3341/2020. (VIII. 5.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2020.08.05.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.575/2018/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az Adevinta Classified Hungary Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője, a Nagy-Baranyi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nagy-Baranyi Nóra ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Kúria Pfv.IV.21.575/2018/8. számú ítélete ellen, annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve.

[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.

[3] 2.1. Az indítványozó védjegybitorlás és jellegbitorlás megállapítása és ezek jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló per (a továbbiakban: alapügy) felperese.

[4] Az indítványozó alapítói 1999. december 1. napján indították el a „hasznaltauto.hu” domain néven keresztül elérhető, használt autókkal kapcsolatos hirdetési szolgáltatásukat, amelyet az indítványozó 2001. augusztus 17-i alapítása óta végez. Az indítványozó a jogosultja a 2004. május 17-i elsőbbségű, 188.321 lajstromszámú „Használtauto.hu”, valamint a 2005. december 1-jai elsőbbségű, 187.831 lajstromszámú „Használtautó” színes ábrás védjegyeknek, továbbá a 2005. november 9-i elsőbbségű, 192.489 lajstromszámú „használtautó.hu” szóvédjegynek. Mindhárom védjegy oltalma kiterjed – egyebek mellett – a 35. osztályba sorolt reklámozás, kereskedelmi ügyletek és kereskedelmi adminisztráció szolgáltatásokra.

[5] Az alapügy alperese szintén 1999 óta üzemelteti a használt autós hirdetéseket tartalmazó, „autoweb.hu” domain néven keresztül elérhető internetes oldalát. 2001. október 2. napján regisztráltatta a „hasznaltauto.com” domain nevet, amelyet 2002 májusa óta az „autoweb.hu” internetes oldalon elérhető szolgáltatására irányít át. Ezen internetes oldal bal felső sarkában alkalmazza a „hasznaltauto” és az „autoweb.hu” szóelemek kombinációjából képzett ábrás megjelölést.

[6] Az indítványozó az alperes tevékenységét, az internetes oldalán használt vizuális- és szóelemeket ismerte, azok használatát nemcsak tartósan – csaknem 12 éven keresztül – tűrte, hanem a felek együtt is működtek. Az indítványozó 2017. január 10. napján kelt levelében azonban felszólította az alperest a domain név és a „használtautó” megjelölés használatának abbahagyására, amelynek teljesítésétől az elzárkózott.

[7] 2.2. Az indítványozó 2017. február 10. napján keresetet nyújtott be az alperessel szemben a Fővárosi Törvényszékhez (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) elsődlegesen a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) alapján – az elsőbbségi naptól fennálló – védjegybitorlás megállapítását, másodlagosan a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) alapján jellegbitorlás megállapítását és ezek jogkövetkezményeinek alkalmazását kérve. Az elsőfokú bíróság a 2018. január 17. napján kelt, 3.P.21.763/2017/24. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes 2017. január 10. napja óta bitorolja az indítványozó védjegyét, s nem fogadta el az alperesnek a Vt. 17. §-ában szereplő belenyugvás szabályára alapított védekezését.

[8] Az alperesi fellebbezés nyomán másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2018. június 12. napján kelt, 8.Pf.20.488/2018/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[9] Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A Kúria a 2020. január 15. napján kelt, Pfv.IV.21.575/2018/8. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a védjegybitorlás megállapítása iránti keresetet elutasította, az elsőfokú bíróságot a tisztességtelen piaci magatartással és a jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt másodlagosan előterjesztett kereset elbírálása tárgyában új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[10] 2.3. A Kúria ítéletével szemben az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó szerint az ítélet az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát sérti. Okfejtése szerint az a tény, hogy az alperes nem rendelkezett a Vt. 5. § (2) bekezdés a) pontja által meghatározott korábbi jogokkal, a Vt. 17. §-a szerinti korábbi jogosulti pozíciójára való hivatkozását kizárja, így az indítványozóra a belenyugvás szabálya nem alkalmazható. Mivel pedig a védjegyjog az iparjogvédelem terrénumába tartozik, a szerzői és iparjogvédelmi jogok pedig az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog körébe sorolhatók, a Kúria jogértelmezése kiüresíti és lényeges tartalmában korlátozza a védjegyjogosulti jogait. Értelmezése szerint abból következően, hogy a védjegyjogi igények quasi tulajdonjogi igények, azok nem évülnek el, így a védjegyjogosultnak a védjegybitorlóval szemben időkorlát nélkül fel kell tudnia lépni.

[11] Az indítványozó szerint a védjegyjogok csorbítása az Alaptörvény M) cikkének (2) bekezdésébe foglalt tisztességes gazdasági verseny torzítását is okozza.

[12] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a rendes bíróság elmulasztotta az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését alkalmazni az ügyére, így nem állapította meg azt sem, hogy az alapjog-korlátozáshoz megkövetelt törvényi szintű szabályozás hiányzik, valamint a szükségességi és arányossági teszt többi részének sem felel meg a kúriai indokolás.

[13] A panasz szerint a Kúria ítélete az európai joggal is ellentétes. Az uniós jog sérelmét – az E) cikket fel nem hívva – arra alapítja a panasz, hogy a belenyugvásnak a kúriai ítéletbe foglalt értelmezése nem áll összhangban az Európai Parlament és Tanács 2008/95/EGK Irányelvében (a továbbiakban: Régi Védjegy Irányelv) foglaltakkal, továbbá az Európai Parlament és Tanács 2015/2436 Irányelvével (a továbbiakban: Új Védjegy Irányelv) sem. Erre tekintettel az indítványozó a kúriai ítélet nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát kérte a panaszában.

[14] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

[15] 3.1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó a panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt hatvan napos határidőn belül nyújtotta be, mivel a Kúria ítéletét 2020. február 24-én vette kézhez, a panaszt 2020. április 21-én nyújtotta be az elsőfokú bíróságnál, elektronikus úton. Jogi képviselője meghatalmazását csatolta. Az indítványozó jogosult alkotmányjogi panasz benyújtására, mivel az alapügyben fél volt, ami érintettségét megalapozza. A panasz a Kúria felülvizsgálati eljárásban született ítéletének azon részét támadja, amely a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A panasz az ítéletnek a másodlagos kereseti kérelemre vonatkozó részeit nem érinti, amelyben megismételt eljárásra kerül sor. Emiatt a kúriai ítélet az elsődleges kereseti kérelemmel kapcsolatos eljárást lezárja, azzal szemben a jogorvoslat kizárt, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.

[16] 3.2. A panasz a határozott kérelem követelményeinek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés] csak részben tesz eleget.

[17] A kúriai ítélet nemzetközi szerződésbe ütközését állító indítványi elemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára nincs hatásköre {lásd például 3258/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [16], ezt megerősíti 3093/2020. (IV. 23.) AB végzés Indokolás [20]}, emiatt az érdemi vizsgálatra nem alkalmas.

[18] Az indítványozó az Alaptörvény több olyan rendelkezésének megsértésére is hivatkozott, amelyek alkotmányjogi panasz alapjául nem szolgálhatnak, mivel nem az Alaptörvényben indítványozók részére biztosított jogot tartalmaznak. Emiatt nem képezhetik érdemi vizsgálat tárgyát a panasznak az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésére {lásd például 3108/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [23], ezt megerősíti 3002/2020. (II. 4.) AB határozat Indokolás [26]}, valamint az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére {lásd például: 3231/2014. (IX. 22.) AB végzés Indokolás [8]; 3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [32]}, alapított részei.

[19] A fentiek miatt a panasznak csak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére alapított részét vizsgálta az Alkotmánybíróság.

[20] 3.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[21] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének megsértése körében megjelölt, feltételezett alapjogi sérelmet kizárólag a Vt. belenyugvásra vonatkozó szabályának – az alsóbb fokú bíróságokéval egybehangzó – saját és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság értelmezésének különbözőségéből vezette le, ezért az indítvány ezen része a bírói mérlegelés felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó bizonyítékértékelési, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}. Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat, hogy alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.

[22] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem tartalmaz olyan alkotmányjogilag értékelhető érvet és a konkrét ügy sajátosságainak vizsgálata során sem merült fel olyan körülmény, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kétélyét támasztaná alá.

[23] 4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. és 29. §-aiban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2020. július 14.

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

az aláírásban akadályozott

dr. Czine Ágnes

dr. Horváth Attila

dr. Juhász Miklós

alkotmánybíró helyett

előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

az aláírásban akadályozott

dr. Sulyok Tamás

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/833/2020.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek