3175/2020. (V. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2020.05.21.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.20.024/2018/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó személyesen eljárva alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Pfv.20.024/2018/8. számú ítélete ellen, alaptörvény-ellenességének megállapítása és a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.099/2017/7. számú ítéletére, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 2.G.40.228/2013/103. számú ítéletére kiterjedő hatályú megsemmisítése iránt.

[2] Előzményként az indítványozó előadta, hogy a jogerős bírósági döntés ellen alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelynek érdemi elbírálására a folyamatban volt felülvizsgálati eljárásra tekintettel nem került sor, ezért most ismételten – de a felülvizsgálati eljárásban született ítélettel szemben – terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.

[3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozót a helyi önkormányzat képviselő testülete a 73/2009. számú ÖK határozatával – az önkormányzat által alapított – nonprofit közhasznú kft. ügyvezetőjének választotta, határozott időtartamra. Egyidejűleg létrejött egy megbízási szerződés, mely tartalmában lényegében az ellátandó feladatokat és a díjazást tartalmazta. Később az önkormányzat a 224/2010. (VIII. 9.) számú önkormányzati határozatában az indítványozót az ügyvezetői tisztségből visszahívta.

[4] Az indítványozó által megbízási szerződés felmondása jogellenességének megállapítása iránt indított perben a bíróság részletes bizonyítást lefolytatva (okiratok, tanúmeghallgatás) azt állapította meg, hogy a felperes 2009. március 23. napjától 2010. február 18. napjáig munkaviszony, ezt követően megbízási jogviszony keretében látta el feladatait. A 2009. március hó 23. napján kelt megbízási szerződést a bíróság semmisnek tekintette, mivel az jogszabályba ütközött, ezért a felmondásra a 2009. március hó 23. napján megkötött szerződés szabályai nem vonatkozhatnak. Kitért a bíróság arra is, hogy a felperesnek azon előadását, miszerint a képviselő testület határozata nem tekinthető taggyűlési határozatnak, mivel a taggyűlés összehívásának jogszabályban rögzített feltételei nem állnak fenn nem vizsgálta, mivel ez a hivatkozás csak a társasági határozat felülvizsgálata iránti perben lett volna vizsgálható. A bíróság azt is kifejtette, hogy önmagában a vezető tisztség elfogadása nem jelenti automatikusan a megbízási jogviszony létrejöttét, mivel az munkaviszony illetve megbízási jogviszony keretében is ellátható. Az elsőfokon eljáró bíróság mindezekre tekintettel a keresetet elutasította.

[5] Az indítványozó fellebbezése nyomán eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[6] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal élt. Álláspontja szerint mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásban a bíróságok az ítéleti tényállást iratellenesen állapították meg, a bizonyítékokat hibásan, nem okszerűen mérlegelték. A bíróságok ezen eljárása – véleménye szerint – oly mértékű megalapozatlanságot eredményezett, hogy az ítélet hatályon kívül helyezése lett volna indokolt a vonatkozó, Kúria által követett következetes bírói gyakorlat szerint. A bíróságok sérelmezett eljárása – bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése, iratellenesség, egyes bizonyítékok értékelésének elmulasztása, a hamis tanúzás figyelmen kívül hagyása – az indítványozó álláspontja – szerint az érdemi döntésre alapvetően kihatott. Ezáltal sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság alapelve, I. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1)–(2) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdés első fordulata, valamint 28 cikke. Emellett a sérelmezett bírósági ítéletek ellentétesek az Alaptörvény R. cikk (2) bekezdésével, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk 1. pontja rendelkezéseivel. Sértik továbbá az Alaptörvény 21. cikk (1) bekezdése b) pontját, és a 32. cikk (1) bekezdés b) pontját.

[7] Az indítványozó beadványában kérte, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az elsőfokú bíróságot a végrehajtás felfüggesztésére, a döntés végrehajtásával okozott súlyos és helyrehozhatatlan kár, illetve hátrány elkerülése érdekében. Ezen túlmenően kérte az Alkotmánybíróságot, hogy a perrel kapcsolatosan felmerült költségei viselését illetően is rendelkezzen, mentesítse az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletekben személyét terhelően megállapított illeték és költség viselése alól.

[8] Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, aki annak határidőben eleget téve, kiegészítette, illetve részben megismételte a korábbi beadványában előadottakat.

[9] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.

[10] Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett bírósági ítélettel zárult ügyben felperes volt, személyét hátrányosan érintő döntés született, amely ellen jogorvoslati lehetőségét kimerítette.

[11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria Pfv.20.024/2018/8. számú ítéletének kézbesítése 2019. február 5. napján történt, az alkotmányjogi panaszt az indítványozó 2019. április 8-án adta postára az elsőfokú bíróságnak címezve. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére a törvényes határidőn belül került sor, az ügyben perújítási eljárás nincs folyamatban.

[12] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében megjelölte az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontját, és az Abtv. 27. §-át, amely alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, valamint a megsemmisíteni kért bírósági ítéleteteket, és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Beadványaiban előadta, hogy álláspontja szerint a bírósági ítéletek miért ellentétesek az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel, ezzel részben eleget téve a határozott kérelem törvényi feltételeinek.

[13] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.

[14] Az indítványozó beadványában többek között az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság elvének sérelmét állította. Az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmének valószínűsítésére alapítható.

[15] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése tekintetében az abban megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményére hivatkozásnak csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében van helye {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]}. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése nem jogot, hanem olyan jogelvet tartalmaz, amelynek egyedi érintett vonatkozásában fennálló sérelme önmagában nem valósulhat meg, így arra alkotmányjogi panasz nem alapítható {3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [11]}. Alkotmányjogi panasz esetében az Alaptörvény B) cikkére mindezek alapján nem lehet alappal hivatkozni, mert az nem alapjogi rendelkezés {3195/2015. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [29]; 3090/2016. (V. 12.) AB határozat, Indokolás [46]}.

[16] Hasonlóképpen nem alapjogot tartalmaz az indítványozó által felhívott R) cikk, valamint a 26. cikk és a 28. cikk, így alkotmányjogi panasz ezekre szintén nem alapozható {3081/2015. (V. 8.) AB határozat, Indokolás [31]}.

[17] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének az indítványozó által állított sérelmével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság többször hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény XXIV. cikke a közigazgatási hatósági eljárás és nem a bírósági eljárás vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét {3081/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [8]; 3010/2015. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}, így a bírósági eljárás tisztességével összefüggésben a XXIV. cikkre nem alapítható alkotmányjogi panasz {3383/2019. (XII. 19.) AB végzés, Indokolás [15]; 3379/2019. (XII. 19.) AB végzés, Indokolás [15]}.

[18] Az indítványozó megjelölte még az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését, 21. cikk (1) bekezdése b) pontját, és a 32. cikk (1) bekezdés b) pontját, valamint az EJEE 6. cikk 1. pontját, azonban konkrétan ezekre vonatkozó érdemi, az ügyben felmerülő probléma szempontjából alkotmányjogilag releváns indokolást nem terjesztett elő. Az indítvány e tekintetben tehát nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdése e) pontjának.

[19] Az indítványozónak jelen alkotmányjogi panaszbeadványában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére vonatkozóan előadott érveit illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok (alkotmányjogi panaszbeadvány, bírósági ítéletek) alapján arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel. Az alkotmányjogi panasz ténylegesen arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a bíróságoktól eltérő módon értékelje azt, hogy az ügyvezetői feladatokat munkaviszony illetve megbízási jogviszony keretében látta-e el, valamint a szerződés létrejötte, annak semmissége tekintetében a bíróság által elfoglalt jogi álláspontot vizsgálja felül.

[20] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírósági döntés irányának, a bizonyítékok körének és azok bírói mérlegelésének, a megállapított tényállásnak a felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]}.

[21] 4. Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.

[22] Az indítványozó beadványában kérte az Alkotmánybíróságot, hogy hívja fel az elsőfokú bíróságot a végrehajtás felfüggesztésére, valamint a perrel kapcsolatosan felmerült költségeit illetően is rendelkezzen. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz befogadása visszautasításra került, így az Alkotmánybíróság mellőzte a felfüggesztés iránti kérelem vizsgálatát. Ami a perrel kapcsolatosan felmerült költségek viselésének kérdését illeti, az Alkotmánybíróság sem az Alaptörvény, sem az Abtv. alapján nem rendelkezik hatáskörrel erről dönteni, így az erre irányuló kérelmet szintén nem vizsgálta.

Budapest, 2020. május 5.

Dr. Varga Zs. András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

az aláírásban akadályozott

dr. Handó Tünde

dr. Pokol Béla

dr. Schanda Balázs

előadó alkotmánybíró helyett

alkotmánybíró helyett

Dr. Varga Zs. András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

az aláírásban akadályozott

dr. Szívós Mária

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/738/2019.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek