő: az indítvány benyújtását követően, 2018. június 29-én hatályba lépett Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása, amely változatlan szöveggel az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdéséből a (3) bekezdésbe helyezte át a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésének a sérelme helyett a (3) bekezdés sérelmét vizsgálta.

[11]    2. Az eljárás során az igazságügyi miniszter megküldte az Alkotmánybíróságnak az indítványban foglaltakkal kapcsolatos álláspontját.

IV.

[12]    Az indítvány nem megalapozott.

[13]    1. Az Alkotmánybíróság először a normahierarchia sérelmét – a Korm. r. 4. § (4) bekezdésének az Info tv. 29. § (3) bekezdésébe ütközését, és emiatt az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésével való ellentét fennállását – állító indítványozói hivatkozást vizsgálta meg.

[14]    1.1. A magasabb szintű jogszabályba ütközés esetén alkalmazott alkotmánybírósági gyakorlat szerint „a jogállamiság [B) cikk (1) bekezdés] alkotmányos alapját jelentő jogbiztonság elvének egyik garanciája a jogforrási hierarchia érvényesülése. A jogforrási hierarchia azt jelenti, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály tartalma nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabály rendelkezéseivel {3132/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [42]; 3152/2016. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [14]}. A jogszabályoknak a jogforrási hierarchiában elfoglalt helyét az Alaptörvény rögzíti [15. cikk (4) bekezdés, 18. cikk (3) bekezdés, 32. cikk (3) bekezdés, 41. cikk (5) bekezdés], a magasabb szintű jogszabállyal ellentétes szabályozás ezért egyúttal az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdésének a sérelmét is jelenti, amely szerint jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel” {3019/2017. (II. 17.) AB határozat, Indokolás [26]; idézi: 15/2018. (X. 8.) AB határozat, Indokolás [25]; vö. még: 5/2019. (III. 11.) AB határozat, Indokolás [21]–[24]}.
[15]    Az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdése a normahierarchia részeként írja elő, hogy a kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is utal arra, hogy „[a]z Alaptörvény juttatja kifejezésre a hierarchikus rendet, a jogszabályok egymáshoz és az Alaptörvényhez való viszonyát” {21/2017. (IX. 11.) AB határozat, Indokolás [22]; 15/2018. (X. 8.) AB határozat, Indokolás [26]}. Az Alaptörvény előbb hivatkozott bekezdése biztosítja, hogy az Országgyűlés által megalkotott törvény tartalmát a kormány rendeleti formát öltő döntése ne ronthassa le.
[16]    1.2. A Korm. r. megalkotására az Info tv. 72. § (1) bekezdésének – a 2015. évi CXXIX. törvénnyel módosított – b) pontjába foglalt felhatalmazó rendelkezés alapján, az Info tv. 2015. október 1-jei hatállyal részben módosított, részben újonnan beiktatott 29. § (3)–(6) bekezdéseire tekintettel került sor.
[17]    Közérdekű adatigénylés esetében ezt megelőzően csak az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről készülő „másolat készítéséért” – az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően – lehetett költségtérítést kérni a törvény szerint. Mivel végrehajtási rendelet nem volt, a gyakorlat alakította ki a figye­lembe vehető költségelemeket: a Nemzeti Adatvédelmi- és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) gyakorlata szerint e körben az adathordozó anyagköltségét és postaköltséget lehetett felszámolni, azonban például amortizációs költséget vagy munkadíjat nem (lásd például: NAIH/2015/2141/5/V. számú jelentés; NAIH/2015/4376/7/V. számú jelentés).
[18]    Ezen a helyzeten változtatott az Info tv. 2015. október 1-jén hatályba lépett módosítása, ezt követően ugyanis a 29. § (3) bekezdése már generálisan az „adatigénylés teljesítéséért” és nem csupán a „másolat készítéséért” teszi lehetővé – de továbbra sem kötelezővé – költségtérítés megállapítását. Költségtérítésre a korábbi előírásnak megfelelően csak a felmerült költség mértékéig terjedően van lehetőség [29. § (3) bekezdés]. A 29. § (5) bekezdése ezen kívül törvényi szinten rögzíti a figyelembe vehető költségelemeket is: egyrészt – lényegében a kialakított gyakorlatot kodifikálva – a jogalkotó e körbe sorolta az igényelt adatokat tartalmazó adathordozónak, illetve az adathordozónak az igénylő részére történő kézbesítésének a költségét; másrészt pedig új elemként bevezetésre került az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költsége. A 2015. évi CXXIX. törvény javaslatának indokolása szerint „[a] törvény ezen elemek közé csak olyan költségeket sorol, amelyek az igényelt adat rendelkezésre bocsátásával közvetlen kapcsolatban állnak, és ténylegesen felmerülnek az adatigénylés teljesítése során”. Az Info tv. 29. § (6) bekezdése értelmében az (5) bekezdésben meghatározott költségelemek megállapítható mértékét jogszabály határozza meg. A részletszabályokat ezt követően a végrehajtási rendeletként meghozott és 2016. október 15-én hatályba lépett Korm. r. tartalmazza.

[19]    1.3. A munkaerő-ráfordításért megállapítható költségtérítésnek mint a jogrendszerbe bevezetett új jogintézménynek az előírásai – definíciója, feltételei, számítási szabályai és az ahhoz kapcsolódó jogorvoslati útra vonatkozó rendelkezések – a következőképpen foglalhatók össze.
[20]    A jogalkotó egyrészt meghatározta, hogy mi tekinthető munkaerő-ráfordításnak: munkaerő-ráfordításként az igényelt adat felkutatásához, összesítéséhez és rendszerezéséhez, az igényelt adat adathordozójáról másolat készítéséhez és a másolaton a meg nem ismerhető adatok felismerhetetlenné tételéhez szükséges időtartam vehető figyelembe [Korm. r. 3. § (2) bekezdés; vö. még: Korm. r. 3. § (3) bekezdés az elektronikus úton teljesített adatigénylés esetében a másolat készítéséhez szükséges időtartam figyelembe vételének lehetősége].
[21]    Másrészt a jogszabály előfeltételként rögzíti, hogy munkaerő-ráfordítás költségként történő felszámítására kizárólag abban az esetben van lehetőség, ha az adatigénylés teljesítése a közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár [Info tv. 29. § (5) bekezdés c) pont], továbbá az első 4 munkaóra eleve nem számolható fel [Korm. r. 3. § (1) bekezdés]. Az Info tv. tehát abból indul ki, hogy bár a közérdekű adatigénylés teljesítése szükségképpen együtt jár bizonyos mértékű munkaerő-ráfordítással, de a költségek csak különösen indokolt esetben háríthatóak át az adatigénylőre.
[22]    Harmadrészt a Korm. r. 4. §-a tartalmazza a szóban forgó költségtérítési elem kiszámításának a szabályait, az adatigénylés teljesítésének tényleges költségeként figyelembe vehető összegeket: a munkaerő-ráfordítás összes költségét a munkaerő-ráfordítás személyenkénti költségeinek összegeként kell megállapítani, és személyenként a kerekítés szabályainak megfelelően egész órára kell kerekíteni. A munkaerő-ráfordítás személyenkénti költségét pedig akként kell meghatározni, hogy az adatigénylés teljesítésében közreműködő személy által az adatigénylés teljesítésével összefüggésben teljesített munkaórák számát meg kell szorozni e személy egy munkaórára eső tényleges munkaerőköltségével, ahol tényleges munkaerőköltségnek az e személyt megillető rendszeres személyi juttatások összegét kell tekinteni. Az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás összes költségeként pedig – az indítványozók által támadott szabály szerint – legfeljebb munkaóránként átlagosan 4400 Ft számolható fel (vö.: Korm. r. 5. §-ába foglalt kiegészítő szabály).
[23]    Az igazságügyi miniszter állásfoglalása szerint a Korm. r. 4. § (4) bekezdése szerinti maximális mértéket a Központi Statisztikai Hivatal által a jogszabály-előkészítés során szolgáltatott, a központi költségvetési szerveknél teljes munkaidőben alkalmazásban álló köztisztviselőkre számított, egy munkaórára vonatkozó bruttó kereseti adatok alapján, annak a kerekítésével (mivel a pontos összeg 4353,4 Ft volt) határozták meg. Azért ehhez az összeghez igazították a jogszabályi előírást, mert közérdekű adatigénylés teljesítésére számos, jogállását, működési kereteit tekintve eltérő szervtípus köteles, és e szervek foglalkoztatottjai is eltérő jogállási törvények hatálya alá tartoznak, tehát „általános maximum szükségképpen csak valamely generális előfeltevés alapján állapítható meg”. A jogalkotó pedig azzal az előfeltevéssel élt, hogy az adatigényléseket jellemzően központi államigazgatási szervek teljesítik, ezért az itt köztisztviselőként foglalkoztatott személyek átlagkeresetét indokolt alapul venni. A miniszter hangsúlyozta: egyrészt, ha az adatkezelő olyan foglalkoztatottja útján teljesíti az adatigénylést, akinek az óradíja nem éri el a Korm. r. 4. § (4) bekezdésében meghatározott összeget, akkor is kizárólag a ténylegesen felmerült költség megtérítését követelheti az adatigénylőtől. Másrészt, ha az adatkezelő a Korm. r. 4. § (4) bekezdésébe foglalt mértéket meghaladó mértékű munkaerő-ráfordítással teljesíti kötelezettségét, akkor az ebből eredő többletköltségek viselésére nem kötelezheti az adatigénylőt.
[24]    A munkaerő-ráfordítás összegét tehát a konkrét munkafolyamat alapján kell kiszámolni, amelynek során nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy hány személy vett részt az adatigénylés teljesítésében és ők összesen mennyi munkaórát töltöttek a feladat elvégzésével. A költségtérítés összegét az érintett személy(ek) egy munkaórára eső munkaerőköltsége is befolyásolja. Az összeg megalapozottságát és így a transzparenciát alátámasztandó az adatkezelőnek – a NAIH vonatkozó gyakorlatát is figyelembe véve – ki kell mutatnia, hogy „hány fő, hány munkaóráját számolták el, és munkakörhöz kapcsolódó személyenkénti bontásban munkaóránként mekkora összeget vettek figyelembe” (lásd NAIH: Beszámoló a 2018. évi tevékenységről, 124. oldal) Ebben az összefüggésben tehát a Korm. r. 4. § (4) bekezdése szerinti óradíj csak egy maximális összeg, olyan korlát, amelyet akkor sem lehet átlépni, ha a 4. § (3) bekezdés alapján kiszámított tényleges óradíj ennél esetleg magasabb lenne.
[25]    Negyedrészt az Info tv. 29. § (4) bekezdése szerinti esetekben a költségek megelőlegezésétől is függővé lehet tenni az adatigénylés teljesítését (vesd össze még: Korm. r. 6. §). A költségtérítés mértékéről azonban – akár annak előzetes, akár utólagos megfizetésére kerül sor – az adatigénylőt minden esetben előre kell tájékoztatni [Info tv. 29. § (3) bekezdés].
[26]    Ehhez kapcsolódik végezetül ötödrészt az a szabály, amely szerint az adatigénylő az adatigénylés teljesítéséért megállapított költségtérítés összegének felülvizsgálata érdekében bírósághoz fordulhat. Az adatkezelő részéről a pontos kalkuláció és a költségek dokumentumokkal történő alátámasztása azért is jelentőséggel bír, mert egy esetleges jogvitában az adatkezelő felelőssége annak bizonyítása, hogy a költségelemek miből tevődtek össze: a bírósági eljárásban a költségtérítés összegének megalapozottságát az adatkezelőnek kell bizonyítania. A bíróság döntésével az összeget megváltoztathatja, vagy a közfeladatot ellátó szervet annak megállapítása tekintetében új eljárásra kötelezheti [Info tv. 31. § (1)–(2) és (7) bekezdés].
[27]    Összefoglalva: az adatigénylés teljesítése során igénybe vett munkaerő-ráfordításért nem kötelező a költségtérítés megállapítása, és ha erre sor is kerül, sem az Info tv., sem a Korm. r. nem határozza meg előre a munkaerő igénybevételéért felszámítható pontos összeget, az ugyanis a tényleges munkaerő-költségtől függ. Munkaerő-ráfordítás felszámítása esetében az összeg mind az Info tv., mind a Korm. r. előírásai szerint igazodik a valós, tényleges költséghez azzal, hogy a fizetendő óradíj a Korm. r. 4. § (4) bekezdése szerinti 4400 Ft/óra összegnél semmilyen körülmények között nem lehet magasabb.

[28]    1.4. A fentiek alapján megállapítható, hogy a Korm. r. 4. § (4) bekezdése, amely csupán az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás munkaóránként felszámítható maximális összegét – felső határát – határozza meg, nem ellentétes az Info tv. 29. § (3) bekezdésének azon előírásával, amely szerint az adatigénylés teljesítéséért az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően lehet költségtérítést megállapítani.

[29]    2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy a támadott előírás sérti-e az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdését – az Alaptörvény hetedik módosításának 2018. június 29-én történő hatályba lépéséig a VI. cikk (2) bekezdését –, amely alapvető jogként garantálja a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot.

[30]    2.1. A közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog (összefoglaló néven: az információszabadság) az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített gyakorlata szerint „az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát és állami elismerését, továbbá biztosítását jelenti”, ami azért lényeges, mert az „információkhoz való hozzáférhetőség, az információk szabad áramlása különösen a közhatalom és az állam szervei tevékenységének átláthatósága körében alapvető jelentőségű” [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 185.; az Alaptörvény hatályba lépése előtti alkotmánybírósági gyakorlat megerősítése tekintetében lásd: 13/2019. (IV. 8.) AB határozat, Indokolás [25]}.
[31]    „Az információszabadság és az azon alapuló alapjogi jogviszony tartalma kötelezettséget teremt a közfeladatot ellátó szervek és személyek számára, hogy bizonyos, a közfeladataikkal összefüggésbe hozható, illetve azt jellemző adatokat proaktív módon nyilvánosságra hozzanak, vagy igény esetén hozzáférhetővé tegyenek. Másrészről pedig a közösség minden tagját megilleti a jog ezen adatok megismerésére és terjesztésére. Mindezek mögött alapvetően két, egymással összefüggő indok áll: egyrészt a közhatalom működéséről való tájékozott véleményformálás feltételeinek a megteremtése, másrészt a demokratikus és hatékony működés külső kontrollja és ösztönzése. Az állam működéséről való tájékozott véleményformálás elengedhetetlen a hatalomgyakorlók tevékenységének megítéléséhez és számonkéréséhez, a közhatalmi döntésalkotásra, a közügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás gyakorlásához, tágabb értelemben a közügyekhez kapcsolódó nyilvános, tényeken alapuló diskurzus kialakulásához. […] Az információhoz való hozzáférés, a közérdekű információ megismerésének joga alapvetően megelőzi és elősegíti a véleményalkotást, a közérdekű adat terjesztésének a joga azonban lényegében már a véleménynyilvánítási jog részeként értékelhető. Az információszabadság nem az érintett szervek hatékony működésének a kárára érvényesül, hanem elvileg éppen ellenkezőleg: bár a transzparencia biztosítása adott esetben idővel, munkaerő-forrás igénybevételével és költséggel járhat, ugyanakkor ez valójában a demokratikus és hatékony működés egyik biztosítéka. Az ugyanis, hogy a közfeladat ellátásával kapcsolatos adatok eleve nyilvánosak vagy igény esetén hozzáférhetőek, a működés társadalmi ellenőrzésének egyik eszköze, és ezáltal a hatékony(abb) működés egyik garanciája is. Az információszabadság tehát az egyik nevesített kommunikációs alapjog, amelynek az alapjogok rendszerében a véleménynyilvánítási joggal való összefüggése miatt kitüntetett szerepe van, és ahogy a véleménynyilvánítási jognak, úgy az információszabadsághoz való jognak is kevés más joggal szemben kell engednie {30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 170–171. és 178., Abh1. [21/2013. (VII. 19.) AB határozat], Indokolás [39]}. Ennek a követelménynek mind a jogi szabályozásban, mind pedig a gyakorlatban tükröződnie kell, és az Alkotmánybíróság is ennek figyelembevételével alakítja a gyakorlatát.” {13/2019. (IV. 8.) AB határozat, Indokolás [28]–[33]}
[32]    Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság a 3252/2016. (XII. 6.) AB határozatban rámutatott a következőkre: „Az Alaptörvényben rögzített alapvető jognak tehát a közérdekű adatok megismerésére irányuló adatigénylés útján lehet érvényt szerezni (már amennyiben a közérdekű adatok proaktív közzétételére nem kerül sor). Az adatigénylés jogosítványa nélkül a közérdekű adatok megismeréséhez való jog valódi alanyi jogot nem is tudna jelenteni. Az alapvető jog biztosításával ezért elválaszthatatlanul összefonódik az adatigénylés lehetőségének, illetve az adatigény teljesítésének megfelelő biztosítása.” (Indokolás [25])

[33]    2.2. Az indítványozók nem támadják azt a törvényi szabályt, amely az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás miatt költségtérítés megállapítását teszi lehetővé, sőt kifejezetten elismerik, hogy a közszféra erőforrásaival való észszerű gazdálkodás követelménye indokolhatja e költségek felszámítását az adatigénylőnek. A kérelem pusztán azon alapszik, hogy az indítványozók véleménye szerint a Korm. r. 4. § (4) bekezdésében a jogalkotó a ténylegesen felmerülő költség észszerű mértékétől elrugaszkodva határozta meg a munkaóránként felszámítható költségtérítés összegét. Az indítványhoz kötöttség előírására figyelemmel [az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik] az Alkotmánybíróságnak azt kellett tehát megvizsgálnia, hogy kifejezetten a Korm. r. 4. § (4) bekezdése korlátozza-e az információszabadságot.
[34]    A jelen határozat indokolásának IV/1.2. pontjában (Indokolás [16] és köv.) foglaltakra visszautalva az Alkotmánybíróság ismét hangsúlyozza azt, hogy az Info tv. és a Korm. r. is csak az adatigénylés teljesítésével felmerülő tényleges, valós költség felszámítását teszi lehetővé. A Korm. r. 4. § (4) bekezdése pedig a felszámítható munkaóra-költség maximumát, felső határát szabályozza. E körben is szükséges rámutatni arra, hogy ha a tényleges munkaerő-költség ennél kisebb, akkor költségtérítésként csak ennek a tényleges összegnek a megfizetését lehet előírni. A támadott rendelkezés tehát ebben az összefüggésben nem az információszabadság korlátja, hanem bizonyos értelemben – a felső korlát bevezetésével – a közérdekű és közérdekből nyilvános adatokhoz való hozzájutást segíti akkor, ha az adatkezelő – élve az Info tv. adta lehetőséggel – a szükséges munka ellentételezésére költségtérítés felszámítása mellett dönt. A Korm. r. 4. § (4) bekezdése ugyanis ebben az esetben biztosítja, hogy a az adatigénylés teljesítéséért munkaóránként felszámítható összeg (óradíj) egy bizonyos határt ne lépjen át. Ez azt is jelenti, hogy a rendelkezés megsemmisítése esetében az adatigénylők a fennállónál hátrányosabb helyzetbe kerülnének, hiszen a felszámítható óradíjnak nem lenne maximuma.
[35]    A fentiek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a támadott rendelkezés nem tekinthető az információszabadságot korlátozó előírásnak.

[36]    3. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság sem az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdése, sem pedig a VI. cikk (3) bekezdése sérelmét nem állapította meg a Korm. r. 4. § (4) bekezdésével kapcsolatban, az indítványt a rendelkező részben írtak szerint elutasította.

Budapest, 2019. október 29.

Dr. Szabó Marcel s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

Dr. Salamon László s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: II/1808/2016.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére