3476/2020. (XII. 22.) AB végzés
3476/2020. (XII. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2020.12.22.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.039/2020/2. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Zamecsnik, Pósfai és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Zamecsnik Tamás ügyvéd) által képviselt gazdasági társaság indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés pontja, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Kfv.V.35.039/2020/2. számú végzése ellen alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amely szerint a Kúria sérelmezett határozata és az alapjául szolgáló, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott 22.K.30.320/2019/26. számú ítélet alaptörvény-ellenes. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján vizsgálja felül a bírói döntések Alaptörvénnyel való összhangját, és azokat semmisítse meg. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága 2234259248. számon iktatott, 2234258757. ügyszámú határozat végrehajtását függessze fel. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a tartalma szerint bírálta el.
[2] 1.1. Az indítványra okot adó ügyben a beadvány és mellékletei tartalma szerint az elsőfokú adóhatóság az indítványozónál ellenőrzést tartott, és a terhére adókülönbözetet állapított meg általános forgalmi adó adónemben, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot állapított meg (Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága 5526428125 ügyszámú, 3877557646 számon iktatott és 2015. november 2. napján kelt határozata). Az indítványozó fellebbezése nyomán eljáró másodfokú adóhatóság határozata ellen kezdeményezett bírósági felülvizsgálati eljárásban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.33.150/2016/48. számú határozatával megállapította a 2016. április 19. napján kelt, 2061144973. iktatószámú határozat semmisségét, a kiadmányozási jog megsértésére tekintettel. Ezt követően a másodfokú adóhatóság a megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság határozatát helyben hagyta (Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága 2234258757. számú határozata). Az indítványozó kezdeményezte a másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát; egyebek között az adómegállapítási jog elévülésére alapított keresetét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.30.320/2019/26. számú ítélete elutasította. Az ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem befogadását a Kúria Kfv.V.35.039/2020/2. számú végzésében – arra hivatkozva, hogy a felülvizsgálati kérelem jogi indokolása hiányos, továbbá a kérelemmel érintett ügy tárgyával azonos jogkérdésű ügyekben számos alkalommal eljárt, döntéseiben részletesen foglalkozott a vitatott kérdéssel, már kialakított egységes joggyakorlata van – megtagadta.
[3] 1.2. Az indítvány – jóllehet számos alkotmánybírósági határozatra hivatkozik az indítvány előzményeinek részletes ismertetése és a hatóságok, bíróságok eljárásának, döntéseinek kritikája mellett – nem tartalmazza „a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség” kifejezett megjelölését. A panasz tartalma szerint alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése (jogorvoslathoz való jog) alapján az, hogy „nem valósult meg a jogsérelem valódi orvoslása a Kúria által, mert a részletesen indokolt felülvizsgálat iránti kérelem befogadását megtagadta. A Kúria végzése által sérült a felperes alkotmányos alapjoga.” „A Kúria megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését, mivel nem biztosította a felperes számára a jogsérelem valódi orvoslásának lehetőségét, így a felperes jogorvoslathoz való joga sérelmet szenvedett.”
[4] 1.3. A panasz tartalma szerint alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése (tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog) alapján az is, hogy „a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, valamint a Kúria eljárása sértette a felperes tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a felperes által benyújtott bizonyítási indítványokat csupán feltételezésekre alapozottan utasították el. […] A bíróság visszaélt diszkrecionális jogkörével, amikor minden megalapozottságot nélkülözve elutasította a bizonyítási indítványokat. […] A bizonyítási indítványok mellőzése méltánytalan és jogsértő helyzetbe hozta a felperest, így nem érvényesültek az eljárás tisztességes voltát biztosító garanciális elvek. A bizonyítási indítványok mellőzése vonatkozásában a felülvizsgálat iránti kérelem is rendelkezett, melyet a Kúria teljes egészében figyelmen kívül hagyott.” „A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét eredményezi az is, hogy a felperes nem volt jogosult megismerni az adóhatóság által a büntetőeljárásból beszerzett iratokat, nem volt lehetősége élni az iratbetekintés jogával.” A panasz szerint a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a jogbiztonsághoz való jogot sérti az eljárási határidők megsértése is.
[5] 2. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésének és 27. §-ának, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ának egységes értelmezéséről szóló 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás értelmében az Abtv. 27. (1) bekezdés § b) pontja szerinti „jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette” fordulat a rendes jogorvoslati lehetőségek igénybevételére vonatkozik, az indítványozó nem köteles a felülvizsgálatot és a perújítást mint rendkívüli jogorvoslatokat is kimeríteni. A folyamatban lévő felülvizsgálati vagy perújítási eljárás ugyanakkor az Alkotmánybíróság eljárásának akadálya. Az indítványozó a Kúria végzését követően az alkotmányjogi panaszt határidőben nyújtotta be.
[6] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek közötta 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[7] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[8] 3. A kúriai döntést követően határidőben benyújtott panasz a felülvizsgálat megengedhetőségének mérlegelésen alapuló esetében felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról szóló kúriai döntést, továbbá a kúriai döntés alapjául szolgáló felülvizsgálati kérelemmel érintett közigazgatási és munkaügyi bírósági ítéletet támad. Ilyen esetben a Kúria döntésén keresztül a jogerős ítélet akkor is felülvizsgálható, ha az indítványozó azt korábban (a felülvizsgálati eljárás befejezése előtt) nem támadta meg alkotmányjogi panasszal.
[9] 3.1. A Kúria végzése az alkotmányjogi panasz értelmében azzal sérti a jogorvoslathoz való jogot, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kúria jogellenesen megtagadta, ezzel elzárva az indítványozót a törvény adta további jogorvoslati lehetőségétől. Az alkotmányjogi panasz a Kúria végzését illetően a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról szóló egyes törvényi rendelkezések értelmezését és a konkrét esetre való mikénti alkalmazását kifogásolja.
[10] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[11] Az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való alapvető jog tartalmát elemezve korábbi határozataiban megállapította azt is, hogy a jogorvoslathoz való jog követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat {9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 68; 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [85]}. Az Alaptörvény nem tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy hogyan épüljön fel hazánkban a jogorvoslat rendszere. Nem található az Alaptörvényben rögzített követelmény azzal kapcsolatosan sem, hogy a jogorvoslati fórumrendszer hány fokon biztosítsa az érintett alapjog gyakorlását. Ennek megfelelően a jogorvoslati eljárás egyfokú kialakítása az Alaptörvény kívánalmainak teljességgel eleget tesz {22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [95]}.
[12] Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján a fentiekre figyelemmel nem állapítható meg, hogy a Kúria döntésével kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[13] 3.2. A bíróság felülvizsgálati kérelemmel érintett ítéletével kapcsolatban a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmének megvalósulását az indítványozó abban látta, hogy ügyféli jogai (indítványozási, észrevételezési, iratbetekintési joga, bizonyításhoz való joga) sérültek, továbbá az eljárási határidőket ügyében megsértették.
[14] A bíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) egyes szabályai, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.), továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) egyes előírásai értelmezésével és alkalmazásával döntött az indítványozó keresetéről.
[15] A bíróság ítélete részletesen foglalkozott a felperes eljárási kifogásaival, az adómegállapítási jog elévülésének kérdésével az utóbb semmisnek minősülő adóhatósági határozatot illetően, a bizonyítási eszközök – ezek között a büntetőeljárásban beszerzettek – adóhatósági felhasználásával és megismerésével. Utalt arra, hogy a perben a bíróság a büntetőeljárás iratait a nyomozó hatóságtól beszerezte, annak megtekintését a felperes számára lehetővé tette már az előzményi perben is, a felperes a jelen per során és az előzményi perben is élt iratbetekintési jogával, megismerhetett valamennyi iratot, bizonyítékot, melyet a nyomozó hatóság beszerzett és az adóhatóság eljárása során megismerhetett. A bíróság ítélete értelmében megalapozott a másodfokú adóhatóság ama megállapítása, hogy a beszállítóktól befogadott számlák hiteltelenek, mivel a gazdasági esemény megtörtént, de nem a számlán szereplő felek között és erről a felperes tudott, annak tevőleges alakítója volt. Kitér arra is, hogy a hiányos és ellentmondásos számviteli bizonylatok tartalma utóbb a résztvevő személyek tanúvallomásával, fuvarozói nyilatkozatokkal nem pótolhatók a számviteli szabályokra figyelemmel.
[16] A bíróság a törvények jogalkalmazói értelmezésével, a konkrét ügy sajátosságaira tekintettel hozta meg döntését. A bizonyítás körébe tartozó kérdés az, hogy milyen gazdasági esemény valósult meg az indítványozó és az ügy más szereplői között, illetve a számlák szerinti gazdasági események a számlák szerinti felek között létrejöttek-e.
[17] Az Alkotmánybíróság nem ténybíróság, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok feladata. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik felhatalmazással {21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [24]; 3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]–[15], 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[18] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával visszautasította. Az indítványozónak arról a kéréséről, hogy az Alkotmánybíróság a másodfokú közigazgatási határozat végrehajtását függessze fel, az Abtv. 61. §-a alapján – amely szerint az Alkotmánybíróság eljárásában kivételesen a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel a bíróságot – nem kellett külön dönteni a jelen ügyben.
Budapest, 2020. december 8.
Dr. Handó Tünde s. k., tanácsvezető, előadó alkotmánybíró |
||
Dr. Handó Tünde s. k., tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett |
Dr. Handó Tünde s. k., tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Schanda Balázs alkotmánybíró helyett |
Dr. Handó Tünde s. k., tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter alkotmánybíró helyett |
Dr. Handó Tünde s. k., tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szívós Mária alkotmánybíró helyett |
||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/896/2020.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás