3406/2020. (XI. 13.) AB végzés
3406/2020. (XI. 13.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2020.11.13.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Székesfehérvári Törvényszék 3.Gpkf.40.068/2019/3. számú végzése és a Kúria Pfv.V.21.349/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Arató Balázs ügyvéd) eljáró gazdasági társaság indítványozó, mint egy másik gazdasági társaság jogutódja, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az indítványozó jogelődje mint felperes bérleti jogviszonyok fennálltának megállapítását kérte, valamint az elmaradt bérleti díjak megfizetésére tartott igényt. Emellett kérte a bíróságtól, hogy kötelezze az alperest a jövőre nézve a bérleti szerződések szerinti bérleti díj megfizetésére. Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 24. § (2) bekezdés c) pontja alapján rótta le a kereseti illetéket, miszerint a keresettel érvényesített követelés vagy más jog ellenértékeként a bérleti jogviszonyra vonatkozó perben egyévi bér összegét kell számításba venni. A Székesfehérvári Járásbíróság az illeték összegét és megállapítási módját nem kifogásolta, a pert lefolytatta és meghozta az ítéletet.
[3] Az ítélet ellen az indítványozó jogelődje fellebbezett, és a Pp. 24. § (2) bekezdés c) pontja alapján lerótta a fellebbezési illetéket. A Székesfehérvári Járásbíróság 19.G.40.087/2016/38. számú végzésében további fellebbezési illeték lerovására hívta fel az indítványozó jogelődjét. Az indítványozó jogelődje fellebbezést terjesztett elő, és kérte a végzés visszavonását. A Székesfehérvári Járásbíróság 19.G.40.087/2016/40. számú végzésében elutasította a fellebbezést. A járásbíróság döntésében kifejtette, hogy a Pp. 24. § (2) bekezdését együtt kell értelmezni a Pp. 24. § (1) bekezdésével, amely szerint az esedékessé vált bérleti díj megfizetése iránti igény esetén a ténylegesen előadott kereseti követelés határozza meg a pertárgy összegét, nem az egyévi bér összege. Az indítványozó jogelődje ezen határozat ellen is fellebbezést nyújtott be, de a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a 3.Gpkf.40.068/2019/3. számú végzésében helybenhagyta az elsőfokú végzést.
[4] Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. A Kúria Pfv.V.21.349/2019/2. számú végzésében megállapította, hogy az ügyben született jogerős végzés nem tartozik a felülvizsgálattal támadható érdemi határozatok körébe, ellene nincs helye Kúria előtti jogorvoslatnak.
[5] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt a jogerős másodfokú végzéssel szemben, majd alkotmányjogi panaszát a Kúria végzésére is kiterjesztette.
[6] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában több alaptörvényi rendelkezés [B) cikk (1) bekezdés, R) cikk (2) bekezdés, T) cikk (1)–(2) bekezdés, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés] sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy álláspontja szerint a bíróságok „felülírták a törvény betűjét” azzal, hogy a Pp. Nagykommentárra hivatkozással értelmezték az illeték számításra és levonásra vonatkozó szabályokat, jelen esetben a Pp. 24. § (2) bekezdés c) pontját és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (2) bekezdését.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[8] Az Abtv. 52. § (1) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panasznak határozott kérelmet kell tartalmazni. A kérelem az (1b) bekezdés szerint akkor határozott, ha egyértelműen tartalmazza az a)–f) pontokba foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ezeknek a feltételeknek az indítvány nem tesz eleget.
[9] 3.1. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében az indítványnak tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, továbbá részletesen kell indokolni az indítványban foglalt kérelmet. A jogi képviselővel eljáró indítványozó kéri a Kúria Pfv.V.21.349/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, indítványában azonban semmilyen indokolást nem terjeszt elő arra vonatkozóan, hogy miben látja a sérelmezett kúriai végzés alaptörvény-ellenességét. Mindebből következik, hogy a Kúria Pfv.V.21.349/2019/2. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz nem felel meg a határozott kérelem követelményének.
[10] 3.2. Az indítványozó szerint tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét okozta az eljáró bíróságok, a Székesfehérvári Járásbíróság és a Székesfehérvári Törvényszék törvénysértő jogértelmezése. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a hatalommegosztás elvéből következik, hogy az alkalmazott jog értelmezése a bíróságok feladata (iura novit curia), „[a] »jogot« végül is a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg” {lásd 3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]}, az Alkotmánybíróságnak csak a bírói jogértelmezés alkotmányossági szempontú vizsgálatára van hatásköre. Alkotmányjogi panaszt ezért önmagában a jogértelmezés, jogalkalmazás vélt vagy valós hibájára nem lehet alapítani, ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. Mindezekből következik, hogy alkotmányjogi panaszban a bírói jogértelmezés akkor támadható, ha az közvetlenül valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmét okozta {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [15]}. Ahogy arra már utalt az Alkotmánybíróság, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti, de nem garantálja a bírói döntés helyességét [ld. 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65]. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó nem alkotmányossági, hanem tisztán törvényességi, szakjogi kifogásokat hozott fel a másodfokú bíróság végzésével szemben, amikor azt sérelmezte, hogy a bíróságok a Pp. Nagykommentárt vették alapul a jogszabály értelmezésekor. Az indítványozó csak állította, de a határozott kérelem követelményének megfelelő alkotmányjogilag értékelhető tartalommal nem adta elő, hogy a bíróság – a megítélése szerint – téves jogértelmezésen alapuló döntése a tisztességes eljáráshoz való jogát miért és mennyiben sértette.
[11] Hasonlóképpen állítja az indítványozó a jogorvoslathoz való jog sérelmét azon az alapon, hogy az eljáró bíróságok – az elsőfokú és a másodfokú bíróság is – ugyanúgy értelmezték az illetékmeghatározási szabályokat, ezért számára nem volt biztosított a jogorvoslat lehetősége. Az indítványozó valójában azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság is osztotta az elsőfokú bíróság véleményét, de a jogorvoslati jog sérelmével összefüggésben nem terjesztett elő az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjának megfelelő alkotmányjogilag értékelhető indokolást.
[12] Az indítványozó hivatkozik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére is, de önmagában az, hogy a jogállamisággal összefüggésben is azt sérelmezi, hogy álláspontja szerint a bíróságok nem a törvénynek megfelelően értelmezték az illetékmeghatározási szabályokat, nem tekinthető alkotmányjogi alapokon nyugvó indokolásnak. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését követően is fenntartotta azt a gyakorlatát, amely szerint „a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani” {pl. 3221/2019. (X. 11.) AB határozat, Indokolás [11]; 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]; 3167/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [13]}. Alkotmányjogi panasz a jogbiztonság sérelmére nem alapozható, mivel az nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak. Az indítványozó nem hivatkozott sem a visszaható hatályú jogalkotás vagy jogalkalmazás, sem a kellő felkészültségi idő hiányára, továbbá semmilyen alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a kifogásolt bírói döntések miért és mennyiben sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését.
[13] Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, valamint a B) cikk (1) bekezdése tekintetében nem felel meg a határozott kérelem törvényi követelményének, az indítványozó nem jelölte meg alapjogi sérelmének lényegét, és nem mutatott rá a jogbiztonság, a támadott bírói döntés, valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog között álláspontja szerint fennálló alkotmányos összefüggésre.
[14] 3.3. Az indítványozó az Alaptörvény több olyan rendelkezésének megsértésére is hivatkozik, amely alkotmányjogi panasz alapjául nem szolgálhat, mivel nem Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz. Emiatt – az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pontjára tekintettel – érdemi vizsgálat tárgyát nem képezhetik a panasznak az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésére, valamint a T) cikk (1) és (2) bekezdésére alapított részei {lásd például az R) cikk vonatkozásában: 3294/2019. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [40]; a T) cikk vonatkozásában: 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]}.
[15] 4. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem tett eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a), b) és e) pontjában írt feltételeknek, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdések alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2020. november 3.
|
Dr. Szalay Péter s. k., |
|
|
tanácsvezető alkotmánybíró |
|
|
|
|
Dr. Szalay Péter s. k., |
Dr. Szalay Péter s. k., |
Dr. Szalay Péter s. k., |
tanácsvezető alkotmánybíró |
tanácsvezető alkotmánybíró |
tanácsvezető alkotmánybíró |
az aláírásban akadályozott |
az aláírásban akadályozott |
az aláírásban akadályozott |
dr. Dienes-Oehm Egon |
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó |
dr. Salamon László |
előadó alkotmánybíró helyett |
alkotmánybíró helyett |
alkotmánybíró helyett |
|
|
|
|
Dr. Szalay Péter s. k., |
|
|
tanácsvezető alkotmánybíró |
|
|
az aláírásban akadályozott |
|
|
dr. Szabó Marcel |
|
|
alkotmánybíró helyett |
|
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/14/2020.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás